Pekár Tibor hegedűművész, nyugalmazott zenepedagógus Szabadka zenei múltjának legjobb ismerője. Ő volt vasárnap estefelé a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület Vendégem című rendezvényének vendége. Miklenovics Aranka, a művelődési egyesület művészeti vezetője nemcsak az életútjáról, pályájáról faggatta a 70 éves Pekár tanár urat, hanem az esten bemutatták a vendég Szabadka zenei élete a 19. század második felében című könyvét is. A közönség megtekinthette Pekár Tibor rajzait, festményeit is.
A beszélgetés során egyebek mellett elhangzott, hogy Pekár Tibor 7 évesen jelentkezett a topolyai járási színház pályázatára, 2 éves gyorstalpaló tanfolyam után – 9 évesen! – a színházi zenekar hegedűse lett. Középiskolában legkedvesebb tantárgya a matematika volt, mértani szerkesztésekből érettségizett, majd beiratkozott a belgrádi zeneakadémiára, tanulmányai közben és diplomázás után a szerb fővárosban szimfonikus zenekarban, az operaházban, az operettszínházban, a rádió zenekarában is játszott. Negyven éve, 1973-ban kerültek feleségével – a szintén hegedűtanár Lillával – Szabadkára, ahol tanári állás várta őket. A Szabadkai Filharmónia koncertmestere lett, vonósnégyest majd kamarazenekart alakítottak tanártársaival, Jugoszlávia számos városában és külföldön is igen sokat koncerteztek. Harminc éve, 1983-ban jelent meg első, a város zenetörténetét taglaló írása, a Filharmónia 75. évfordulója alkalmából dolgozta fel a zenekar hőskorát. Ez kedvet adott ahhoz, hogy tovább kutasson. Néhány éve jelent meg az Életjel kiadásában a város zenei életének 1900 és 1915 közötti időszakát feldolgozó műve, nemrégiben pedig Szabadka zenei élete a 19. század második felében című műve látott napvilágot, szintén e kiadónál. Dévavári Beszédes Valéria, a kiadó szerkesztője azt emelte ki, hogy Pekár tanár úr most megjelent könyve azt az időszakot dolgozza fel, amikor a polgári Szabadka épült ki, és egy település városi mivoltához a zenei élet is hozzátartozik. Abban az időben a katedrális karnagya Arnold György volt, Szabadka első nagy zeneszerzője, akinek egyik műve két éve Paskó Csaba karnagynak köszönhetően hangzott el, de itt tevékenykedett a 19. század második felében Gaál Ferenc, a szabadkai zeneiskola egykori igazgatója, aki szintén európai rangú zeneművész volt. Kevesen tudják, hogy Blaha János írt egy Szabadkai csárdást. Paskó Csaba, a könyv recenzense arról szólt, a város zenei múltjáról Pekár tanár úrnak köszönhetően vannak ismereteink. Szabadka büszkén mondhatja, hogy itt korábban játszottak Mozart-művet, mint ahogyan Bécsben ismerték volna a zeneszerzőt (Mozart felesége, hogy pénzhez jusson, eladta férje kottáit, és volt olyan, amely Đakovón lelt gazdára, ez jutott el Szabadkára). Persze, hogy a város fényes zenei múltjáról ismeretekhez jussunk, kell egy Pekár Tibor, aki összegyűjti ezeket és egy kiadó vezetője, aki szívügyének tartja ezek megjelentetését.
A rendezvényen a 70 éves Pekár Tibort Kern Sólya Mária, a városi képviselő-testület eddigi elnöke is felköszöntötte. Mint ő és Dévavári Beszédes Valéria is megemlítette, korábbra tervezték ezt a köszöntést, de végül most, a tanár úr életpályáját bemutató esten került rá sor. A Lányi Ernő IME pedig tiszteletbeli tagjává fogadta Pekár tanár urat, aki évek óta az egyesület minden zenetörténeti összejövetelének részvevője, megbecsült előadója. Az estet annak a Kovács Birkás Tamarának a hegedűjátéka tette gazdagabbá, aki tanítványa volt Pekár Tibornak és Lillának is.
