Figura Terézia az Újvidéki Színház színművésznője, aki emellett az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad vezetője is, a gyermekek második anyja, barátja és támogatója. A Diákszínpad 27 éve működik töretlenül, ez pedig az ő munkájának, lelkesedésének és szeretetének is köszönhető.
– 1996 március elsején alakult meg a Diákszínpad, ekkor volt az első bemutató. Az ötlet Ábrahám Irén nyugalmazott színésznő, Juhász Valéria tanítónő és Kálmán Márta nyugalmazott magyartanárnő fejében fogant meg. Szerették volna, hogyha azokban a háborús időkben a gyerekek és a fiatalok is a színház falai között találhatnának menedéket. Ekkor pattant ki a Diákszínpad ötlete. Abban az időszakban tanultam a Művészeti Akadémián, így az évfolyamomat nagyon frissen és gyorsan bevonták ebbe a munkába. Így csöppentem bele rögtön a kezdetektől fogva. Már akkor is egy olyan varázslatos hely volt, amire nem lehetett nemet mondani. Egyszerűen nem tudtam ellenállni annak a kísértésnek, hogy beszippantson ez az egész hangulat és környezet. Ez pedig az évek alatt is megmaradt. A legnagyobb érték az egészben, hogy én is rengeteget kapok a gyerekektől – mondta Zia, aki az évek során rengeteg fiatallal dolgozott együtt.
A Diákszínpad első születésnapja 1997-ben (A Színes Szilánkok Diákszínpad archívumából)
– Huszonhét éve koptatom itt a cipőm talpát a gyerekekkel és a felnövő generációkkal. Nagyon sok rendező kollégám, koreográfus, zeneszerző, dramaturg dolgozott a gyerekekkel. Minden felnövő generációnak megadatott az a lehetőség, hogy különböző munkamódszerekkel ismerkedjenek meg, különböző emberekkel dolgozzanak, hogy semmi módon ne legyen unalmas számukra ez a dolog. Ez pedig a mai napig egy szempont, hogy mikor és ki dolgozik egy adott csoporttal. A darabok kiválasztásánál figyelembe vesszük a fiatalok válogatását, és azt, hogy éppen hol tartanak ebben a munkában. Ezek alapján dől el, hogy én dolgozok egy csoporttal, vagy felkérek valakit. Így nagyon szépen és gördülékenyen folyik a munka. Az sem mellékes, hogy a gyerekek is megismerkedhetnek különböző munkamódszerekkel. Mindenki máshogy instruál, más a hozzáállása, tehát így azt is megszokják, hogyan kell kommunikálni, hogyan kell fogadni mások ötleteit, illetve továbbvinni egy ötletet – magyarázat a színésznő.
Figura Terézia (Ótos András felvétele)
A diákszínpadosok jelenleg 49-en vannak, két korcsoportra osztva.
– Most mindkét csoport fel van töltve. Vannak új tagok a kisebbek között és a nagyobbak között is. Ez egy szép létszám, amivel jól lehet dolgozni. Mindenkire kellőképpen oda is tudunk figyelni, mindenkit kellőképpen tudunk vezetni. Abban az esetben, ha túl nagy a tömeg, akkor talán elcsúsznak dolgok az instruálásban, és nem tudunk fókuszálni annyira a fiatalokra. Így mindenkire jut kellőképpen idő, ugyanakkor nincsenek túl kevesen ahhoz, hogy olyan feladatköröket kelljen ellátniuk, amikhez esetleg még nem nőttek fel eléggé. Ebben a pillanatban ez most egy ideális létszám, termékenyen lehet dolgozni. Óriási dolognak tartom, hogy itt, Újvidéken ennyi gyereket be tudunk vonzani a színházba – emelte ki Zia.
Átváltozások (A Színes Szilánkok Diákszínpad archívumából)
A társulatban természetesen az újvidéki fiatalok mellett a környező településekről érkezőket is szívesen látják.
– Volt, amikor még Óbecséről és Szenttamásról is jöttek tagjaink. Jelenleg újvidéki, pirosi és tiszakálmánfalvi gyerekekkel dolgozunk. Nálunk nincs felvételi, nincs megkötés, tehát bárkiből lehet diákszínpados. Egy feltételünk van, hogy a gyerek már tudjon olvasni, mert effektíven csak úgy tudunk dolgozni, amikor már a gyerek a saját szövegét el tudja olvasni. Ezenfelül tényleg bárki, akinek kedve van hozzá, azt szívesen látjuk. Aztán persze minden generációban vannak olyan fiatalok, akik végül a színészi hivatást választják. Nekem ez alatt a 27 év alatt nagyon-nagyon sok kollégám nyert diplomát az Újvidéki Művészeti Akadémián.
Csipkerózsika (A Színes Szilánkok Diákszínpad archívumából)
A Diákszínpad több fesztivál rendszeres szereplője. Rengeteg díjjal büszkélkedhetnek a gyerekek, amiket munkájuk elismeréseként kaptak meg.
– A fiataloknak nagyon fontos, amellett, hogy színpadon állva megkapják a sok tapsot és a sok pozitív energiát, hogy visszaigazolást is kapjanak, tehát, hogy valaki elismerje a munkájukat, és egy kívülálló szakértő azt mondja, tényleg jók vagytok. Számukra lényeges, hogy ne csak mi mondjuk, hanem hogy ennek legyen papírformája is, legyen egy látható, kitehető, publikálható eredménye. Nekünk pedig az a legfontosabb, hogy ők örömüket leljék a közös munkában, valamint hogy egy adott pillanatban valami nagyon hasznosat tudjanak magukkal vinni innen. Rengeteg nagyon jó előadás van mögöttünk. Minden korszaknak megvan egy jellegzetes előadása, és mindegyik a maga módján hagyott egy szép kis pecsétet a diákszínpad életében – mondta Zia, aki szerint nagyban megkönnyíti a helyzetüket az, hogy az Újvidéki Színházban dolgozhatnak.
Csongor és Tünde (A Színes Szilánkok Diákszínpad archívumából)
– A színház minden technikai feltételével és lehetőségével élhetünk. Óriási előny, hogy azt a fényparkot, amivel a színház rendelkezik, mi is használhatjuk az előadásainkban. Itt tényleg profi körülmények között próbálhatunk. Ebből kifolyólag a fiatalokat rászoktatjuk, hogy színházba járjanak, a megtekintett előadásokat minden alkalommal átbeszéljük, diskurálunk róluk, ezáltal megtanítjuk őket arra, hogy saját véleményük legyen – tette hozzá.
A Diákszínpad legújabb előadásában a Pál utcai fiúk színpadi változatát láthatta a közönség. A tervek szerint jövőre Crnkovity Gabriella dolgozik majd az idősebb csapattal, Szabó Magda Abigéljéből készítenek előadást. A kisebbek pedig az Alice Csodaországban című mesét adaptálják színpadra.
Nyitókép: A Diákszínpad első születésnapja 1997-ben (A Színes Szilánkok Diákszínpad archívumából)
