Szakmai értékelésre hívta a XXXVIII. Durindó fellépőit a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, valamint a Gyöngyösbokréta és a Durindó Fesztiváltanács. Az elmúlt évben megtartott két összejövetel után, amelyeknek Zentagunaras és Csóka adott otthont, február 23-án, 24-én és 25-én Muzslyán, Csantavéren és Csókán várták a fellépő csoportok képviselőit, akik a szakmai kiértékelés mellett segítséget kaphattak további munkájukhoz és szakmai fejlődésükhöz is.
A XXXVIII. Durindó fellépői produkcióinak véleményezését Németh István, az MTA BTK Zenetudományi Intézetének nyugalmazott népzenekutatója vezette, aki lapunknak nyilatkozva elmondta, az összejövetelek újra bebizonyították, hogy nagyon fontosak a személyes találkozások.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a szakmai értékelések során lehetőségünk nyílt arra, hogy a csoportvezetőkkel együtt is meghallgathassuk a produkciókat, hiszen köztudottan egészen más belülről hallani egy-egy produkciót, mint a nézőtérről, éppen ezért rendkívül jó volt, hogy most ők is hallhatták önmagukat a nézőtérről is. Úgy érzem, ez az új módszer sokkal hasznosabb volt a csoportok számára, mint a korábbi értékelési mód, amelynek során írásban kapták meg az általuk előadott produkciók véleményezését, hiszen ezúttal lehetőség nyílt a párbeszédre is, ami minden esetben igen előremutató volt. Hatvan csoport produkcióinak elemzése után óriási örömmel tölt el, hogy az összejövetelekről senki sem távozott haraggal, hanem mindenki el tudta fogadni azokat a dolgokat, amelyeket jó tanácsokként mondtunk nekik – magyarázta Németh István, aki szerint mindig van olyasmi, amin lehet javítani, éppen ezért elsősorban azokra a dolgokra kívánták felhívni a résztvevők figyelmét, amelyek kiküszöbölése révén még színvonalasabbá tehetik a produkcióikat. – Igyekeztünk felhívni a csoportok figyelmét arra, hogy közvetlenül a színpadra lépés előtt sem szabad megfeledkezniük a hangszerek behangolásáról, hiszen hiába hangolják be azokat jóval előbb, előfordulhat, hogy a különféle környezeti hatások miatt elhangolódnak, éppen ezért a fellépés előtt is ellenőrizniük kell, hogy megfelelőek-e. Arra is rámutattunk, hogy nem mindig adják meg kellő határozottsággal a kezdőhangot, ami azután igencsak megnehezíti a dolgukat, ám ezt is viszonylag könnyű kiküszöbölni. Felhívtuk a figyelmüket arra is, hogy ne akarjanak mindent egyszerre elénekelni, hiszen, ahogyan mondani szoktuk, a kevesebb néha többet ér, tehát egy 4-4,5 perces összeállításban a csoport tökéletesen be tudja mutatni a tudása legjavát, hiszen ennyi idő alatt a tagjai sem fáradnak el és a közönség figyelme sem lankad, de ha 6-7 perces dalcsokorral lépnek színpadra, akkor már nagyon nehéz fenntartani nemcsak a közönség figyelmét, hanem azt az energiát is, amivel elkezdik a produkciót – fogalmazott az MTA BTK Zenetudományi Intézetének nyugalmazott népzenekutatója, aki elmondta, a vajdasági magyar énekcsoportok tevékenységét egészen különleges színvonalúnak, sőt, kifejezetten példaértékűnek tartja. – Úgy gondolom, hogy a vajdasági magyar énekcsoportok munkájában tapasztalható rendkívül magas szakmai színvonal nagymértékben köszönhető egyrészt Bodor Anikónak, aki évtizedeken keresztül nemcsak kutatta, feldolgozta és publikálta a népdalokat, hanem folyamatosan el is járt a csoportokhoz, hogy tanácsokkal lássa el őket, illetve segítse a szakmai fejlődésüket, másrészt magának a Durindónak is, hiszen ez a rendezvény évtizedek óta fontos megmutatkozási és megmérettetési lehetőséget kínál a csoportok számára – fogalmazott Németh István, aki elmondta, annak ténye, hogy a Durindóról évről évre rádió- és tévéfelvétel készül, nemcsak a jelenlegi, hanem minden bizonnyal a későbbi kutatások számára is óriási jelentőséggel bír majd.
