Más szemmel

Egy pillanat… telefoncsörgés… rohanás… sms… határidő… rohanás… hetek… hónapok… online… offline… hétköznap… ünnepek… évek… rohanás… Álljunk meg egy kicsit, és időzzünk el azon a láthatatlan hídon, amely összeköti a régit az újjal, a szárnyaló időt a megállított pillanattal, a mélységet a magassággal, és találkozhatunk Kovács Áronnal.
Ezen a láthatatlan hídon találkozások történnek … Találkozunk a nappal, fénnyel, őseinkkel, a rendezett világban való hittel, és ami által emberek találkozása megvalósul, találkozzunk a tekintetekben. Áron erre hív bennünket. Nézzünk és lássunk „más szemmel” a képeire, a világra, egymásra és önmagunkra.

A fényképészet a fény által közvetített képi információk rögzítése technikai eszközökkel. A görög eredetű szó, „fénnyel rajzolás”, kezdetben nem akart többet mutatni, mint ami a képen látható volt, de az élmények és érzelmek kifejezése az idők folyamán egyre fontosabb mozzanat lett. A kiállított képek címei, úgy hiszem, mindannyiunknak ismerősek: nyugtalanság, magány, egyben és szétesve… Életünk hullámvölgyei után erőt merítünk, és ha „csak előre” haladunk, vár bennünket a nyugalom.

A digitális fényképezőgép szinte egyidős Áronnal. Manapság mindannyiunk zsebében, táskájában ott lapul a fényképezőgép a mobiltelefonba beépítve, és bennünk van a vágy, hogy egy pillanat varázsát megörökítsük. Így érzi ezt Áron is: a kis dolgok örömét keresi és mutatja meg.

A fotózás csírája már gyermekkorában növekedésnek indult benne, hiszen édesapja odahaza hívta elő a kedvtelésből készített képeit. Szülei támogatták kreativitását. 15-16 évesen már önállóan és egyre tudatosabban nézte az objektíven keresztül a világot. 2021 végén a Hét Nap címlapfotó-pályázatán több száz jelentkező közül a harmadik helyezést érte el, és ez a szakmai elismerés megerősítette őt.

A kattintást gyakran órákig tartó várakozás előzi meg. Kuporogni egy bokor tövében, éberen figyelni az erdőt járva minden apró neszre, vagy az elemek csatájában, a viharban készenlétben lenni a tökéletes pillanatra várva… Ezek szorosan hozzátartoznak egy fotós életéhez.

Az alkotó témáinak közös eleme a természet és a mindig megújuló színvilág, amely elvarázsol bennünket. Biztos vagyok benne, hogy ha végigpillantunk a képein, megtaláljuk közöttük a „szerelemtémát”… A tiszavirágokat. A kérészek rajzása, röpke életük vallomás születésről, halálról, szerelemről.
Ez a kiállítás Áron vallomása, amely segít nekünk más szemmel látni.
Kell hozzá csend, fény, nyugalom… Hogy átgondoljuk életünket, és azt, hogy vajon mi miért történik velünk… Nézzünk más szemmel egymásra, magunkra, az élet apró örömeire.