Csak a köztársasági versenyre tudnak támogatást kapni a zeneiskolások, ugyanis ennek költségeit fedezi a minisztérium, ám a többi versenyhez a szülőknek kell előteremteniük a benevezési díjra valót, az utazási költség fedezésére a pénzt, és ha a fellépéshez kísérőtanár is szükséges, akkor az ő útiköltségét is a szülő állja. Mindebben talán annyi a könnyítés, hogy a szabadkai zeneiskola tanárai a versenyeken való zenei kíséret biztosításáért általában nem kérnek napidíjat, csak az utazási költségeket kell fedezni számukra – tudtuk meg a szabadkai Zeneiskolában, ahol azt próbáltuk kideríteni, hogy anyagilag mit jelent egy zenedés diák versenyeken való részvétele.
A köztársasági versenyre a benevezési díj mintegy 3000 ezer dinár fejenként, ehhez jön még hozzá az útiköltség – de ez az a verseny, amelynek költségeit fedezi a minisztérium. A köztársasági versenyt kétévente rendezik meg egy-egy versenyszámban, az idén a zongoristáknak, fúvósoknak és a szólóénekeseknek rendezik meg, jövő évben az ütősök, a vonósok mérettetnek meg. A versenyre háromfordulós szelekciót szervez az iskola, s a legjobbak jutnak el. Azok, akik részt vesznek a versenyen, azoknak biztosítva van a minisztériumi támogatás – a benevezési díjat és az útiköltséget.
Tokodi Károly, a szabadkai Zeneiskola igazgatóhelyettese elmondta, ez a támogatás sokat jelent mind a szülőknek, mind az iskolának, de a többi versenyre a szülőknek kell a pénztárcába nyúlniuk.
– Sok verseny van Vajdaság-szerte, s bár ezek úgymond kisebb versenyek, a nevezési díj nem sokkal kevesebb, mint a köztársasági versenyre. A szülőknek tehát elő kell teremteniük ezekre a mintegy 2000 dinár nevezési díjat, az útiköltséget, és ha a fellépéshez szükség van zenei kíséretet biztosító tanárra is, akkor a tanár útiköltségét is. A mi tanáraink általában napidíjat nem szoktak kérni. A zeneiskolának is van valamennyi pénze, igaz nem sok, de szükség esetén, ha olyan diákról van szó, aki nem tudja kifizetni ezeket a költségeket, akkor igyekszünk valamennyire segíteni. A szociálisan nehezebb helyzetben lévőknek próbálunk mi is segíteni, de az sincs megtiltva, hogy a szülő találjon donátort, támogatást.
Hogy járjon-e el a diák szinte minden versenyre, vagy válogassa meg, hogy melyiken mérettetik meg, és melyiket hagyja ki, az a tanártól is függ, hiszen a diákkal foglalkozó tanár az, aki a diák képességei alapján a legjobban fel tudja mérni, hogy mely versenyeken vegyen részt a tanítvány.
– A diák, ha sikert ér el egy versenyen, akkor felbátorodik, a sikerélmény lendületbe hozza, elmegy másik versenyekre is, akár végigjárhatja mindet is. A siker természetesen nagyon fontos, de ez nagyon költséges dolog – mondja az igazgatóhelyettes.
Kérdésünkre, hogy egy versenyen való részvétel mégis mekkora kiadást jelent, László Aranka, egy elsős középiskolás lány, egy csellista anyukája elmondta: mintegy 10 ezer dinárt. Persze arról szó sincs, hogy ne próbálnák ezt a pénzt előteremteni, hiszen a szülő nagyon büszke lehet arra, hogy ha gyermeke eljuthat versenyekre, hiszen már a versenyeken való részvételi lehetőség is önmagában egyfajta sikert jelent. Mint az anyuka elmondta, ők köztársasági versenyen még nem voltak, így csak a saját költséges megmérettetésekben van tapasztalatuk.
– Három versenyen volt eddig, kétszer Topolyán, két különböző évben, és egyszer volt Sremska Mitrovicán. A minimum egy verseny esetében az útiköltség, nevezési díj, és mivel mi olyan darabokkal mentünk, amelyekhez zenei kíséret kell, akkor a tanár útját is biztosítani kell. Ez közel 10 ezer dinárt jelent.
