Valamikor lovaskocsival hajtottak be az épület főkapuján. Most is kopogtató található minden ajtón. Az épületbe belépni azonban csak a jobboldali kisebb, ámde nehéz ajtón lehet. A pancsovai magisztrátus épülete a mai napig megőrizte tekintélyét, de nem azért, mert régi fényében pompázik, hiszen igencsak ráférne egy alapos tatarozás, hanem azért, mert a boltívek, az oszlopok, a tágas terek, mind az épület jelentőségét sugallják. 1833-ban a nagy piactérre álmodták meg, az események központjába. A viharos történelem is nyomot hagyott a neoklasszicizmus stílusában épült objektumon, amelynek építkezési munkálatait 1838-ban fejezték be. Pancsova Temesvár mellett a bánsági katonai határ fontos fellegvára volt a Habsburg Monarchia idején. Hosszú ideig ez az épület adott otthont nemcsak a helyi szenátusnak, hanem a bíróságnak is, és a mai napig őrzi az egykori városháza tömlöcébe zárt foglyok üzeneteit, vallomásait. Ma a vajdasági magyarság kiemelt jelentőségű épületének egyike, Szerbia számára pedig nagy jelentőségű kulturális emlékmű a Pancsovai Nemzeti Múzeum épülete.
A toronyóra alatt, amit két angyal tart, egy felirat és egy dátum látható: 1833, amikor elhelyezték az épület alapkövét. Damir Prašnikartól, a Pancsovai Nemzeti Múzeum dokumentaristájától megtudtuk, hogy annak idején Pancsova első embere, Mihovil Mihaljević dandártábornok idejében született meg az ötlet, hogy a város főterén épüljön fel egy jelentősebb épület. Így tárgyalások kezdődtek a helyi tehetősebb Graf családdal. El is kezdődött az építkezés, de végül azt az épületet a Graf család nem engedte át a Magisztrátusnak. Ezért az épület jelenlegi helyén felvásároltak több házat, Atanasije Vreta tulajdonát is, ahol addig működött a városháza. Végül elhelyezték a mai épület alapkövét. A felirat: IUSTITIA REGNORUM FUNDAMENTUM, azaz az igazság a birodalom alapja I. Ferenc magyar király, osztrák császár jelmondata volt, és több épületen is olvasható Európában, amit az ő idejében építettek.
A város kulcsa is itt található meg, mindjárt az első lépcsőfordulón. Egy művész munkája ez, tudtuk meg Damir Prašnikartól. Az alkotás valójában nem az épület tervének a része, Anton Gramberg, utazó lakatos alkotása. Ezzel szerezte meg a mester az engedélyt, hogy a szakmájával foglalkozzon. A németországi Waldenburgból ékezett Pancsovára, hogy mestervizsgát tegyen. Cégérként lógott mintegy száz éven át, egészen 1932-ig, akkor ajándékozták ezt a kovácsolt kulcsot a múzeumnak.
Egy régi zongora mellett ér véget az első szintre vezető lépcső, ami szintén restaurálásra vár, és a toronyóra díszes szerkezetéhez vezet. A toronyóra éveken keresztül nem működött, amíg a kétezres évek elején egy órásmester be nem állította, akkor is csak a parkra néző órát hozta működésbe, ám az udvarra tekintő a mai napig, már több évtizede nem mutatja az időt. A parkra néző óra is megállt már, a mozgatószerkezetben lehet a hiba. Ugyanakkor a felújítás során kiderült, az órának harangjátéka is van, amiről nem is tudott senki. Egyes elbeszélések szerint évtizedekkel ezelőtt az egyik városatyát bosszantotta az óránként felcsendülő melódia, így elvágták a kapcsolatot az óra és a harangok között. A ma már közel 190 éves szerkezet éppen a díszterem mellett található.
Pancsova városának kulcsa (Fotó: Ótos András felvétele)
A parkra néző díszterem, egykori szenátusi terem belső munkálatain 1838-ig dolgoztak különböző mesterek és művészek. A második világháború után a terem azonban elveszítette díszes jellegét. Még mindig ismeretlen okok miatt teljesen fehérre festették annak falait. A domborművek, a terem ünnepélyes és pazar jellege legújabban már csak akkor került kifejezésre, amikor 9–10 évvel ezelőtt restaurálták a mennyezetet. A munkálatok során pedig, mint azt Miroslav Birclintől, a Pancsovai Nemzeti Múzeum megbízott igazgatójától megtudtuk, a falakon igazi értékre bukkantak. Korábbi feljegyzések szerint akkoriban a falfestéssel Julius Seidel újvidéki festőt bízták meg, de a felújítás során kiderült, hogy a munkálatokban segédkezett még egy rokona, szintén Seidel vezetéknevű, hiszen az ő aláírását is megtalálták.
