2024. november 22., péntek

Élmény az élet ezen a tanyán

A csantavéri Varjúfészek tanyán kicsik és nagyok egyaránt jól érzik magukat

A tanyavilág szerelmese, a 44 éves Varjú Tihamér (becenevén Kánya) neve – meg merem kockáztatni –, hogy szinte minden ember számára ismert Csantavéren és Zentaörsön egyaránt. Tihamér már hosszú évek óta aktív és lelkes tagja a csantavéri közösségnek, illetve közösségépítésnek. Gyermekszeretete, a gyermekek segítése és támogatása pedig mindig is egy központi és jelentős tényező volt számára. 2017-ben egyik ismerősével karöltve megvásárolta a Zentaörsön található, mostani nevén Varjúfészek elnevezésű tanyát, mely később hivatalosan Környezet- és Közösségfejlesztő Egyesületté vált. Elmondása szerint világéletében rajongott a természetért, szereti a szabad teret és világot, a pompában virágzó határt és a szabadságot. A tanyavásárlás előtt is sokáig bérelt tanyán élt és tevékenykedett.

A tanya egy része (Fotó: Dér Dianna felvétele)

A tanya egy része (Fotó: Dér Dianna felvétele)

Hogyan alakult az életed a tanyavásárlás után?

– Öt évvel ezelőtt, mikor megvásároltuk, közel sem így nézett ki, mint most. Rengeteg munkát fektettünk bele. A lehetőségeinkhez mérten évről évre, szépen lassan újítottuk, fejlesztettük. A tanyához hozzátartozik még két hold föld is, amit igyekszünk minden évben beültetni az állatok számára. A birtok megvásárlása előtt egy bérelt tanyán éltem, és már akkor ott motoszkált bennem annak az ötlete, hogy ki kellene használni ezt a nagy területet és tenni valamit a csantavéri gyerekekért. Szerettem volna biztosítani nekik egy nyugodt, kényelmes helyet a természetben, ahol tudnak szaladgálni, labdázni, hintázni, homokozni, csúszdázni és még megannyi játszási és szórakozási lehetőséget szerettem volna nekik nyújtani. Így aztán kitaláltam (a lovak iránti szeretetemből fakadóan) hogy szervezzünk Csantavéren egy lovastábort a gyermekek számára. A tervem 2015-ben meg is valósult. A tábor sikerességéből kifolyólag nem is volt kérdés, hogy ezt hagyományossá kell tenni. Azóta pedig minden évben egyszer vagy kétszer megszervezésre kerül, mint ahogy most augusztusban is. A három-négy napos táborban megismertetjük a gyerekekkel a lovakat, azok gondozását és ápolását, lovaglunk, kocsikázunk, különféle játékokat szervezünk nekik. Az eddigi tapasztalatok alapján évről évre egyre nagyobb sikere van. Néha még Magyarországról és Erdélyből is érkeznek hozzánk vendégek. Mindemellett van egy fantasztikus együttműködésünk Pubi atyával is, aki minden évben megrendezi a Játszva Istenhez elnevezésű keresztény tábort párhuzamosan a mi lovastáborunkkal. Ebből adódóan kitaláltuk, hogy kinevezünk egy napot, amikor a táborozói ellátogatnak a tanyánkra, hogy eltöltsenek itt nálunk egy szép délutánt, összeismerkedjenek a mi táborlakóinkkal, megismerhessék az állatainkat, hogy közösen játszhassanak, egyenek. Tavaly például 300–400 gyerkőc tartózkodott egyszerre nálunk. A fiatalok nagyon jól érezték magukat. Megtekinthették a csantavéri tűzoltók bemutatóját, fürdőzhettek és csúszdázhattak is. Idén is hasonló terveink vannak.

Tihamér a szeretett lovai társaságában (Fotó: Dér Dianna felvétele)

Tihamér a szeretett lovai társaságában (Fotó: Dér Dianna felvétele)

Milyen tevékenységek folynak még a Varjúfészekben?

– A tanyán kialakítottunk egy 60–65 személyes termet is, így lehetőség van születésnapokat tartani gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt, emellett házassági évfordulókat és még számos ünnepséget. Ugyanakkor külföldi vendégek is el szoktak hozzám látogatni. Egyszerűen csak kijönnek ide, és eltöltenek itt egy kellemes délutánt, vagy napot. Volt egy év, amikor tíz különböző országból érkeztek látogatók. Voltak már itt Ausztráliából, Indonéziából, Franciaországból, Németországból, Horvátországból, Szlovéniából, Magyarországról, Montenegróból és Angliából is. Ezen a tanyán évi szinten 2,5–4 ezer gyermek biztosan megfordul.

Hogyan írnád le a tanyát, ahol élsz?

– Egy egyszerű tanyáról beszélünk. Itt nincs szökőkút, sziklakert vagy gyalogjárda. Ez egy hagyományos, visszafogott paraszttanya, ahol tyúk- és libatoll vagy szalmaszál szállingózik az udvarban. Azonban még ilyen formában is megragadja az embereket. A külföldiek, vagy a városi emberek számára az itt-tartózkodás nem egy mindennapi élmény. Voltak, akik életükben először simogattak kecskét, bárányt, tyúkot, libát, galambot, kacsát, vagy először láttak élőben csacsit, először ültek lovon. Sokan azt sem tudják, milyen állat a pulyka. Mindemellett a szántóföldek is meg tudják ragadni egy-egy gyermek figyelmét. Itt lehetőségük van megnézni a kukoricát, napraforgót, búzát. Ezek apró és érdekes dolgoknak tűnhetnek, de van, akinek bizony ez óriási örömöt jelent. Sokan a szívükbe zárták ezt a helyet, és mindig szép emlékként fognak visszaemlékezni rá. A nyugalomra, a madárcsicsergésre, a sárgarigó-fütyülésre, a kakaskukorékolásra vagy éppen a lónyerítésre.

