Számadó szökött meg az égből.
Csomót kiütött a kék pádimentumon.
Észre sem vették a lyukat a szentek.
A varrótűt kivette öreg kalapja
kopott karimája kies tövéből.
Pókfonálon ereszkedett a rétre.
Fű közt virágok. Szarkaláb. Nyáj legelész.
– Möggyütt Pétörbá! Vártuk ám kendöt!
Számadó szárnyékon subájára lelt.
Apró kölykök körötte. Kisbojtárok.
– Ögyünk, fijúk! Piros, gyürkés cipó,
áldott avas szalonna mög vöröshajma.
Falnak a pásztorok. Jézus jár arra.
– Eltűnt egy számadó a magos egekbül!
– Szalonnázik Pétörbá! Tarcson velünk!
– Üjjön puha subámra, jó Jézus uram!
Jó bugylim élös ám! Bal kézben, így-ë,
szikkatt kinyér, szalonna, vöröshajma.
Néccsak! Jézus úr, kend keze mög balog?
Fordítva fogjon mindönt! Önni csak köll!
Jézus kezéből kenyér kiesik. Poros csók!
– Nincs ilyen étel odafönt a mennyben!
És nem bőg ott birka. Bárány sincs arra.
Virágok së nyílnak. Kuka ám a kakukk.
– Mit keressek ottan a kík padlatokon?
Patak sincsen. Gatyámat hun mossam?
Öreg subámat së vihetöm vállamon.
Hát a cifra szűröm! Birkajárást lépjek?
Szűr nélkül hogyan möhetök nagymisére?
Elpihenök csöndben idelönt. Vín ákác.
Aluggyunk ëggy csöndöst, Jézus uram!
Szalonna után bizony édös az álom:
Gyerëkëk, onokák, felesíg, komák, pulik.
Hërvatt virágok. Tört ágak. Por és hamu.
Ez marad mögöttünk. Mi más marathatna?
Forgószél. Villámcsapás. Férevert harang.
– Gyere vissza, édes fiam! Mennybe lélek!
El kell mondjad mindezt az Úristennek!
– Hát nem tuggya? Ez mind az ű teremtése!
2024. szeptember 8–9.
