Az Örökségserleggel kitüntetett, fennállásának 15. évét ünneplő, újvidéki Kapisztrán ferences ifjúsági kórus karácsonyi hangversenyt tartott december 14-én az újvidéki ferences templomban. Az elmúlt tizenöt év alatt a kórus rengeteg fellépésen vett részt, díjakat, elismeréseket szerzett, az emberek megszerették énekeiket. Tizenöt évvel ezelőtt, megalakulásukkor azonban nem volt rózsás a helyzet.
Újvidék bombázásakor, 1999-ben iskolaszünet volt, óvodába sem jártak a gyerekek, szinte megállt az élet. Beszédes Margit zenetanárnő rendszeresen járt az újvidéki Kapisztrán Szent János-plébániatemplomba. Akkoriban még hitoktatás folyt a templomban, és a zenetanárnő arra lett figyelmes, hogy a gyerekek – iskola és óvoda híján – unatkoznak. Egy kiváló ötlete támadt: elhívta a gyerekeket énekelni. Megtetszett nekik a dalolás, és Harmath Károly atya ötletére kórus alakult. Így kezdődött az idén 15. évét ünneplő, újvidéki Kapisztrán ferences ifjúsági kórus története. A kezdetekről és a gazdag 15 éves múltról Beszédes Margittal és férjével, Beszédes Józseffel beszélgettünk.
– Én már a bombázáskor is a ferences templomba jártam. Károly atya megkért, hogy orgonán játsszak, kántorkodjak. Harmonikát tanítok, nem voltam azelőtt kántor, de gyorsan belejöttem. Annak idején még hitoktatás folyt, és azt láttam a gyerekeken, hogy unatkoznak. A bombázások alatt én sem jártam dolgozni, ezért elhívtam őket hozzám, hogy énekeljünk. Négyen-öten el is jöttek a lakásomba, templomi énekeket tanítottam nekik. Egy alkalommal aztán a gyerekek a templomban elénekelték ezeket a dalokat, Károly atyának és a híveknek is nagyon megtetszett, innen jött az ötlet, hogy miért ne lehetne egy kórust alakítani. Elkezdtük a toborozást Újvidéken. 12-13 gyerek járt a kórusba.
Először gyermekkórusként működtünk, aztán a kicsik lassan felcseperedtek, és utána csak annyit változtattunk a néven, hogy ifjúsági kórus lettünk. Miután már bejáródott a kórus, és elmúlt a háború, egyre gyakrabban voltak fellépéseink.
Eljutottunk az Ezüstcsengőre, az egyházi kórusok fesztiváljára is, és megnyertük az első díjat, ez természetesen szárnyakat adott a további fellépéseinkhez – mondta Margit.
– Hány tagból áll jelenleg a kórus?
- Papíron huszonöten vagyunk, de akadnak közöttük olyanok is, akik nem újvidékiek, hanem csak időnként jönnek el énekelni. Sokan vagyunk, ennyi tagunk még sohasem volt, nincs is elég egyenruhánk – magyarázta Margit.
Férje hozzátette: Egyszer, amikor a Mária Rádióban szerepeltek, érdekes élményben volt részük...
– Akkor készült el egy lemez énekeinkből, és én érdekességként megjegyeztem, hogy nem volt elég egyenruha a fedőre kerülő képen szereplő kórus tagjainak, ezért civil ruhában kerültek a borítóra. Ekkor betelefonált egy szabadkai hallgató, aki felajánlotta, hogy kifizeti a húsz egyenruhát, el is küldte a pénzt, mi pedig ennek köszönhetően megvarrattuk őket. Most 22 egyenruhánk van, de megint csak nem elég – magyarázta a zenetanárnő.
– Milyen témákat dolgoznak fel a kórussal?
– Mivel mi egyházi kórus vagyunk, ezért elsősorban vallási énekeket énekelünk, ezenkívül népdalfeldolgozásokat is, és klasszikus szerzők műveiből is előadunk, például Kodály-műveket. Régebben gitárkísérettel is énekeltünk lazább feldolgozású egyházi dalokat, az utóbbi időben azonban egyre több klasszikus feldolgozású éneket adunk elő. Úgy érzem, megértünk a komolyabb énekekre is – véli Margit.
