„Maradjatok jók, ha tudtok… A többi nem számít” – mondta Néri Szent Fülöp a Legyetek jók, ha tudtok című filmben. Ez a mondat mostanság a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház próbáin is elhangzott, ahol a híres olasz film színpadi adaptációjának bemutatójára készülnek. Az előadás főszereplője és egyúttal a teátrum igazgatója Besenczi Árpád Jászai Mari-díjas színművész, aki nem ismeretlen olvasóink számára. A magyarországi kőszínházakon túl számos televíziós sorozatban és filmben találkozhattunk vele. Felesége, a szabadkai születésű Besencziné Nagy Kornélia az Echo TV bemondójaként, műsorvezetőjeként vált ismertté, emellett triatlonista és Dupla Ironman magyar bajnoki címmel is büszkélkedhet. A 2020-as év számukra nemcsak kihívást hozott, hanem izgatottsággal teli várakozást is. Gyermekeik, Hella, Zsongor és Liána nagy örömmel fogadták októberben született testvérüket, Bulcsút. A házaspárral a többi között a gyermekáldásról, a nagycsaládos élet kihívásairól és az ünnepi készülődésről beszélgettünk.
Ez az év mindenki számára rendkívüli volt. Egyiküknek színházigazgatóként, színészként és édesapaként, a másikuknak édesanyaként kellett helytállnia. Hogyan sikerült átvészelniük ezt az időszakot?
Árpád: – Az év eleje jól indult, de amikor márciusban bevezették a járványügyi intézkedéseket, akkor a színháznak is be kellett zárnia. Akkor Jókai Mór A kőszívű ember fiai című művének a színpadi adaptációján dolgoztunk. Kész volt az előadás gyönyörű látvánnyal, táncosokkal, színészekkel, zenével, jelmezzel, és nem tudtuk bemutatni, csak házi főpróbánk volt. Ezután eltelt két hónap, és erre az időszakra esett a húsvét is. Nem mozdultunk ki sehova, nem volt színház sem, és online dolgoztunk. Amikor májusban feloldották a tilalmat, újra elkezdtük a színpadi próbákat. Ebben a hónapban két új előadást csináltunk, és az egyiket ősszel be is mutattuk. A másik egy gyerekdarab volt, amely azért nem került műsorra, mert a diákok nem jöhettek színházba. Ez a produkciónk A félőlény című – Békés Pál és Várkonyi Mátyás által írt – gyermekmusical. Elkezdtük az évadot, és ekkor még nem voltak korlátozások. Később csak maszkban jöhettek be a nézők. Ősszel mutattuk be a Sose halunk meg című musicalt Koltai Róbert főszereplésével. Vendégként ő is rendezte a produkciót. Emellett bemutattuk Ray Cooney Kölcsönlakás című darabját. Egészen november 11-éig játszhattunk, hiszen akkor vezették be az újabb intézkedéseket, és nem tarthattunk több előadást. A próbákat folytattuk, és elkészítettük a Legyetek jók, ha tudtok című híres, olasz film színpadi adaptációját. Jómagam játszom benne a főszerepet, Néri Fülöp atyát, és a produkcióban a kislányunk, Hella is szerepel. Ez az előadás is kész, és talán februárban be tudjuk majd mutatni. Nagyon ambivalens és furcsa év volt, amihez rengeteg türelem és kitartás kellett. Nagyon reméljük, hogy februártól ismét korlátozás nélkül játszhatunk. Az idei év azonban nemcsak erről szólt, hanem arról is, hogy a családunkba egy új jövevény érkezett. Bulcsú október 30-án született meg.
Kornélia: – Mindenki arról panaszkodik a környezetünkben, hogy ez az év nagyon rossz volt, és jó lenne végre magunk mögött hagyni. Számunkra nem volt annyira rossz, főleg, amikor kiderült, hogy várandós vagyok, és a negyedik gyermekünk még az idén meg fog születni. Nagyon boldogok voltunk. A 2020-as év a várakozásról szólt. Vártuk, hogy megszülessen, és bíztunk benne, hogy nem lesz rosszabb a helyzet. A szülés végül jól alakult. A testvérei is nagyon várták. Most egy kicsit jobban rá tudtunk hangolódni a gyermekáldás örömeire. A gyerekek márciustól nem jártak óvodába, mindenki itthon volt. Örömmel, szeretettel, békével vártuk az új jövevényt, aki most már két hónapos.
Az iskola és az óvoda bezárása miatt a gyerekek otthon voltak, együtt volt a család. Mindez nagy kihívást jelentett a családok számára. Hogyan tudták elérni, hogy ebben a helyzetben minden gyermekükre jusson idejük, és ne menjen a bezártság a családi élet rovására?
