Szabadkán, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban, nemrég Nagy Torma Krisztina adott fergeteges harmonikakoncertet. A közönségnek különleges élményben volt része, a koncert után többen is mondták, hogy még sose hallották a harmonikát ilyen csodálatosan szólni.
Nagy Torma Krisztina Zentán született, de Kispiacon él. Saját érdeklődésből kezdett el harmonikázni, alapfokon Magyarkanizsán tanult, középfokon pedig Szabadkán. A tanulmányait ezek után Budapesten folytatta. Felvételt nyert a Vienna Konservatorium budapesti tagozatának harmonika szakára, ahol mgr. Jovica Đorđevitynél tanult. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, valamint a Solymári Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola harmonikatanára.
Több versenyen vett részt. Arany minősítést kapott a Paksi Harmonika Fesztiválon. Első helyezést ért el a szegedi Országos- és Nemzetközi Harmonika Versenyen. A nemrég elhunyt Tabányi Mihály harmonikaművész különdíját is átvehette. Fellépett a Virtuózok színpadán, ahol Kesselyák Gergely zsűritag különdíjjal jutalmazta a szereplését. Idén, a Harmonika Ünnepén elismerésben részesült az eddig elért eredményeiért, valamint a harmonika népszerűsítése terén kifejtett tevékenységéért.
A harmonika megközelítőleg kétszáz éves története alatt számos nép tradicionális zenéjében lett meghatározó hangszer, legyen az sváb, délszláv, orosz vagy francia zene. A újabb zeneműfajok ugyan a háttérbe szorították, de manapság ismét sokan ügyködnek a népszerűsítésén, akárcsak Nagy Torma Krisztina is.
Mi keltette fel az érdeklődésedet a harmonikázás iránt?
– Apám is zenélt, a testvére is harmonikázott fiatal korában, a nagyszüleimnek pedig még mindig megvan az a kis orosz harmonikájuk, amit mindig is kíváncsian forgattam. Először persze csak összevissza nyomkodtam. Azután az iskolában elkezdtünk xilofonozni és tanultuk a hangokat. Közben nem hagyott nyugodni a harmonika. Egyik nap megpróbáltam összehasonlítani a xilofont a harmonikával és ráismertem a hangokra. Utána már kis dalokat játszottam az iskolában, és felfigyeltek rám. Kispiacon volt egy harmonika zenekar, mindig mentünk őket is meghallgatni, és az nagyon tetszett.
Miért épp a harmonikát választottad?
– Sokan úgy gondolják, hogy ez egy férfihangszer. Egyesek azt is mondták, hogy nem fest jól női kézben, de ezzel nem törődök. Szerintem nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy egy hangszer melyik nemnek való. A fuvolát például női hangszernek tekintik, holott a legnagyobb fuvolaművészek közt igencsak sok a férfi.
Hogyan kezdted el komolyabban tanulni a harmonikázást?
– Magyarkanizsán jártam alapfokú zeneiskolába, ahol a hat évet négy év alatt tettem le, mert már tízéves voltam, és nyolcadikig be kellett fejeznem ahhoz, hogy középiskolában tanulhassak tovább zenét. A középiskolát így a Szabadkai Zeneiskolában végeztem el. Utána felvételiztem Budapestre, a Vienna Konservatoriumba, ahol két évig tanultam a nagy hírű mgr. Jovica Đorđevićtynél. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni, most is nagyon hiányzik. Azután viszont a Liszt Ferenc Zeneakadémiára kezdtem el járni, és most fejeztem be az első évet. Újra kellett kezdenem, mivel nem ismerték el a két évemet.
Most már te is tanítasz. Ez is a terveid közt szerepelt?
– Egyáltalán nem. Amikor elkezdtem harmonikázni, eltökéltem, hogy nem fogok tanítani. Ehhez képest Solymáron tanítok. Nagyon szeretnék minél többet koncertezni, de nem lehet csak abból megélni, a felkérésektől függ. Most már megszerettem a tanítást. Példát merítek abból, ahogyan engem tanítottak a tanáraim.
Mennyire érdekli a gyerekeket a hangszertanulás? Kiváltképp a harmonikázás?
– Általános iskolában még viszonylag sokan tanulják, de utána kevesen folytatják tovább. A harmonika viszont egyáltalán nem tartozik a közkedvelt hangszerek közé. Nálunk népszerűbb, de nem a klasszikus zenében. Magyarországon elég kevesen érdekelődnek a harmonika iránt.
Mennyit gyakorolsz?
– Amennyit csak lehet. Hétköznaponként, amikor elfoglaltabb vagyok, kevesebbet, de hétvégén igyekszem bepótolni.
Milyen élmény volt fellépni a Virtuózok színpadán?
– Amióta ment a tévében, a nagyszüleim állandóan azzal unszoltak, hogy jelentkezzek. Minden évben azt kellett hallgatnom, hogy miért nem jelentkeztem. Miután ebből elegem lett megpróbáltam. Egyáltalán nem egyszerű még bejutni sem. Videót kell feltölteni, azután elő meghallgatásra hívnak be, sok minden kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön a műsorba, de megéri. Óriási élmény volt ott lenni és élőben megtapasztani, hogyan is zajlik az egész.
Milyen műveket szeretsz leginkább játszani?
– Főleg klasszikus darabokat. Szeretem a könnyűzenét is, de a klasszikus zenében érzem otthon magamat. Az áll hozzám közelebb.
Kik a kedvencei zeneszerzőid?
– Az összes harmonika-zeneszerző, mivel nincs belőlük túl sok.
