A festőművésznő ében keret előtt áll.
Földön tógája. Titkok tükröződnek.
Szemben vele férfi. Halhatatlan harcos.
Megülte Tróját legázoló büszke falovat.
Iasziosz, a hős elűzi Klümané szép lányát.
– Fiat akartam! – üvölti Zeuszhoz torz dühét.
– Lelke férfi – súgja felhőkből egy istennő.
Különb vadász bármelyik dicsekvő daliánknál.
Hős harcos ő, mint életében Akhilleusz volt.
A lány nem várja Hippomenészt, sem Aphroditét.
Aranyalmák göröghetnek. Hiába isteni csalfaság.
Zeusz többé nem büntet oroszlánná szökött arát.
Zajos nagyváros anyafészek csöpp szobájában
Kemény parancsra tótágast állnak fekete kutyák.
Piros ebecske röpdös. Zöld szuka gúzsban nyöszörög.
Fejjel föld felé fényes fonálon plafonról lóg le a pók.
A festőművésznő ében keret előtt áll.
Simogatja fényes fekete szakállát, bajszát.
Élethalmocskái eltűnnek. Kockás izmok hasán.
Köldöktölcsérben égetett umbra ősfatönk.
Alant rejtély fekete kútja. Teremtőnknek titok.
Két lába két ion csoda: kecses suta barnás lépte.
Két keze hatalmas emelődaru. Festőállvány föl!
Durr! Veti tükörbe! Oda foncsor fura varázslata!
Halott cserepek, szilánkok. Feminin. Maszkulin.
2024. november 10.
