A topolyai Ágoston Árpád negyedikes osztályos tanulója a szabadkai Zeneiskolának, és a kis fuvolista a versenyeken elért sikereivel, eredményeivel bizonyította, hogy nagyon is érdemes rá figyelni. Jó lesz, ha a nevét már most megjegyezzük! Rozs Renáta fuvolatanárnő növendéke ötödik éve fuvolázik, és negyedik éve jár aktívan versenyekre, azóta begyűjtött jó néhány díjat. Az idén négy versenyen járt, az első a szabadkai Femus volt, itt a kategória legjobbja lett, a valjevói fuvolafesztiválon szintén a kategória legjobbja lett, és a zsűri az alsó fokú zeneiskolások legjobbjának választotta. A harmadik verseny a köztársasági megmérettetés volt, a kemény mezőnyben Árpád 45 kategóriatársával versenyzett, és itt is 100 pontot kapott, ő lett az abszolút győztes. A negyedik verseny az ohridi nemzetközi verseny volt júniusban, ahol három első díjat osztottak, Árpádé lett a második számú első díj. Itt az abszolút győztes egy horvát lány lett, de mint a tanárnő mondta, örült is annak, hogy Árpád azt is láthatja, hogy mindig van jobb is, van hova fejlődni. Sok szemináriumra is jártak. A köztársasági verseny egyik zsűritagja el is hívta Árpádot Győrbe egy szemináriumra, ez a kurzus nyáron lesz.
– Amilyen versenyen jártunk, szinte mindenhol az élmezőnyben volt. Ilyen eredmények mögött sok munka van. Napi három óra intenzív gyakorlást jelent. Árpádnak szerintem az utazás a leginkább fárasztó, heti kétszer-háromszor jön Szabadkára órákra, de jól viseli. Az elhivatottság ebből is látszik, és fontos a szülői támasz is, ami teljes mértékben megvan – hallottuk Rozs Renátától. – Azt tudni kell, hogy a fuvolistáknál hatalmas a konkurencia, nagy érdem kitűnni. Az egyik kollégám jegyezte meg, hogy ekkora fuvolista ebben a zeneiskolában körülbelül 30 éve volt, Lévai Aksin Laura. No, akkor lúdbőröztem, hiszen tudjuk, hogy Laura mekkora művész. Ez szerintem azért még merész kijelentés, de az biztos, hogy Árpád karizmatikus, ügyes, perfekcionista, és benne van a színpadi jelenlét.
Arról, mikor derült ki, hogy Árpáddal nagyon is érdemes foglalkozni, a tanárnő egy anekdotát mesélt:
– Egy szombat reggel, fél nyolckor Árpád még álmos volt, nem volt kedve fuvolázni. Negyvenöt percig kínoztam egy skálával, amit nem tudott lejátszani. Végül kénytelen voltam negatív osztályzatot adni neki. Azután viszont egyből lejátszotta. Ez volt az a pillanat, amikor láttam, hogy ebben a gyerekben van valami.
Árpádnak két hét pihenés jut, utána készül a nyári szemináriumra, majd a novemberi, szlovéniai nemzetközi versenyre kezd készülni.
