„Tisztelt Doktor Úr!
Szeretném kikérni az Ön véleményét egy gyógyszerre vonatkozóan. Néhány évvel ezelőtt kardiológiai és endokrinológiai vizsgálatot követően inzulinrezisztenciát (IR) diagnosztizáltak nálam.
Szedtem néhány fajta metformintartalmú gyógyszert, de az igyekezetem ellenére sem tudtam karbantartani az állapotomat a gyógyszerek, a megfelelő étrend betartásával és testmozgással sem. A gyógyszer hatása miatt állandó hasmenés, görcs, puffadás, gyötört. Mindez annyira rontotta az életminőségemet – rossz közérzet, gyakori munkahelyi kimaradozások, hosszabb utazásra sem mertem vállalkozni –, hogy kénytelen voltamabba hagyni a gyógyszer szedését.
Most a szívgyógyász a panaszaim alapján javasolt egy empagliflozin-hatóanyagú gyógyszert. A doktornő azonban külön felhívta a figyelmemet az intim higiénia szigorú betartásának fontosságára, a sok folyadék fogyasztására, valamint a húgyúti fertőzés kockázatára. Megjegyzem: hajlamos vagyok a húgyúti fertőzésekre.
Ön szerint ihatom-e ezt a fajta gyógyszert, és hogyan tudnám megelőzni a fertőzést?”
Tisztelettel:
Egy temerini olvasó
* * *
Tisztelt Hölgyem!
Az empagliflozin-tartalmú gyógyszer az SGLT2-gátlók családjába tartozó, elsősorban a cukorbetegség kezelésére bejegyzett gyógyszer, az utóbbi években viszont a szívgyógyászat területén is számos tanulmány igazolta előnyeit, különösen a szívelégtelenség kezelésében.
Tehát az Ön kardiológusa nyilván elsősorban kardiológia indikáció alapján javasolta ezt a gyógyszert. Mint minden gyógyszernek, az empagliflozinnak is mellékhatásai vannak. Fő hatásmechanizmusának köszönhetően a vércukor bizonyos (jelentős) mennyisége vizelettel távozik. A magas cukorszint a vizeletben kedvező hatással lehet a baktériumok szaporodására, vagyis a húgyúti és nőgyógyászati fertőzések kialakulására. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy feltétlenül minden beteg esetében kialakul fertőzés. Eddigi tapasztalatok alapján a gyógyszer előnyei jelentősen felülmúlják az említett mellékhatás megjelenési arányát.
A leírt mellékhatás megelőzésében valóban fontos a rendszeres tisztálkodás, a megfelelő folyadékbevitel és a rendszeres időszakos vizeletvizsgálat. Itt mindenképpen kiemelném, hogy nem minden vizeleti baktériumjelenlét indokol antibiotikumos kezelést. Sőt, csakis célzott, mikrobiológiai vizelettenyésztés alapján lehet megfelelő orvosi döntést hozni az esetleges antibiotikumos kezelés alkalmazásáról. Semmiképpen ne szedjen antibiotikumot saját elhatározása alapján! Sajnos már ott tartunk, hogy egyre gyakrabban alakul ki széles körű rezisztencia az antibiotikumokra, és szinte lehetetlen kezelni a makacs fertőzéseket a felelőtlen antibiotikum-használat miatt.
Dr. Lázár Aladár
Az inzulinrezisztencia kezelésében is kedvező hatása van a fenti gyógyszercsaládnak.
Sajnálattal tapasztalom nap mint nap, hogy számos fórumokon az inzulinrezisztenciát különálló és új betegségként mutatják be. A tisztelt Winkler professzort idézve: „Az inzulinrezisztencia kóroki tényező napjaink orvosi gyakorlatában rendszeresen, sőt az indokoltnál gyakrabban megjelenő kérdés. Nem vitatva, hogy az inzulinhatás csökkenése számos élettani folyamat, illetve kórforma hosszabb-rövidebb ideig fennálló kísérőjelensége, jelenlétének igazolására, pontosabban valószínűsítésére a szükségesnél jóval több vizsgálat történik.” (Részlet a Dr. Winkler Gábor –dr. Wittmann István: Az inzulinrezisztencia és klinikai vonatkozásai könyvből)
Tehát az inzulinrezisztencia valószínűsége esetén elsősorban annak a betegségnek a kezelésére összpontosítunk, amelynek a kórélettani részjelensége az inzulinrezisztencia – pl. elhízás, cukoranyagcsere-zavar, policisztás petefészek-szindróma, meddőség vagy ezekhez társuló szív- és érrendszeri betegségek, veseelégtelenség.
Az inzulinrezisztencia számszerűsített kimutatása nem olyan egyszerű. Ezért a mindennapi gyakorlatban nem a papírt és a számokat kezeljük, hanem igyekszünk mégis a beteget kezelni.
Az első és legfontosabb gyógyszere az inzulinhatékonyság javításának a megfelelő életmódra való váltás (táplálkozás, fizikai aktivitás, napi ritmus, alvás stb.) és annak tartós fenntartása.
Visszatérve az eredeti kérdésére: ha kezelése elmondása szerint egy országos kardiológiai intézményben történik, akkor nyilván az elsődleges szív- és érrendszeri betegsége hátterében inzulinrezisztencia jelensége valószínűsített, és az empagliflozin indokolt, elfogadott gyógyszer mind az inzulinrezisztencia, mind az alapbetegsége esetében.