Prašnikar hozzátette, hogy a díszteremben volt két nagy portré is, az akkori császárt és császárnét ábrázolta. Birclin elmondta, hogy I. Sándor királyról és Hohenzollern-Sigmaringen Mária román királyi hercegnőről, I. Sándor feleségéről is készült portré, mindezek a második világháborúban nyomtalanul eltűntek, vagy megsemmisültek.
– Az épület nagyon rossz állapotban van és most már sürgős felújításra szorul. A nedvesség miatt hullik a vakolat a falakról más termekben is. A parkra néző termekben felfedeztük, hogy nemcsak a díszterem mennyezetére, hanem a többi szomszédos terem mennyezetére is díszeket festettek. Szükség lenne a szondázásra. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem olyan gazdag a díszítésük mint a díszeremnek, de felmerült annak a lehetősége is, hogy a folyosó mennyezete is díszítve lehetett. Mindezt még ki kell vizsgálnunk – mutatott rá Birclin igazgató.
A díszes terem a 2014–2015-ben végzett restaurálás után újra teljes fényében pompázik (Fotó: Ótos András felvétele)
A pancsovai magisztrátus épületében először a bíróság, a városi szenátus és a múzeum kapott helyet. A bíróság miatt az épület pincéjében tömlöc működött, nagyon sokáig, egészen 1959-ig.
– Nem börtön volt, hanem fogda, sokan itt várták meg a bíróság ítéletét, vagy éppen a csendőrök ide vezették be azokat is, akik többet ittak a kelleténél, vagy rendbontás végeztek. Három kisebb celláról van szó, ami a Habsburg Monarchia idején fogdaként működött, később az első világháborúban a magyar hatóságok ide vitették be a város ismertebb szerb nemzetiségű személyiségeit, például a Jovanović fivéreket, ismert nyomdászokat és másokat is, akiket később az aradi munkatáborba küldtek. A két háború között, amikor a Jugoszláv Királyság idején az épület városházaként működött, újra fogda volt. A második világháború alatt a nácik foglalták el az egész épületet, a Gestapo ugyan a régi posta épületébe, a park másik oldalán található épületbe költözött be, de itt is háborús városigazgatás működött – mutatott rá az igazgató arra, hogy maga az épület is milyen sok politikai eseményen ment keresztül. Hozzátette: – A második világháborúban a városi múzeum is működött itt, egészen addig, amíg 1943-ban elűzték Borislav Jankulovot, a Pancsovai Nemzeti Múzeum alapítóját, és akkori igazgatóját. A múzeum nem működött 1944 végig – mutatott rá Birclin, akitől megtudtuk, hogy két tömeges, nyilvános akasztást tartottak Pancsova főterén. Az egyiket 1941-ben, amiről egyelőre nincsenek adatok, illetve 1943-ban, amikor 18 személyt akasztottak fel a kis téren, akik szintén ezekben a cellákban töltötték el utolsó perceiket. Mara Mandićot, pancsovai néphőst, aki nagyon fiatal volt, itt kínozták, mielőtt sortűz elé állították – mutatott rá a tragikus sorsokra az igazgató.
1965-ben, amikor elkészült a magisztrátussal szemben a városi igazgatás épülete, a városháza is átköltözött. Damir Prašnikar rámutatott, ugyan egy hatalmas objektumról van szó, mégsem szolgálta ki kellően a városi igazgatás szükségleteit. A magisztrátus épülete így a kultúra kezébe került, hiszen a múzeum mellett a levéltár és a városi könyvtár is itt működött. Idővel a levéltárat az egykori laktanya épületébe helyezték át, a könyvtárnak épült egy új épület, így ma már teljes mértékben a Pancsovai Nemzeti Múzeum birtokolja.