– Hol lépnek fel, mikor hallhatják a kórust az érdeklődők?
– Leginkább templomokban lépünk fel, szertartások, misék alkalmával, nem rendszeresen, hanem nagyobb ünnepekkor. Ezenkívül fesztiválokon, versenyeken veszünk részt, sokat jártunk külföldre. Régebben könnyebben jutottunk pénzhez, voltunk Magyarországon, Horvátországban, és természetesen Vajdaság-szerte is felléptünk. Jótékonysági koncerteken veszünk részt, és már szerveztünk is ilyet – válaszolt Margit.
Margit férje, József szintén kiveszi a részét a kórus életéből, nélküle nehezen működne a szervezés.
– Ki szervezi a kórus körüli teendőket?
– Margit a kórus agya, ő tanítja őket, én viszont megpróbálok rendet tartani, amikor szükség van rá, és megszervezem a dolgokat. A kezdetekkor, az első vagy a második fellépés után már folyamatosan hívtak bennünket, ez főleg a külföldi fellépéseinkre jellemző. Külföldön sok helyen megtetszettek énekeink a közönségnek, nagyon jó emberi kapcsolatok alakultak ki, rendszeresen hívnak bennünket – mondta Beszédes József.
– Ki segít a kórusnak a fellépésekben, az utazásokban? Ez mind pénzbe kerül.
– Meg kell jegyeznem, hogy a kórus semmi pénzzel nem jár. 15 éve szervezzük feleségemmel a fellépéseket, de mi sohasem kerestünk ezen egy dinárt sem. Ezt nem panaszként mondom, hanem azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy csak úgy utazhatunk el fellépésekre, ha valaki kisegít bennünket. Általában úgy van, hogy akik elhívnak bennünket, azok adnak éjjeli szállást és ennivalót is. Az utat azonban magunknak kell állnunk, és ez jelentős pénzösszeg – magyarázta Beszédes úr.
– Hol lépnek fel a legtöbbet?
– Úgy tűnik, Magyarországon jobban szeretnek bennünket, mint itt. Nem tudom, miért van így, valahogy hálásabb az ottani közönség. Lehet, hogy ott nagyobb a hagyománya a kóruséneknek, nem tudom. Magyarországra hívnak bennünket a legtöbbet, oda viszont elutazni nem kis összegbe kerül. A kezdetekkor sikerült pályázatokon nyerni, de ez most már nem nagyon működik. Akkor működne, ha a kórus civil szervezet lenne, erre viszont nincs lehetőségünk, mert akkor a könyvelőt is ki kell fizetni, és más kiadások is vannak. Ezért továbbra is a Károly atya szárnyai alatt működünk. Ha neki sikerül valahogy előteremteni egy kis összeget az utazásokra, akkor megyünk, ha nem, akkor nem – mondta József.
Rengeteg szép élményben volt részük az elmúlt 15 év alatt. Beszédes úr elmesélte: Egyszer, amikor sofőrként dolgozott, Tornyoson egy plébános megszólította, és elmondta, hallott az ifjúsági kórusról. Miért ne jönnének el ők is az Ezüstcsengőre?
– Többször is megjelentünk az Ezüstcsengőn, és első díjakat is szereztünk. Én voltam az a bácsi, aki vitte a gyerekeket a fesztiválra. Amikor egy alkalommal Tornyosra utaztunk, az egyik kislány, aki hegedűn kísérte a kórust, lebetegedett a fellépés napján. Belázasodott, de kibírta, végig kísérte a fellépésen a társait. Mikor befejeztük a fellépést, kikísértem a kombiba, hogy lepihenjen, lefektettem és betakartam. Miután befejeződött a hangverseny, kimentem hozzá, hogy elújságoljam, első díjat szereztek. Erre a kislány felugrott, azt mondta, nem is beteg, meggyógyult, semmi baja többé. Ez megmaradt bennem. Nagyon érdekes, hogy a siker milyen hatással lehet az emberekre. Rengeteg vidám történetünk van az elmúlt 15 évről. A gyerekek és a fiatalok jól érzik magukat velünk. Nekünk is nagyon jó közöttük. Ezek az emlékek egész életünkben megmaradnak – zárta mondanivalóját Beszédes József.