Közös élmények szerzése (Fotó: Dér Dianna felvétele)

Közös élmények szerzése (Fotó: Dér Dianna felvétele)

Tudom, hogy szereted az állatokat és van is belőlük bőven. Hogy indult az állattartás az életedben, és milyen állatállománnyal rendelkezel jelenleg?

– Nekem már 6-7 évesen voltak háziállataim. Kezdetben nyulakat tartottam, majd tengerimalacot, malacot, kutyát, macskát, kecskét, birkát, anyakocát, hízót, még papagájokat is tenyésztettem. Hol újakat vettem, hol eladtam, hol elcseréltem. Évről évre csak szaporodott az állomány. Az első nagyobb állataim a struccok voltak. Most már odáig jutottam, hogy szinte mindenféle állat megtalálható nálam. Vannak törpekecskék, oroszlánfejű nyulak, vietnámi csüngőhasú malacok, struccok, emuk, nagy lovak, pónilovak, csacsik, páva galambok, pávák, kacsák, libák, tyúkok, gyöngyösök, pulykák, papagájok, kutyák, macskák, selyemtyúkok, plusz a körülöttem levő, természetben élő gyönyörűséges és áldott állatok, mint az örvös galambok, szarkák, gerlicék, szürke gerlicék, fülemülék, sárgarigók, fakopácsok. A kerítésen kívül, hogyha kinéz az ember a határra, és szerencséje van, láthat őzeket, vadnyulakat, fácánokat, fürjeket, szürke gémeket és szárcsákat is. Fel szoktak jönni majdnem a tanyáig a vadkacsák is, ugyanis 150 méterre található tőlem a Csík-ér. Továbbá sok hattyú is megtalálható errefelé, amelyek néha elszállnak a tanya felett. Ezek akkora élményeket nyújtanak mind a gyerkőcöknek, mind a vendégeknek, hogy szinte öröm őket nézni abban a pillanatban. Szeretem a tudatot, hogy az állataim rendben vannak. Amikor csak tehetem, körbe nézem őket, vigyázok rájuk, törődöm velük. Minden állat egyedi és különleges. Mindegyik más bánásmódot igényel. Az etetés sem egyszerű feladat. Mindegyiknek meg van, hogy miből mennyit kell adni, többfajta takarmányt esznek. A struccaim körülbelül olyan 120–130 kilósak. A kakas 13 éves, itt kelt ki nálunk Csantavéren, édesapám két gyöngyös és egy tyúk közé tette be a tojást, így keltette ki a kis struccot, a tojót egyik munkatársamtól szereztem és már 15 éve boldogítja az életem.

Milyen eseményeket szervezel a tanyán?

– Minden évben egyszer a szegény sorsú gyerekeknek szervezünk egy napot, amikor is jókat eszünk, társalgunk, barátkozunk és együtt játszunk. Ezenkívül párszor rendezünk szabadtéri tanyasi diszkót is, mely bevételének felét felajánljuk a csantavéri önkéntes tűzoltóknak, na meg persze a lovastábor, amely mindig óriási sikernek örvend.

Egy kis lovaglás sem maradhat el (Fotó: Dér Dianna felvétele)

Egy kis lovaglás sem maradhat el (Fotó: Dér Dianna felvétele)

Mi motivál? Mi éltet?

– A szabadság, a nyugalom és a természet. Reggelenként szeretem meginni a kávémat napfelkeltekor, hallgatni a madarak csicsergését, érezni a friss levegőt. Számomra ez jelenti a boldogságot és a szabadságot. Ez éltet.

Mi az álmod? Mik a céljaid?

– Az álmom, hogy egészséges legyek, és minél tovább éljek ebben a környezetben, hogy az állatoknak legyen fedél a fejük felett, legyen élelem biztosítva számukra.

A másik vágyam, és célom is egyben, hogy építsek legalább egy száz férőhelyes teraszt. Szeretnék a vendégeknek egy olyan helyet biztosítani, ahol le tudnak ülni és akár különböző órákat tartani. Tervben van a jövőben egy projektor vásárlása is gyerekeknek, mellyel tudományos-, környezet- vagy állatvédelmi filmeket tudunk vetíteni kint a természet lágy ölén, plusz szeretnék egy lámát és egy alpakkát is beszerezni.

Ki tudnál emelni egy szép élményt az elmúlt évekből?

– Rengeteg van, de ha egyet kell mondani, akkor a külföldi vendégek érkezését emelném ki. Megkínáltuk a gyermekeket bodzaszörppel és mentaszörppel, a szülőket pedig egy igazi tanyasi házi pálinkával. Aztán sütöttünk nekik tanyasi tyúktojást, melyet megfűszereztünk egy kis házi kolbásszal és házi szalonnával. Nekünk ez teljesen természetes, azonban számukra ez egy nagy újdonság volt. Látni rajtuk, hogy milyen jóízűt esznek, látni az arcukon azt az örömöt, azt a jókedvet, az felbecsülhetetlen. Ami számukra egy élmény, az számomra még nagyobb élmény. Tulajdonképpen nekem az élet ezen a tanyán maga az élmény.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás