Rendhagyó riport egy magyar festőművésszel, és nem véletlen a cím választása sem, hisz Ady Endre tudta igazán szavakba önteni, amit Badar Tibor képeivel akar elérni: „Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak”
Salánki Anikó felvételei
Tibor, egy városban születtünk, mégsem ismerjük egymást, csak néhány hónapja.
– Igen, Szolnok megye mezőgazdasági-ipari városában, Mezőtúron, 1965. augusztus 11-én születtem. Országszerte, sőt határon túl is híres volt a túri fazekasság. Édesanyám is kerámikusként dolgozott. Az ő műhelyében töltöttem gyermekéveimet.
Mégsem a művészetnek ezt az ágát választotta, pedig adottak voltak a feltételek. Mi ennek az oka?
– Már korán kitűnt, hogy bár szerettem agyagozni, de mégis inkább a papír vonzott, a rajzolás misztériuma, ahogy néhány vonással meg tudtam jeleníteni a Berettyóra hajló fűzfákat, a poros országúton egymásra acsarkodó kuvaszokat, a sétáló lányokat.
Hogyan alakult később ez a képzőművészet iránti érdeklődés?
– A grafika vonzott, de első komolyabb műveimet Bencsik Szilveszter tájképfestő hatására készítettem, aki támogatta törekvéseimet.
Mégsem járt főiskolára, nem ott tanulta a festészetet.
– Másképp alakult az életem, hivatásos vadász lettem, talán ezért is, itt ivódott belém igazán a természet iránti tisztelet és szeretet. Munkám mellett sok alkotótáborban vettem részt, ahol neves művészektől lestem el például az ecsetkezelés fortélyait.
Közben teltek az évek, hogy alakult a festészettel való kapcsolata?
– A tájképfestészet megmaradt nemes szenvedélynek, a vizek hangulata, változékonysága, elragadó színvilága sok képemet megihlette.
Évekig Németországban élt, mondana erről néhány szót?
– 2011-ben mentem ki dolgozni. Nem voltak könnyű évek, de úgy érzem, festészetem itt teljesedett ki, megtaláltam önmagam. Szabad időm minden percét a festőállvány előtt töltöttem, és megszülettek a rám annyira jellemző színvilágú és sejtelmes hangulatú, ábrándos vagy realisztikus képek.
A németországi Plattling városának galériájában több képem látható.
Most pedig itthon él, itt alkot.
– 2022 nyarán tértem haza. Családomhoz így újra közel vagyok, régi barátaim megkeresnek, és újakkal is gyarapodtam. Természetesen folytatom a festést.
Salánki Anikó
Nagyon örülök, hogy szerencsés találkozásunknak köszönhetően önálló kiállítását szülővárosának Szabadidő Központjában rendezhettük meg. Külön megtiszteltetésnek tartom, hogy én nyithattam meg.
– Boldog voltam, hogy a telt házas megnyitón a zeneiskola diákjai is felléptek és Anikó volt olyan kedves, hogy nemcsak megnyitotta ezt a képbemutatót, de azóta is mellettem áll, egyengeti szakmai bemutatkozásomat.
Nagyon szeretem a képeit, ezért örömmel tölt el, hogy Teleki Klára egri művészetpártoló segít abban, hogy az egerszalóki St. Andrea Galéria augusztusi kiállításán Tibor képeivel is megismerkedhessenek az érdeklődők. S megszeressék ezeket a szép, szabadon csapongó, mesés színvilágú képeket.
Mit üzen az olvasóknak?
– Merjenek az álmaik után menni, képesség, lélek kell mindenhez, de megéri, ha az ember sok örömet szerezhet másoknak. Nekem ez a célom, hogy képeimmel megérintsem az emberek szívét.
Köszönöm a beszélgetést, és néhány képet megmutatunk a Kilátó kedves olvasóinak.
Nyitókép: Salánki Anikó
