A címben olvasható mondatot egy huszonhat éves, Reusból származó, katalán fiatalember mondta még 1878-ban, miután sikeresen befejezte a Barcelonai Építészeti Főiskolát. A legenda szerint, amikor megvédte a diplomamunkáját, az egyetem rektora a következőket mondta: „Még nem tudjuk, hogy bolondnak vagy zseninek adjuk-e diplomát. Majd az idő eldönti". Szerencsére az utóbbi jóslat teljesedett be, hiszen a fiatalember a modernismo egyik legkiemelkedőbb alakjává vált, aki egyedi stílusával, monumentális és utánozhatatlan épületeivel vonult be a történelembe. Antoni Gaudí egyik leghíresebb munkája, az élete főművének tartott barcelonai Temple Expiatori de la Sagrada Família (magyarul a Szent Család Engesztelő Temploma), vagy ahogy mindenki ismeri, a Sagrada Família templom.
Kevesen tudják, hogy az épület létrehozásának ötlete egy gazdag barcelonai könyvkereskedőtől, José María y Bocabellától ered. Egy 1861-es római út során Szent József csodálójává vált, olyannyira, hogy megalapította a Szent József híveinek lelki egyesületét. Bocabella olyan bazilikát szeretett volna létrehozni, amelyben mindenki, szegény és gazdag együtt imádkozhatott. Az alapítványa egy kéthektáros területet vásárolt a város egyik akkori szegénynegyedében. Ezt a helyet ma La Sagrada Família negyednek hívják. Itt kezdték meg az építkezést 1882-ben, és Szent József napján helyezték el az épület alapkövét. Az eredeti elképzelés szerint neogótikus stílusú templomot szerettek volna létrehozni, és Francisco de Paula del Villar y Lozanót bízták meg a tervek elkészítétésével. Ha ennek alapján készült volna el a Sagrada Família, akkor napjainkban teljesen másként festene. Az építész azért nem folytatta a munkát, mert összeveszett az építtetőkkel.
A kezdeti nehézségek után egy év múlva, 1883-ben Antoní Gaudi vette át a munkálatok irányítását.
Harmincegy éves korában került az építkezés élére, és akkor már nem volt ismeretlen Barcelona művészi köreiben.
A legapróbb részletekig kidolgozott tervekkel állt elő, és saját stílusa szerint változtatta meg az épületet, kivéve a már meglevő kriptát. Gaudí egy monumentális bazilikában gondolkodott, amely még Európa akkor legnagyobb katedrálisának számító kölni dóm méreteit is meghaladta.
„Minden, ami a Sagrada Familia építését övezi, az isteni gondviselés műve. Még az én megjelenésem is" − vallotta Gaudí. Az építészeten keresztül akarta kifejezni a kereszténység tanítását, és közölni Jézus és evangélistái üzenetét. A templomot tizennyolc tornyosra tervezte a tizenkét apostol, a négy evangélista, valamint Szűz Mária és Jézus tiszteletére. Egy ilyen nagyszabású terv megvalósításához rengeteg pénzre van szükség, ezért a legenda szerint Gaudi arra is képes volt, hogy Barcelona utcáin házról házra járva adományokat gyűjtsön. Minden vagyonát erre fordította. Érdekesség, hogy a Szent József híveinek lelki egyesület megbízottja, Gil Parés y Vilasau atya 1908-ban megkérte Gaudít, hogy építsen kis összegből egy iskolát a Sagrada Famílián dolgozók gyerekeinek. Az iskola 1909 őszére készült el, és három tantermében mindegy ötven diák tanulhatott.
Antoni Gaudí összesen negyvenhárom évig dolgozott a Sagrada Famílián, és 1914-től 1926-ig, vagyis élete utolsó tizenöt évében csak ezzel az épülettel foglalkozott. Mindent újra és újra áttervezett, remeteként élt az építkezésen, és állandóan figyelemmel követte, miként haladnak a munkálatok. A középkori templomépítők mintájára kőfaragók dolgoztak az építkezésen, és kőről kőre rakták fel a falakat. Ez az egyik oka annak, hogy a mai napig nem készült el a Sagrada Família. A lassú munkálatokkal kapcsolatban a reusi mester a következőket mondta: ,,megbízómnak nem sürgős".
