A harcsarablás főnév a horgászok szóhasználatában jött létre annak a jellegzetes zajnak, a buffanásnak a megnevezésére, amely akkor hallatszik, amikor a ragadozóként ismert harcsa a vízben felugorva elkapja áldozatát: Azt kérdezném, hogy valaki próbálkozott-e már a Maroson harcsázni, nyáron ugyanis rengeteg harcsarablást hallani. – Alig bukik le a nap, máris élénk pancsolás kezdődik a vízszélben, a kövek előtt, majd egy-egy távoli harcsarablás is elcsattan. Ki bírna lefeküdni ilyenkor? – Rablásokat és pontyugrásokat én magam is láttam, és az éjszaka homályában egyszer óriási buffanó harcsarablást is hallottam. – Innét is, onnét is harcsarablások hallatszottak. – A csatornából két harcsarablás is hallatszik. – A szemközti oldalról hallottam meg az első harcsarablást. – A néma csöndet egy-két harcsarablás töri meg. – Hallottam egy pontyugrást és egy harcsarablást. – Én voltam éjjelre pergetni, sok harcsarablás volt, de nem ették a Rapalát, se a Salmot, se a Stormot. – Majdnem kiugrottam a gumicsizmámból az ijedségtől, mert a botspicc alatt, úgy 2 méterre tőlem történt az a bizonyos, pukkanással járó harcsarablás. – Amúgy a múltkor, mikor tesómmal éjszaka voltunk kint, mi is hallottunk harcsarablásszerű hangokat... – Engem a kuttyogató hangja egyértelműen a felszíni harcsarablás pukkanására, buffanására emlékeztet. – Ha messziről hallod, hogy kuttyogat valaki, nagyon hasonló hangot hallasz, mint a felszíni harcsarablás alkalmával. – Soha nem hallottam még harcsarablást, és izgalommal tölt el az a felismerés, hogy sok harcsát tartogat számomra ez a tó.
A harcsa Európa édesvizeinek halóriása, méreteiben csak a viza előzi meg. Egyes példányai a két métert hosszúságot és a mázsányi súlyt is meghaladják. Nagy, lapított feje, bajuszos szája van, teste nyálkás, síkos, és bőrében nincsenek pikkelyek. A csendes, mély, iszapos vizet szereti. Nappal ritkán hagyja el rejtekhelyét: a meder gödreit, az alámosott partrészeket, a víz alatti tuskókat. Táplálékát néhány egyedből álló, kisebb csapatokban keresi. A növendék és a felnőtt harcsák minden olyan állati táplálékot elfogyasztanak, ami gyakorlatilag hozzáférhető számukra, összeszedik az apró kérészlárvákat, valamint vízimadarakat, vízbe esett emlősöket is megesznek. A harcsa falánksága nemcsak a préda nagyságával, hanem a táplálkozás intenzitásával, gyakoriságával is jellemezhető. A harcsák nagy táplálékfogyasztását, intenzív rablását azzal is lehet magyarázni, hogy a nyáron felmelegedő vízben nagyon felgyorsul az emésztésük.
