Lechner Ödön és mi

Lechner összes címmel jelent meg a budapesti Látóhatár Kiadó gondozásában egy nagyszabású kiadvány, amelyben a neves építész által tervezett, Vajdaság területén található több épület is szerepel, a hátsó belső borítón a zombori elemi fiúiskola egykori épülete, amelyben jelenleg az ügyészség működik. Dr. Ninkov Kovacsev Olga szabadkai művészettörténésszel Lechner Ödön munkásságáról és természetesen ezekről a Zomborban, Nagybecskereken, Szabadkán és Karlócán található, Lechner mesterségbeli tudását, alkotói fantáziáját, igényességét dicsérő épületekről beszélgettünk.

Lechner Ödön mit jelentett kora modern építészetében? Mi volt az, ami egyedülállóvá tette mint tervezőművészt?

– Lechner Ödönt a magyar szecessziós építészet atyjának szokás nevezni, s nem véletlen, hogy részben hozzá kötődik a szecesszió világnapjának a dátuma is, amit Szabadkán az idén ötödik alkalommal ünnepeltünk. A világhírű, iskolateremtő mester polgári családban született Pesten 1845-ben. Halálának századik évfordulóján, 2014-ben, a Magyar Iparművészeti Múzeum nagyszabású, Lechner, az alkotó géniusz című kiállítással emlékezett rá. Ekkor ezt írták róla: ,,Az életművével az UNESCO világörökségi jelöltlistáján szereplő építész megítélése az elmúlt években jelentős mértékben átértékelődött: a lechneri formák gazdagsága, fantáziavilága, művészetének újító megoldásai, egyéni stílusa kiemelik őt a hazai építészek sorából, és egyenesen a 19. század végének halhatatlan, világszínvonalú mestereinek élvonalába sorolják, többek közt a katalán Antoni Gaudí, a belga Victor Horta, a skót Charles Rennie Mackintosh és az osztrák Otto Wagner mellé.” Tanulmányait szülővárosában kezdte, 1866-tól pedig a berlini Schinkel Akadémián tökéletesítette tudását. Kedvenc tanára Karl Bötticher volt, akinek 1852-ben megjelent fő műve, a Die Tektonik Der Hellen a 19. század közepén nagy hatást gyakorolt az európai ornamentika-elméletekre. Bötticher a díszítmények építészetben betöltött strukturális-szimbolikus szerepét emelte ki, és a szimbólumok nyelvének tekintette azt. Lechner a magyar építészek, esztéták és régészek azon csoportjához tartozott, akik a 19. század utolsó harmadában az egyéni, nemzeti díszítményeket keresték. Ezt a törekvését többéves franciaországi munkája (1879-ig) is segítette. A német hagyományokhoz viszonyítva Franciaországban egy másfajta, szabadabb viszonyulást tapasztalhatott meg, melyet angliai tartózkodásai csak erősítettek. Ott figyelt fel a népi építészet udvari és városi építészetre gyakorolt hatására, valamint arra, ahogyan a koloniális építészetet hozzáidomították a helyi, hagyományos elemekhez. Ezután – mint maga írja önéletrajzi jegyzeteiben – a magyar népművészet tanulmányozásával jutott el az ázsiai népek művészetéig. Ebben mindenekelőtt Huszka Józsefnek a magyar népművészet keleti eredetére vonatkozó elképzelései voltak rá hatással. Lechner a budapesti Iparművészeti Múzeum épületének tervezésével (a tervek 1891-ben készültek, a kivitelezés 1893 és 1896 között történt) intonálta a „magyar formanyelvet” az építészetben, s ezt az 1902-es szegedi előadásán mutatta be, és a tökéletességig fejlesztette a szecesszió európai szintű diadalának korában a pesti Postatakarékpénztár épületének tervében (kivitelezés: 1900–1902). Ezzel a két épülettel Magyarországon kialakult a magyar szecessziós építészet sajátságos változata. A két említett pesti épület születésével egyidejűleg, 1893-ban, Szabadkán is kivitelezésre került Lechner egy terve: Leovics Simon palotája (Raichle Ferenc park 11-es számú épület). Ez a vasútállomás közelében levő épület az új építészet előhírnöke volt Szabadkán. Tömegeket mozgat meg és színeket, új anyagokat visz bele az építészetbe, mint amilyen a Zsolnay-kerámia, de új szimbólumot is, mely később bőségesen megjelenik a szabadkai épületeken: a tulipán motívumot.