Birclin rámutatott, hogy a pancsovai múzeumot 1923-ban alapította meg a helyi szenátus, és már megalakulásakor a magisztrátus épületében kapott helyet, ekkor archeológiai leleteket őrzött. A második világháború után a Városi Népi Bizottság (Gradski narodni odbor) veszi át az irányítását, a bizottság rövidítésének a felirata (GNO) a mai napig az udvarra nyíló kapun olvasható. Ez a bizottság megkezdte azoknak a műtárgyaknak és bútoroknak a begyűjtését, amiket az épületből loptak el. A múzeum azonban akkor 1946-ban a városháza melletti határőr-laktanyában működött, egészen addig, amíg a városházát át nem költöztették az új épületébe. Ekkor került vissza a múzeum a magisztrátus épületébe mindazokkal a tárgyakkal, amiket sikerült a bizottságnak begyűjteni. Igaz, abból nem sikerül sokat visszaszerezni, de ez az időszak arra volt jó, hogy művészi alkotások, történelmi értékű iratok is bekerüljenek a múzeum hagyatékába.
– Pancsova különleges, ugyanis a huszadik század húszas éveiből nagyon kevés irat, fénykép maradt fenn. Ennek oka lehet az is, hogy Vajdaságot a Jugoszláv királysághoz csatolták. Nemrégiben jutott tudomásomra, hogy a Pancsova Művelődési Központjában őriznek egy munkaasztalt és fotelt, illetve ülőalkalmatosságot, aminek a faragott részei megegyeznek a díszterem domborműveivel. Feltehetően a polgármester munkakörnyezetének bútorai lehettek még az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Azon dolgozunk, hogy a bútorok visszakerüljenek ebbe az épületbe – tudtuk meg Birclintől.
– Az épület soha nem volt üres, mindig volt funkciója. De mint ahogy az állapotán is látszik, nem volt karbantartva a második világháború után. A nyolcvanas években újították fel az épület homlokzatát, a tetőszerkezetet 2015-ben, de időközben csak a kisebb javításokra jutott pénz. Ma már komoly beruházásra van szükség az épület felújításánál – tudtuk meg a megbízott igazgatótól. Hozzátette: – Elkészítettük az épület felújításának tervét, a pincétől a padlásig. Akkor ez az összeg 3,5 millió euró volt és a kulturális minisztériummal együtt pályáztunk az Európai Unió IPA 3 pénzforrásaira. Ez a pályázat 2020 februárjában volt, a koronavírus-járvány miatt azonban a pályázat is elhúzódott, a projekt dokumentációja pedig lejárt. Pancsova önkormányzata újabb összegeket különített el a tervdokumentáció elkészítésére 2022-ben. Hamarosan újra megkapjuk az engedélyeket és akkor pályázhatunk. Sajnos a munkálatok összege ma már nem 3,5 millió, hanem 5,5 millió euró.
Ótos András felvétele
AZ 1848-AS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC HÍRE PANCSOVÁIG IS ELJUTOTT
– Budapesten a tüntetéseket éppen abba az időben tartották, amikor itt kiállítás volt. Azok a szerb kereskedők, akik akkor ellátogattak arra a nagyszabású kiállításra, hazahozták Pancsovára az egyenlőség és testvériség ötletét. Mivel Pancsován az akkor katonai hatalom nagyon megnehezítette a helyi lakosság életét, az egyenlőség és testvériség ötletét nagyon könnyen magáévá tették a polgárok. A városi irányítás március 22-én a főtéren összegyűlt emberek miatt bezárkózott, hiszen a nép le akarta váltani a hatalmat. Mivel a katonaság nem reagált, a lakosság a balkonon keresztül bejutott az épületbe, elfogták az akkori polgármestert, a rendőrparancsnokot, sőt a hivatalnokokat is, akiknek többsége német volt. Jól elbántak velük és bezárták őket. Puccsot hajtottak végre, majd kényszerigazgatást vezettek be Pancsován – mondta Damir Prašnikar, akitől megtudtuk azt is, hogy Pancsova delegációt küldött, támogatta a ’48-as forradalmat.
– Ebből az időből származik az a zászló is, amit a múzeumban őrzünk. Ebben az épületben volt a forradalmárok bázisa 1848 végén és 1849 elején. A forradalomból származó két zászlóra több mint száz évvel később találtak rá, a múlt század hetvenes éveiben Pancsován. Több elmélet is van erről, hogy hol, az egyik szerint a templom harangja alatt, a másik szerint a pravoszláv temető kápolnájában. Én szívesen hiszek abban, hogy miután Vasa Živković pap a forradalom alatt pénzügyminiszter volt, a politikai változásokat követően magával vitte ezeket a zászlókat, hogy a templom harangja alatt őrizze – mondta Miroslav Birclin. Az egyik zászló Újvidékre került, a másikat pedig a Pancsovai Nemzeti Múzeumban őrzik.
Nyitókép: Ótos András felvétele
