Bizonyára a legtöbben nem szívesen gondolnak vissza életük első urológiai vizsgálatára. Az urológiai betegségek megelőzéséhez rendszeres folyadékbevitel, fizikai aktivitás és vitamindús étrend szükséges. Emellett tartózkodni kell a túl hideg és nedves helyeken való üléstől is. Az urológiai panaszokról, a vizsgálatokról és a legkorszerűbb diagnosztikai eljárásokról mr. sci. dr. Selymesi Nándor urológus szakorvossal beszélgettünk.
Mivel foglalkozik az urológia?
– Az urológia a vese és a húgyutak sebészeti betegségeivel, valamint a férfi külső és belső nemi szervek diagnosztikájával és gyógyításával foglalkozó orvosi szakágazat. Ennek kapcsán kell megemlítenem, hogy betegeink (de néha még az orvosok is) sokszor összekeverik az urológiát a nefrológiával. A nefrológia a vese belgyógyászati betegségeivel foglalkozik (belgyógyászati vesebetegségek, művesekezelés stb.), az urológia pedig a sebészet része. Közös területet képeznek a húgyúti gyulladások – mondja dr. Selymesi.
Melyek a leggyakoribb urológiai panaszok a nőknél és a férfiaknál?
– A leggyakoribb urológiai panaszok a vizelési panaszok, a véres vizelet és a vesegörcs. A vizelési panaszokat két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyik az ún. elzáródásos (obstruktív) csoport, amely jellegzetesen a férfiaknál fordul elő gyakrabban. Náluk ugyanis az elzáródás miatt (a prosztata betegségei, húgycsőszűkület) a vizelet akadályba ütközik, nehezen ürül ki. Erőlködni kell ahhoz, hogy kifolyjon. Olyannyira csökken a vizeletsugár, hogy a végén már a vizelet alig csöpög, majd teljesen leáll. Ilyenkor a betegnek katéterrel kell biztosítani a vizelet maradék nélküli kiürülését.
A másik csoportot képezik az irritatív (urgens) vizelési panaszok. Sűrűbben fordulnak elő nőknél, leginkább a húgyhólyag gyulladása esetén. A húgyhólyag-nyálkahártya érzékennyé válik, és ahogy érintkezésbe kerül a vizelettel, azonnal összehúzódásra kényszeríti a hólyagizmot (detrusort). Így a beteg állandó vizelési ingert érez, amit nem tud leállítani, és akaratán kívül is elfolyhat a vizelete (inkontinencia).
A legtöbb betegségben ezek a tünetek keverednek. Így a prosztata betegségeiben is például az elzáródás miatt a detrusor megerősödik (hipertrofizál), emiatt a telődésre szintén hirtelen üsszehúzódással reagál. A női húgyhólyag-gyulladásoknál viszont a húgycső duzzanata miatt fordulhatnak elő obstruktív tünetek is.
A vizelés teljes leállása történhet elzáródás vagy a veseműködés leállása miatt. Az első eset urológiai, a második viszont általában nefrológiai ellátást igényel.
A vesegörcs hirtelen kezdődik, mint derült égből a villámcsapás, a legtöbbször vizelés közben vagy után, esetleg testmozgás, rázkódás közben. A fájdalom vesetájról indul ki, a legtöbbször a vesevezeték (ureter) mentén sugárzik elöl lefelé, férfiaknál a herébe, nőknél a húgyhólyagba vagy a nagyajkakba. A mozgó kő megsérti a nyálkahártyát, ezért a vizelet véressé válik (haematuria). Típusos esetben hányinger, hányás, valamint ellenállhatatlan vizelési inger jelentkezik. A kő spontán kivizelése esetén a fájdalom ugyanolyan hirtelen megszűnik, mint ahogy megjelent.
Mi történik, ha a vizeletben vért észlelünk?
– A mikroszkópos (csak a vizeletben észlelt) és makroszkópos (szabad szemmel is látható) vérvizelés külön figyelmet igényel, különösen, ha „néma”, azaz ha szubjektív panaszok nélkül jelentkezik. Ez ugyanis a húgyhólyag vagy a vese malignus betegségére utal. A többi vérvizelést okozó betegség általában jellegzetes tüneteket okoz: a vesekő vesegörcsöt, a húgyhólyaggyulladás irritatív vizelési panaszokat, a vesegyulladás magas lázat és deréktáji fájdalmakat.