A szegedi, a kecskeméti városháza, templomok, budapesti középületek sora fűződik Lechner nevéhez. De Zomborban is két épületet tervezett, s a nagybecskereki városháza is gyönyörű műve (a szabadkai városháza a meg nem valósult tervei között van). Mit jelent ez nekünk, hogy Vajdaságban ilyen Lechner-emlékeink vannak, mennyire közismert ez, hogy ezek Lechner-tervek? Melyek azok az épületek, amelyeket Lechner Ödön tervezett az említett Leovics-palotán kívül Vajdaságban?

– Lechner Ödön 1870 és 1896 között az apatini származású Pártos Gyula építésszel közösen dolgozott, s ebben az időszakban együtt írták alá az épületterveket. Talán ez a kapcsolat is közrejátszott abban, hogy a Lechner–Pártos építészpáros irodájában több, a mai Vajdaság területén található épület is született. Ezek időrendi sorrendben a következők: Zomborban az 1880-as évek elején az Elemi fiúiskola (ma az ügyészség épülete, Njegoš utca 4.), valamint a Zárda, leányiskola és óvoda (ma műszaki szakközépiskola, Lázár cár tér 4.), Nagybecskereken a megyeháza átépítése (1885–1866, ma városháza, Szabadság tér 10.), Szabadkán a Leovics-mauzóleum (1889-ben, elpusztult), Karlócán a Szerb Görögkeleti Főgimnázium (1889–1901, ma nyelvészeti és filológiai gimnázium, Branko Radičević tér 2.), Szabadkán a Leovics-palota (1892–1893, Raichl Ferenc park 11.). A felsorolt épületek nem a szecesszió stílusának a képviselői, egyedül a Leovics-palotán fedezhetők fel ilyen elemek, a kor divatos stílusát, a historizmust hirdetik. Ezekről az épületekről többen is írtak eddig, például a Leovics-mauzóleumról már Iványi István történész, aki szerencsére képet is közöl róla 1892-ben, a 20. század második felében pedig több szakíró is megemlíti vagy bővebben is foglalkozik a Lechner–Pártos-féle vajdasági épületekkel, így például a hetvenes évektől kezdve Bela Duranci szabadkai művészettörténész, akinek A vajdasági építészeti szecesszió könyve 1983-ben összegzi kutatásait. Duranci könyvében, ahol külön fejezetként szerepel a Leovics-palota, az épület homlokzati tervrajza is megjelenik a Szabadkai Történelmi Levéltár dokumentumanyagából. Az épületről ennél is bővebben ír Gordana Prčić Vujnović szabadkai műemlékvédő építész Lechner Ödön, az új művészet előfutára című tanulmányában 2002-ben, Vesna Majstorović becskereki műemlékvédő pedig az ottani Lechner–Pártos-épületről közöl írást 2009-ben, gazdag fotóanyaggal és tervrajzokkal. Időközben 2003-ban Budapesten megjelenik Gerle János építész Lechner Ödönről szóló könyve, amelyben nagyon pontosan felsorolja az összes Lechner–Pártos tervezte vajdasági épületet.

Az idén megjelenő Lechner összes című könyv egy újabb nagy vállalkozás. A kötet szerzői Halász Csilla, Ludmann Mihály és Viczián Zsófia. Mi az, ami ezt a könyvet egyedivé teszi a Lechnerről megjelent többi művel szemben?

– A Lechner összes a Látóhatár Kiadó Kft. gondozásában 2014-ben megjelent, Halász Csilla, Őrfi József és Viczián Zsófia által készített Ybl összes című könyv folytatása. E népszerűsítő jellegű kötetetek eredeti célja, hogy dokumentálják az épületek jelenlegi állapotát. A szerzők bejárták Lechner Ödön 36 épületét 12 településen, több ezer kilométert megtéve. A kötetet összeállította és szerkesztette Halász Csilla, a fotókat Ludmann Mihály festőművész készítette. A fotózás mellett a szerzők könyvekben, dokumentumokban, korabeli újságcikkekben és az épületek helyszínén próbálták megtalálni a választ a felmerülő kérdésekre – így például bizonyítani, hogy a karlócai gimnáziumot nem csak Pártos tervezte, ahogy az épületen az ma olvasható. A kiadvány felépítése új a Lechnerről szóló többi könyvhöz viszonyítva, mert az építész életútját összefoglaló fejezet után nem időrendi sorrendben, hanem épülettípusonként halad. Lechner elpusztult épületeit és meg nem valósult terveit is megismerhetjük fotók alapján a könyv végén – így például az Iványi István könyvében is reprodukált Leovics-mauzóleumot.