Ez az év rosszabbul már nem is kezdődhetett volna. Anya állást kapott egy nagyobb városban, bérelt egy kis lakást, és költöznek. Apa úgyis ritkán jön haza, minden fuvart elvállalt, ami csak adódott, szerette a hosszú külföldi utakat, állítólag abban van a pénz.
– Úgyhogy neki mindegy, hova jön arra a néhány napra, amit itthon tölt – magyarázta anya. Neki ugyan egészen más volt a véleménye, de nem szólt. Pakolni kezdett, anya meg sóhajtott egy nagyot, és megsimogatta a haját.
– Majd csak megleszünk ott is – mondta és kiment a konyhába. Na persze, az nem számít, hogy neki új iskola, új osztálytársak meg tanárok, régóta kialakult rend meg viselkedési formák, amibe neki kell belerázódni, jelenléti oktatás meg online, meg felváltva, új épület, ahol még hetek múlva is keresgélni fogja az éppen soros szaktermet, vagy loholhat mindig a többiek után. Ő lesz az új lány, aki csak úgy odacsöppent év közben, hát nem lesz könnyű.
Neki volt egyedül fogszabályozója, ez rögtön az első órán kiderült, ahova az osztályfőnök kísérte be. Persze nem olyan láthatatlan vagy épp kirívóan pink, ami menő, hanem olyan átlagos, ami állítólag segít a kicsit csálén álló fogsorát kiegyenesíteni. Persze amikor bemutatkozott, a lányok rögtön vihogni kezdtek, a fiúk meg fel se néztek, a pad alatt nyomkodták a telójukat. Mindenkinek megvolt a kialakult bandája, helye, csak őneki nem, úgyhogy a középső padsorban ült le, mögötte egy nagy lakli ült, a lábát csak oldalra tudta kinyújtani. Majdnem minden órára vándoroltak, kémia előadó, technika, testnevelés, na jó, ezekben volt logika. Arra viszont nem sikerült három hét alatt se rájönnie, hogy a magyar szaktanterem miért volt külön mondjuk a történelemtől. Néhány árva, régen elhunyt költő arcképe függött a falon, meg persze az okostábla, amin Petőfi és jobb sorsra érdemes neje arcképe úgy jelent meg két oldalról, hogy Júliának egy másodpercre kackiás kis bajsza nőtt. Ezen aztán Macek, a nyakigláb harsányan röhögni kezdett, ő meg hátra fordult, és fejbe vágta a vonalzóval. Csak úgy, ösztönösen. Mindenki ledermedt, a tanárnő halványan elmosolyodott, de nem szólt rá. A fiú ekkor nézte meg először, és a szünetben elfelezte vele a kakaós csigát. Ő meg neki adta az almát. Macek harsogva ette, közben meg teli szájjal magyarázta, hogy van neki otthon egy aranyhörcsög párja, és tavasszal ha kertes házba költöznek, nyulakat fog tartani.
– Tudod, azok szaporodnak ám, és van átvevő, aki nagy pénzeket ad érte.
Julinak elfutotta a szemét a könny. Egész rendes srácnak tűnt, erre jön ezzel a pénzzel, apa se volt itthon már vagy két hónapja, meg anya is feszt túlórázik, hogy megéljenek. Az utolsó falat süteményt belevágta a szemetesbe. Macek egész órán csendben gubbasztott, Gabi néni meg is kérdezte, tán beteg, de még csak nem is válaszolt.
Az ebédlőben leült mellé, és megkérdezte, hogy mi baj van. Juli megrántotta a vállát, hogy semmi. Aztán teltek a hetek, Macek minden nap elmondta, hogy milyen aranyosak a hörcsögök, és jöjjön már el megnézni, a nagymamája is biztos örülni fog. Na, még ez hiányzott, gondolta durcásan, de szerda volt, anya megint későig dolgozik, hát elment. Egy pocsék lakótelepi ház 4. emeletén laktak, a nagymama tényleg aranyos volt, hókiflivel kínálta, és elővett egy hatalmas fényképalbumot. Macek meg két fotó között kihozta a hörcsögöket, ketrecben voltak. Az egyiket megsimogatta, finom puha bundája volt. Másnapra bedagadt a keze, mozgatni se tudta. Anya kétségbeesve telefonált a munkahelyére, hogy késni fog. A doktornőhöz valami szerencse folytán bejutottak.
– Allergia – mondta szűkszavúan, s mikor Juli halkan elmondta a hörcsögöt, még hozzátette, hogy a szőrtől. Három receptet írt. Közben észrevette, hogy hunyorog, és azt mondta anyának, vigye el a lányát szemészetre, oda nem kell időpont, csak várják ki a sort, ha van türelmük. Volt. Délután elmentek a látszerészhez. Sírni tudott volna. Bent ahány keret csak volt, már mind ott hevert előttük, de ő juszt se próbált fel egyet se. Még az hiányzik a fogszabályozója mellé, egy pápaszem! Anya meg odasúgta, hogy ne törődjön az árával, majd egy kicsit többet túlórázik. Erre olyan lelkiismeretfurdalása lett, hogy begörcsölt a gyomra. Úgy viselkedik, mint egy óvodás, duzzog, húzza a száját. Hirtelen felugrott, kezében tartotta a rózsaszín keretet, és átölelte anya nyakát.
– Ez pont jó lesz – súgta.
A kirakat előtt Macek állt, kicsit hunyorgott a tavaszi napsütésben, kezében egy csokor hóvirágot szorongatott.