Antoni Gaudít 1926. június 10-én Barcelonában elütötte a villamos, és nem élte túl a balesetet. A rossz nyelvek szerint a katalán építészmester halálát a segítségnyújtás elmaradása okozta: senki sem akadt, aki az elhanyagolt külsejű férfit azonnal kórházba szállította volna. Ennek ellenére néhány nappal később temetésén egész Barcelona őt siratta. Pápai engedéllyel a Sagrada Família kriptájába temették. Halálakor, negyvennégy évvel az alapkőletétel után a Szent Család templomának egy negyede készült el, az épület keleti homlokzata és egy tornya. Tanítványa, Domenech Sugranyes y Gras vette át a mester munkáját. Az építkezést a spanyol polgárháború szakította félbe, hiszen 1936-ban forradalmárok törtek be az épületbe. Felgyújtották és lerombolták a félkész épület egy részét. Antoni Gaudí makettjei, tervrajzai eltűntek, és a kriptában kialakított műhelye is megsemmisült. Egészen 1948-ig kellett várni a munkálatok folytatásával. Ehhez a romok között talált modell-maradványokat és a régebbi fényképeket hívták segítségül. Francesco Quintana, Isidre Puig Boada és Lluis Gari építészek a fotók alapján rekonstruált modelleket és Gaudí szájhagyomány útján fennmaradt gondolatait is követték.
Amíg az 1800-as évek végén elkezdett munkálatoknál az építőknek és a munkásoknak vázlatokra kellett támaszkodniuk, hogy megfelelően építsék fel ezt a masszív szerkezetet, a 20. század közepén a számítógépek felfedezésének köszönhetően a munkálatok igazán felgyorsultak. Az 1992-es barcelonai olimpia és a 2002-es nemzetközi Gaudí-év nagyban hozzájárult a munkálatok fellendüléséhez.
A Sagrada Família 2006-ban Spanyolország leglátogatottabb idegenforgalmi látnivalója volt. Abban az évben már több mint 2 370 000 belépőjegyet adtak el az idelátogató turistáknak – ezzel megelőzte a madridi Pradót és a granadai Alhambrát. Fontos megjegyezni, hogy az építési költségeket adományokból és belépődíjakból gyűjtik össze.
Az épületet 2010. november 7-én szentelte fel XVI. Benedek pápa, aki a basilica minor címet adományozta az épületnek. Ettől kezdve a Sagrada Famíliát római katolikus bazilikaként tartjuk számon. Fontos megjegyezni, hogy a Santa Eulàlia katedrális Barcelona katedrálisa, nem pedig a Sagrada Família. A építkezés elején még egy egyszerű római katolikus templom volt. Később, a felszentelésééig katedrálisnak nevezték. Ekkor már kész volt a belső tér, és az ablakokat is beüvegezték. Még egy orgona is volt a templomban, amelyet 2010-ben adtak át.
Tíz év elteltével a Sagrada Família még mindig nem készült el, hiszen a tervek szerint 2026-ra, Gaudí halálának 100. évfordulójára fejeződnek be a munkálatok. A terveik között a hat új, egyenként 172 méteres torony megépítése szerepelt. Gaudí kívánsága az volt, hogy a főtorony ne legyen magasabb a 173 méteres Montjuic-hegynél. A mester úgy vélte, hogy az ember által épített dolgok soha nem lehetnek magasabbak Isten munkájánál. A Sagrada Família befejezése után Európa legmagasabb vallási épülete lesz. A bazilika fő tornya, a Jézus-torony 170 méter magasra emelkedik majd ki, és ezzel meg fogja előzni a jelenlegi legmagasabb templomtornyot, amely az ulmi székesegyházé.
A monumentális Szent Család templomának teljes hossza 90 m, szélessége 60 m. A belső magassága is óriási: az oldalhajók magassága 30 méter, a fő- és a kereszthajó 45 méter, a négyezet 60 méter, az apszis boltozata pedig 75 méter magas. Az épület egyedülálló konstrukciójának és Gaudí innovatív és művészi elképzeléseinek köszönhetően 1984-ben az UNESCO Világörökség részévé vált. A Sagrada Família egyike Gaudí hét épületének, amelyek szintén szerepelnek az UNESCO listáján. Ha egyszer módunkban lesz utazni, mindenképpen látogassunk el Barcelonába, és tekintsük meg a Szent Család templomát! Hiszen, ahogy Gaudí mondta: „Minden apró részlet figyelmet követel magának. Minden nagyon összetett, és a dolgok legmélyén egyszercsak rátalálsz egy misztikus pontra, ahol a határaink elvesznek."
| A koronavírus-járvány miatt a Sagrada Família építési munkálatai márciusban leálltak. Az épületet évente 4,5 millióan látogatják. Tavaly júliusban naponta 15 600 turista váltott belépőjegyet, viszont az idén, ugyanebben a hónapban mindössze kétezren jártak a bazilikában. Még nem tudni, hogy sikerül-e befejezni az építkezést a tervezett időben. |
