A régizene egyik legtekintélyesebb, nemzetközileg elismert együttese, a Savaria Barokk Zenekar nagy sikerrel lépett fel a közelmúltban a barokk zenét kedvelő belgrádi és újvidéki közönség előtt. Németh Pál fuvolaművésszel, a zenekar művészeti vezetőjével, a magyarországi régizenei irányzat egyik úttörőjével beszélgettünk, aki a Közép-Európai Régizenei Fesztivál művészeti vezetője is. Eddig több mint százhúsz CD- és DVD-felvételt készített, közülük öt elnyerte az Év Hanglemeze díjat. Európa-szerte, továbbá Észak- és Dél-Amerikában, valamint Izraelben vendégszerepeltek.
Mi jellemzi a Savaria Barokk Zenekart?
– Ha szabad így mondanom, a Savaria Barokk Zenekar a saját zenekarom. Az érdekességünk, hogy mi elsősorban barokk és klasszikus zenét adunk elő, korhű hangszereken. Azért Savaria, mert a szülővárosomat, Szombathelyet régi, latin nevén úgy hívják, Savaria (Sabaria). Sokat koncertezünk mind Magyarországon, mind a határokon kívül. Rengeteg hang- és képfelvétel készült a munkánkról. A repertoárunk a barokk és a klasszikus zene, a 17–18. század zenéje Monteverditől egészen Mozartig, és ezen belül mindent előadunk: szólóműveket, zenekari produkciókat, operákat, oratóriumokat, tehát azt, ami ebben a két évszázadban született, örömmel játsszuk. A történelmi Magyarország zenei emlékeit kutatjuk, ezért újvidéki műsorunk is ehhez kapcsolódott. A két Haydn fivér, Joseph és Michael a magyarországi zenetörténetnek nagyon fontos alakjai, hiszen sokat dolgoztak Magyarországon. Az ő műveikből és Esterházy Pál nádor Harmonia Caelestis című kantátagyűjteményéből adtunk elő részleteket a koncerten.
Jártak már korábban is Vajdaságban?
– A Savaria Barokk Zenekar első ízben lépett fel Szerbiában, Vajdaságban. Nagy örömünkre szolgál, hogy meghívtak bennünket a rangos Belgrádi Régizene Fesztiválra. Ott az ünnepélyes záró koncerten mutatkoztunk be egy rendkívül szép helyszínen, Belgrád egyetlen katolikus székesegyházában, a Mária mennybemenetele templomban, most pedig egy szintén nagyon szép helyszínen, az újvidéki Zsinagógában ismételtük meg a belgrádi programunkat.
A Collegium Hungaricum támogatásával szervezték meg az Önök belgrádi és újvidéki koncertjét. A belgrádi közönség hogyan fogadta a programjukat?
– Rekkenő hőség volt, és nagy sikerünk, illetve azt lehet mondani, hogy forró sikert arattunk. Elég sokan voltak, és nagyon lelkesek.
A Savaria nem az egyetlen együttes, amelyet Ön alapított.
– Igen, más együtteseket is alapítottam. Több mint negyven éve végzem ezt a munkát, és ez alatt az idő alatt nagyon sokféle lehetőség adódott. Egyébként igen sok operát játszunk, köztük kis létszámúakat is, amelyekkel iskolákba és egyéb helyszínekre is járunk. A legkisebb falvakban a tornatermekben hozunk létre operaelőadásokat a gyerekeknek, de az operaházban is volt olyan bemutató, amit én dirigálhattam.
Miért tartják fontosnak, hogy a legkisebb falvakba is elmenjenek?
– Mert ez a hobbink. Teljes értékű színpadi előadást, komplett operaelőadásokat adunk elő a gyerekeknek jelmezekkel, díszletekkel. Egy tornateremben volt előadás a gyerekeknek, és amikor mentek kifelé a kis srácok, az egyik megkérdezte, mikor lesz legközelebb opera? S ez olyan jólesett.
Hogyan fogadják Magyarországon a régi korok zenéjét?
– Évtizedekkel ezelőtt, a nyolcvanas évek elején volt ez újdonság, azóta azonban a zenei élet szerves része lett, és ma már az a legfontosabb, hogy a koncert jó, vagy nem jó.
Hogyan hat a barokk zene az emberekre?
– Ha őszintén, becsületesen készülünk föl a koncertre, és úgy próbáljuk megszólaltatni a műveket, mintha most íródtak volna, akkor mindig minden korosztály nagy örömmel fogadja, a kis gyerekektől kezdve egészen az idősebbekig.
A mai kor szakemberei a barokk zene terápiai jellegére is rámutattak. Hogyan vélekedik erről?
– Igen, ezekben a zeneművekben nincs negatív érzelem. Akkor is, ha drámáról van szó, mindig katartikus élményt hoz a közönségnek, akár szakrális, akár világi zenéről van szó. Talán ez a magyarázata annak, hogy korunkban miért van ilyen hatalmas népszerűsége.
Mik a további terveik?
– Egy fesztivál, amelyet csütörtöktől vasárnapig én vezetek, és mi vagyunk a fő zenekara. A Bükki Művészeti Napok Barokk Fesztiválját ugyanis immár negyedik alkalommal rendezzük meg Egerben és környékén. Ez sok szép rendezvényt ölel fel, több helyszínen: Egerben, valamint Bélapátfalván és Dédestapolcsány településeken.
További terveink között szerepel, hogy minden évben bemutatunk egy Händel-oratóriumot, jobbára olyanokat, amelyeket Magyarországon még nem adtak elő. Legközelebb Händel Suzannáját mutatjuk be, februárban, a Pesti Vigadóban.