A férfiak hogyan viszonyulnak az egészségükhöz?
– Erre nehéz válaszolni. Azt hiszem, hasonlóan mint a nők, mert elsősorban az egyéntől függ, hogyan viszonyul az egészségéhez. A férfiak között is vannak, akik rendszeresen, de nem feleslegesen járnak orvoshoz, amikor tüneteket éreznek, illetve amikor az orvos visszarendeli őket, de vannak olyanok is, akik minden kis tünettől megijednek, így állandóan az egészségügyi intézményekben látjuk őket. Mégis általában a férfiakra jobban jellemző az időhúzás. Ezeknél a betegeknél sajnos a betegséget sokszor már a kevésbé gyógyítható fázisában diagnosztizáljuk.
Miből áll egy urológiai vizsgálat? Hogyan ajánlatos felkészülni rá?
– Mint minden orvosi vizsgálat, az urológiai is a kórelőzmény (anamnézis) felvételével kezdődik. Feltárjuk az előzményeket, különös tekintettel a húgyivarszervek korábbi megbetegedéseire (vesekövesség, herebetegségek, prosztataelváltozások, húgyúti gyulladások, nőknél a korábbi nőgyógyászati betegségek). Ezt követik szükség szerint a fizikális vizsgálatok. Alapvetően a vizsgálatok nem járnak fájdalommal vagy kellemetlenséggel. Kivételt képez a prosztata vizsgálata, amely a prosztata végbél felőli tapintását jelenti. Ez egyszerű vizsgálat, műszer nem kell hozzá, de sok információt nyújt a prosztatáról (nagyság, keménység, konzisztencia stb), így már az első vizsgálatnál felmerülhet pl. a dülmirígy rosszindulatú betegségének gyanúja. Általában ez a vizsgálat sem fájdalmas, csak szokatlan, esetleg kellemetlen a betegnek.
A fizikális, nem műszeres vizsgálatokra nem kell különleges felkészülés (természetesen az alapvető higiénés követelményeken kívül).
A vizsgálatra ajánlatos éhgyomorral és telt húgyhólyaggal érkezni, hogy szükség esetén el lehessen végezni a laboratóriumi vizsgálatokat és a prosztata ultrahangvizsgálatát.
Milyen korszerű diagnosztikai eljárások léteznek?
– Az ultrahangvizgálat nem sorolható a legújabb eljárások közé, de itt szeretném megemlíteni jelentőségét az urológiai diagnosztikában. Mivel ártalmatlan, bármikor és többször ismételhető eljárás, amivel jól diagnosztizálható és követhető legtöbb urológiai betegség. Ma már az újabb diagnosztikai eljárások egyre több információt és egyre pontosabb diagnózist adnak a vizsgált betegről, de mivel igen drágák, csak indokolt esetben alkalmazzuk őket, mint például a CT (computer tomográfia)-vizsgálatot és annak újabb változatait, az NMR (mágneses rezonancia)-vizsgálatot és a PET-szkenner (pozitronemissziós tomográfia)-vizsgálatot.
Milyen gyakran ajánlatos eljárni urológiai ellenőrzésre?
– Az 50 év feletti férfiaknak évente, ebben a korban ugyanis megnövekszik a malignus betegségek, főként a prosztatarák gyakorisága. Ha a családban elsőfokú rokoni szinten (apa, testvér) előfordult már a prosztata rákos betegsége, ez nyolcszorosára emeli megjelenésének kockázatát. Náluk a kontrollvizsgálatokat már 40 éves kortól el kell kezdeni. A megelőzésben nagy szerepet játszanak a szűrővizsgálatok. Jelentőségük, hogy a páciens még a betegség tünetmentes szakaszában elkezdheti a kezelést, amikor az a leghatékonyabb és a lehető legkisebb kellemetlenséggel, illetve költséggel jár.
Az urológiában az utóbbi 20 évben nagymértékben megváltoztak a kivizsgálás eszközei. Az optikai eszközös vizsgálatok, amelyektől a betegek jogosan tartottak, egyre inkább háttérbe szorultak, helyüket átvették, illetve azokat kiegészítették a modern képalkotó eljárások. A vérvizelés esetén korábban szinte mindig először hólyagtükrözést (cisztoszkópiát) végeztünk, ma már az első vizsgáló módszerünk az ultrahang, s ezt követheti indokolt esetben a CT-vizsgálat, majd a cisztoszkópia.
