Mindazoknak, akik tesznek egy kellemes sétát a szegedi Tisza-parton, bizonyára megakad a tekintetük a Móra Ferenc Múzeum bejáratánál silbakoló gigantikus agyagszobrokon. Majdnem olyan tekintélyes méretűek, mint a múzeum oszlopai, amelyek tövében vigyázzban állnak, ünnepélyes ábrázattal, mintha fontos személyt vagy kincset őriznének.
Az Indiana Jones-filmeken edződött járókelőknek vélhetően azonnal beindul a fantáziája, és hozzám hasonlóan eljátszanak a gondolattal, hogy egy kincsvadász kalandfilm díszletei között kószálnak éppen, s akármikor elgurulhat mellettük „Indy” ikonikus kalapja, hiszen a Tisza-part közelsége folytán a múzeum előtt zabolátlanul nyargal a szél, és hát a kalandorok útjai kiszámíthatatlanok. A marcona agyagkatonák között a bejárat felé lépdelve csak fokozódik az emberben a bizsergető izgalom, hiszen a pénztártól való távozás után, megváltott belépőjeggyel a zsebben, máris részesei lehetünk egy sajátos időutazásnak az ókori Kína rejtelmei közé.
Nyolcezer terrakotta katona őrzi az első kínai császár nyughelyét (Fotó: Csík Mónika felvétele)
Az Agyagkatonák – Az első kínai császár halhatatlan őrei című kiállítás kétezer év távolába repít vissza, Kína első császárának, a Csin-dinasztia megalapítójának idejébe. Már a tárlat folyosójának tablóin alapos ismertetők olvashatók az ókori kínai császárok koráról, különösen a Kínát egyesítő első nagy uralkodóról, Csin Si Huangról (Kr. e. 246 – Kr. e. 210), aki trónra lépésekor megkezdte majdani sírhelye építtetését. Míg az egyiptomi fáraók számára piramisokat emeltek, ahová az elhunyt uralkodókat szarkofágban, bebalzsamozva temették el, Kínában földmélyi halotti birodalmat építettek első nagy uralkodójuknak, a valódi világ mintájára. A földalatti városban létrehoztak különböző palotákat és más épületeket, saját folyóval körítve.
A gigászi méretű épületegyüttes a becslések szerint 98 négyzetkilométeren terül el. Amiatt beszélhetünk mindössze becslésről, mert a temetkezőhelyet 1974-ben fedezték fel Shenszi tartományban, Hszian tartományi főváros közelében, és a feltárása ma is tart. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a három nagy egységre osztott sírkamrarendszerben nagyjából 8000 agyagkatona áll tisztekkel, tábornokokkal, mellettük 130 harci szekér, 520 ló és 150 lovas is helyet kapott, hogy ez a hadsereg védje és szolgálja jobblétre szenderült uralkodóját a túlvilágon. Történészek szerint a palotarendszernek és a kísérő ármádiának az elkészítéséhez 38 évre és nagyjából 700 ezer ember munkájára volt szükség, így aligha meglepő, hogy a leletet sokan a világ nyolcadik csodájának, és a huszadik század egyik legjelentősebb régészeti felfedezésének tartják. A temetkezési hely az UNESCO Világörökség része.
Minden szobor egyéni arcvonásokat visel (Fotó: Csík Mónika felvétele)
A szegedi múzeum első nagy kiállítási termébe lépve ízelítőt kaphatunk e páratlan leletegyüttesből, ugyanis mintegy ötven katonaszobor és két ló is a tárlat részét képezi. Az életnagyságú szobrok teljes pompájukban megtekinthetők. Megfigyelhetjük, milyen aprólékosan dolgoztak kétezer évvel ezelőtt az agyagművesek, hiszen minden egyes katona más-más arcvonásokat kapott. A testtartásuk, az öltözékük és a fegyverzetük is egyedi, mondhatni: valódi remekművek. A terembe telepített audiovizuális kísérőanyagból kiderül, hogy az archeológusok úgy vélik, a szürkés, sárgásbarna agyagkatonák eredetileg színesek voltak, csak kétezer év alatt megsemmisült rajtuk a festék, s nem is csupán katonákból állt ez a népes kíséret, hanem akrobaták, zenészek, parasztok és asszonyok szobrai is helyet kaptak közöttük, hogy minden rendű és rangú alattvaló elkísérhesse uralkodóját utolsó útjára.
A 180–190 centi magas szobrok 130–140 kilósak (Fotó: Csík Mónika felvétele)
A második nagy kiállítási teremben kialakítottak egy rögtönzött sírkamrát, amelyben éppen úgy sorakoznak az agyagkatonák, ahogy az ásatásokról készült fotókon láthattuk. A látogató egy ácsolt emelvényről tarthat felettük seregszemlét, és az autentikus keleti harci zenét hallgatva olyasféle benyomása támadhat, hogy a katonák azonmód életre kelnek és ütemre masírozni kezdenek. Az összhatás félelmetes és lenyűgöző. Az sem ront az élvezeti értéken, hogy a tájékoztató tablókról már olvashattuk: sem Szegeden, sem bárhol másutt a világon nem az eredeti leletek tekinthetők meg – hiszen azok igen sérülékenyek és nem szállíthatók –, hanem az ókori darabok pontos másolatai.
Ötszázhúsz ló és százharminc harci szekér került elő az ásatások során (Fotó: Csík Mónika felvétele)
Azonban még az agyag is ugyanaz, amiből az eredetiek készültek, hiszen a régészek a sírhely közelében feltárták az agyagbányát is. Az ásatásokat vezető régész szerint az egész leletanyag feltárása több emberöltőnyi munka lesz, hiszen a terrakotta szobrok nagy része megsérült, vagy kisebb-nagyobb darabokra hullott az évezredek során, s a szakemberek számítógépes programok segítségével igyekeznek helyre tenni minden egyes cserepet, rekonstruálni a szobrokat. Olyasféle munka lehet ez, mint puzzle-darabkákkal foglalatoskodni, csak sokkalta tudományosabb hozzáállással.
Rögtönzött seregszemle harci zenére (Fotó: Csík Mónika felvétele)
Ez utóbbiba, mármint a puzzle-szerű illesztgetésbe, valamint a gyakorlati archeológiába is belekóstolhatnak a látogatók, ugyanis a harmadik kiállítási teremben többféle tematikus foglalkoztató játék kapott helyett, például a régészeti feladatban tenyérnyi agyagkatona-darabok után kell kutatni, valamint lehetőség van egy stilizált jáde páncél darabonkénti összeillesztésére. Pompás elfoglaltságok ezek gyereknek és felnőttnek egyaránt, családi programnak sem utolsó elidőzni a Móra Ferenc Múzeumban. Az agyagkatonák exkluzív szegedi kiállítása december végéig látogatható.
Nyitókép: Marcona agyagkatonák posztolnak a múzeum bejáratánál (Fotó: Sándor Zoltán felvétele)
