A csantavéri származású Zabos Regina a Szabadkai Zeneiskola elvégzése után Székesfehérváron folytatta tovább a tanulmányait. A fiatal jazzénekesnőre a magyar zenevilág ismert szereplői is felfigyeltek, már több hírességgel is együttműködött. A szabadkai Népkör MMK idei, nemrég lezajlott Interetno Fesztiválján fergeteges éjjeli partikra várták a közönséget a fesztiválklubba, egyik este pedig Zabos Regina és Nevena Pejčić léptek fel, ének-zongora duóként. A koncertre kint a Népkör udvarában kellett volna, hogy sor kerüljön, de az ég akkorákat dörgött, hogy végül bent lett megtartva. A duó persze így is remek hangulatot teremtett, a közönség jazz sztenderdeket és populárisabb dalokat hallhatott. Zabos Reginával a koncert előtt beszélgettünk a fesztiválklubban.
Hogyan kezdtél el énekelni?
– Minden az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén kezdődött. Hatodikos voltam, amikor először felléptem. Akkor második lettem, a következő évben harmadik, azután pedig első. Először az ABBA slágerét, az I Have a Dream-et énekeltem, másodszor a Boldogság, gyere haza című dalt, harmadszor pedig a Sunny-t. Az ÁMV-n ismerkedtem meg Dudás Beáta énektanárnővel, aki arra buzdított, hogy komolyabban foglalkozzak az énekléssel. Egyébként is szerettem volna járni a Zeneiskolába, csakhogy elméleti szakban gondolkodtam, ő pedig azt ajánlotta, inkább az éneklést válasszam.
Mikor kezdtél el járni a zeneiskolába?
– Alapfokon indultam, először hegedültem, azután pedig áttértem a fuvolára. A tini énem azt mondta, hogy tartsak ki a zene mellett, a középiskolába már tudatosan az énekelés felé fordultam, a jazz tanszakra iratkoztam be és Dudás Beáta lett a tanárnőm.
Hogyan szeretted meg a jazzt?
– Édesanyám azt szerette volna, hogy az operaéneklést válasszam, mert nagyon kedveli a komolyzenét. Nem tudom, a dac hozta-e, végül a jazz mellett döntöttem. Habár az első évben még nem állt hozzám túl közel ez a zenei irányzat, de minél jobban megismertem, annál inkább megkedveltem. Most már nagyon, de nagyon szeretem.
Diákként is már voltak fellépéseid?
– Nagyon szépen jöttek a lehetőségek a megmutatkozásra, és ezekre kellemes visszaemlékezni. Megalapítottuk a Džezva nevű zenekart, nagyon jó társaság állt össze, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Tervezünk ismét összeállni, de nem akarom elkiabálni. Iskolásként elkezdtem versenyekre is járni, sok zenészt megismertem, minden jól haladt. És akkor 2015-ben befejeztem a Szabadkai Zeneiskolát.
Mi történt ezután?
– Székesfehérvárra mentem, ott felvettek a Kodolányi János Egyetemre, jazz ének szakra. Tavaly fejeztem be. Kezdetben Pély Barnánál tanultam, nagyon kedves volt és nagyon tetszett a tanítási módszere.
Mit tervezel így a hallgatói évek után?
– Amikor kikerülünk a tanítási rendszerből, mindenki egy kicsit elveszti a fejét. Bennem is él még egy olyan érzés, hogy szeretnék továbbtanulni. Majd kiderül sikerül-e. Jelenleg Székesfehérváron egy önkormányzati cégnél dolgozok. Próbálom magamat összeszedni, közben pedig megélni, de emellett sokszor koncertezek, vannak tanítványaim, egyre jobb dolgok történnek velem. A zenei pályámról csak pozitívan szólhatok. Két éve megalakult a Füred Dixieland Band, velük tradicionális dixieland zenét játszunk. Lett egy saját zenekarom is, egyelőre feldolgozásokat adunk elő, de szeretnénk saját dalokat is írni. Nemrég a Soulmates zenekar tagja lettem, amelyben Bebe énekel, valamint Schmidt Barbara, akit a Megasztárból ismerhetnek a vajdaságiak, velük pedig gospel, soul stílusú zenéket játszunk. Azon dolgozok, hogy jobb legyen az életem, amennyit teszünk, annyit kapunk.
Milyenek a tanítványaid?
– Nagyon különbözőek. Leginkább tinik jönnek, de voltak idősebbek is.
Mit igyekszel nekik átadni?
– Azt, amit én is megtanultam a tanáraimtól, de rámutatok a hibáikra is. Mindig megkérdezem, hogy mi a céljuk, mert teljesen más az, ha valaki hobbiból akar énekelni, mint ha például versenyre készül. Legutóbb egy lány jött hozzám, aki épp verseny előtt állt. Egy másik lányt pedig énekalkalmassági vizsgára készítettem fel.
Tervezel-e lemezt kiadni?
– Nagyon is, az elkövetkező egy évben valamilyen módon szeretném is megvalósítani, de ezt sem kiabálnám el. Egy zenész számára az igazi az, amikor a saját dalait, azokon keresztül pedig a saját érzelmeit adhatja át a közönségnek. Az teljesen más, mint feldolgozásokat játszani.
Nevena Pejčićtyel mióta léptek fel együtt?
– Mi még a középiskolából ismerjük egymást, egy tanszakra jártunk, csakhogy ő két szakos volt, klasszikus- és jazz-zongorát is tanult. Bizony, nagyon tehetséges és nagyon ügyes. Ő is tagja a Džezvának, de több formációban is játszik. Ezúttal duóként érkeztünk. Ritkán lépünk fel együtt, legutóbb három éve játszottunk így együtt, úgyhogy nekünk ez most nagy találkozást is jelentett.
Milyen időközönként jársz haza?
– Gyakran jövök, mert nagyon szeretem Vajdaságot. Ezt nem csak úgy mondom, tényleg így van. Állandóan Székesfehérvár és Csantavér között ingázom. Nagyon szeretek itthon lenni, mert szeretem az embereket és az itteni mentalitást.
Most, hogy itt a szeptember, számítasz-e valami újdonságra?
– Nem. Ugyanúgy koncertezek majd, mint eddig. Csak szeptember lesz.
