Jókat aludtunk. Álmunk taligakerék. Messze elgurult.
Bálint Ferkó egy eperfa törzse mellett bőszen
a fejenállást, Szőke Karesz a kézenállást próbálgatja.
Berényi Béla és én fejelünk. Összeveszünk. Kibékülünk.
Karesz keze könyékben megsérült, kendőben pihent.
Abbamaradt a lábbal égnek. Ferkó inkább fölmászott.
Epret evett és hintázott az öreg fa levelei között.
Utána kapaszkodtunk Bélával, befestettük szánk környékét.
Néha találkozunk egymás nevével a neten.
Ám egy napon sötét lesz. Tótágast áll a Himalája.
Csomolungma csúcsa injekciós tű Glóbuszunk origójában.
Fecskendezi tüzes kábítószerét. Robbanásig feszül
minden messzire elgurult gyermekkori álmom.
Szurokban nem nyílnak virágok.
Rég kivágták az eperfákat a zentai Vásártéren.
Álmomban néha fejelünk, néha hintázunk boldog eperfaágon.
A tótágast most hatalmas hegyláncok gyakorolják.
Tornatanárunk, Bućo osztályoz. Keze reszket. Konyak.
Reggel két korty. Iskolában nincs. Állj vigyázzban, te baromfi!
Ordít rám a tanárom. Próbálom a vigyázzban életet.
Nem tetszik. Neki sem. Milyen katona leszel? Majd?
Elszöknek az évszakok, el a szél, az eső, a földrengés.
Bućo bácsit elvitte a szesz. Én meg szökött katona lettem.
Kölyöklétünk virágot bont a Szent Anna temető lepényfáin.
A termetes gledícsiák csillogó tövisei helyén újra megterem
Jézus kegyetlen kínszenvedése. Talpunk nyoma porban.
Esti szél fúj, fújdogál. Nap lenyugszik. Holdacska fölkél.
Aztán csak sötét. Szurokvilág. Szágamantha, Csumulangma Feng.
Darálom: Mount Everest, Mount Everest, Mount Everest,
te, gyehennatűz! Te, köcsögkalapban érkező, csattanó maszlag!
Behunyom szemem. Bálint Ferkó tótágast áll. Szőke Karesz
két lába égnek, kezén fut hátrafelé, Berényi Bélával fejelünk.
Nagy meccs! Már vagy századik! Káromkodunk kicsit.
Összeveszünk. Kibékülünk. A neten néha találkozunk.
Olykor többen is. Unokák jönnek velünk. A zentai Vásártérre.
A hatalmas hegyláncok csúcsaikkal együtt menjenek a fenébe!
2024. július 13.
Nyitókép: pixabay.com