Kornélia: – Az biztos, hogy részünkről sokkal több energiára volt szükség, hogy a három gyermeket ellássuk, illetve folyamatosan foglalkoztassuk őket. A tavaszi időszak volt a legnehezebb, mert nem tudtuk, mi fog következni. A karantén időszaka alatt sokat jártunk a Keszthelyi-hegységbe túrázni, amit az egész család élvezett. Közben Hellával fel kellett készülnünk a szeptemberi iskolakezdésre, és szerencsére eddig nem kellett online oktatásba sem kerülniük. Az óvoda is szeptember óta működik. A férjemnek kezdetben otthonról kellett dolgoznia, ha egyáltalán lehet ilyet mondani színház esetében. Nehéz időszak volt, de bíztunk abban, hogy a helyzet előbb-utóbb normalizálódni fog. A bezártság közelebb hozta egymáshoz a család tagjait, sok közös beszélgetést generált, a nehéz szituációkon pedig humorral segítettük át egymást. Remélem, hogy nem tart sokáig ez az időszak, és minden visszatér a rendes kerékvágásba!
A koronavírus-járvány előtt hogyan élték meg a mindennapokat a gyermekeikkel?
Árpád: – A mindennapok állandó készenlétet és precíz időbeosztást igényelnek. A reggeli készülődéstől kezdve a gyermekek óvodába, iskolába szállításán át a különórákig. Hella úszni jár, és ősztől próbált az egyik előadásban, Zsongor is jár különórára, és ezt mind meg kell szerveznünk. Nekünk nincs segítségünk, mindent magunknak kell megoldanunk. A nagyszülők messze laknak tőlünk. Ehhez komoly logisztika szükséges. Azt se felejtsük el, hogy nekem most nem voltak előadásaim, és minden este itthon voltam. Ha beindulnak az előadások, akkor Nellinek egyedül kell megoldania a gyerekekkel kapcsolatos teendőket. Ehhez az ő kitartása és szívóssága is kell.
Kornélia: – Mi azt valljuk, hogy az otthonunk az egyik legizgalmasabb hely a világon, tele energiával, örömmel. Szeretünk nagycsaládban élni, sosem unatkozunk. Sok a feladat, amely állandó tervezést igényel, de van egy biztos pont, ahova mindig hazatérhetünk. Szülőként tudjuk, eljön majd a pillanat, amikor kirepülnek, elcsendesül a ház, de addig próbáljuk élvezni a nagycsaládos léttel járó teendőket, elfoglaltságokat. Egy igazi szövetség a miénk. Hálás vagyok Istennek, hogy Édesanya lehetek.
Milyen terveik vannak arra az időszakra, amikor véget ér a járvány? Szeretnének elutazni a gyermekeikkel, vagy bepótolni mindazt, ami az idei évből kimaradt?
Kornélia: – Tavaly karácsonykor síelni voltunk Ausztriában. Nagyon szeretem ezt a sportágat is, ahogyan a két nagyobb is kezdi megszeretni. Ha egyszer megszüntetik a szigorításokat, akkor szeretnék ismét elmenni. Nyáron voltunk Horvátországban nyaralni, a gyerekeknek kellenek ezek az impulzusok. Ha a négy fal között maradtunk volna, akkor sokkal szegényebbek lennénk az élmények tekintetében. Arról nem is beszélve, hogy a Balaton-parton élünk. Mi akkor mentünk el nyaralni, amikor a legtöbben üdültek a magyar tengernél.
Említette, hogy a nagyszülők távol élnek a családtól. A karácsonyt hatosban ünnepelték meg, vagy nagyobb társaságban? Hogyan készültek fel az ünnepekre?
Árpád: – Igen, hatosban ünnepeltünk. A feleségem halászlét és töltött káposztát készített. A karácsony előtti hétvégén feldíszítettük a fát és az egész lakást.
Kornélia: – Ragaszkodunk bizonyos hagyományokhoz. Egyrészt azokhoz, amelyeket otthonról hoztunk. Másrészt fontos, hogy a gyerekeknek legyenek igazodási pontok az életükben. A családi összetartás az ünnepi készülődésben is megmutatkozik, ugyanúgy, mint ahogy kiskoromban Szabadkán, amikor együtt készítettük az adventi koszorút vagy a karácsonyfadíszeket. A hagyományok megismerése, továbbadása fontos, ebben benne foglaltatik a ráhangolódás az ünnepekre karácsonyi énekekkel, az adventi naptár, a Luca-pogácsa, a közös mézeskalács- és bejglisütés, a halászlé, a töltött káposzta, vagyis minden, amit gyermekkorom óta megismertem, és fontosnak tartottam, hogy megőrizzük az utódok számára, hiszen ettől olyan meghitt az ünnep.
