Szerző: Marija Šimoković
ki tudja miért szólal meg aznap
senki által nem érthető nyelven
szinte éneklőn ejtve a szavakat
miközben arca mind jobban ragyog
talán heszed szavakat suttog
gondolják a házbeliek zavartan
nem emlékezvén hasonlóra
a mentők kérdik van-e családi hajlam
volt-e valaki aki imigyen
átlépett volna néven és formán
de csak összenéznek zavartan
pánikban lebénul a kapcsolódás az igékhez
az elszakadás mélység nélküli sík felületek sora
lényegi kérdéseket készül feltenni
egyszer csak hangos nevetéssel kimondja
majd némán bújik ismét a kártyába
amelynek eredete ismeretlen és amellyel
utazni a legszebb
a bejárati ajtó távlatából
szinte gurulnak a fejek az ebédlőasztalon
amely mellett eltűnik
a múlt díványán
egyre fiatalodva
madár-írást utánozva
közben a haja sötétre vált
mindenki sejti elkerülhetetlen a végkifejlet
várakozva felismerik erejük
épp e várakozásban rejlik
a tanúk egész nap nem követik a szokásokat
a teáskanna új robbanást sejtet
és a síkságon meggörbül a választóvonal
a nap oly átlagos
amilyet az utca történetében
régóta nem jegyeztek
aztán megérkezik a szomszéd
nem emlegeti a kölcsönöket
meghittség és bizalom árad
beszélnek arról ami egyébként nem helyénvaló
valaki kávét hoz míg más forró pogácsát
a terítő alatt bor is akad
pohárért nem nyúl senki
vérpiros a vénusz mondja valaki
a szív sohase hibázik
a hold állása
változásokat jelez
amelyeket az általánosságok mellett elkerülnek
e visszatérés a lámpa köréhez
és a meghittséget bevonzó csodához
a megcsorbult szándékok sorában
az antistrófa kedvében járva
a későbbi tragédia utánzása
elérve így a közös lélegzést
az ájulás határáig ami nem csupán a főszereplő hősnőt
mint az események döbbenti meg
hanem ahogy már lenni szokott
a történetből kimarad
a héjában sült forró krumpli a sütőből
és szétmállik a jelenet szereplőinek ujjai között
megsózva miközben már a vaj olvad
huncut mosolyuk alatt
jóízű csevegés közepette
a hangsúly ott van a szavak és jelentések
összefűzésének leleményén
a történet indítékát a személyt
ritkán említik és amint
sustorgás hallatszik
a beszélt nyelv isteni ajándék
az egyik szó közepén
ő egyszerűen eltűnik
miként utólag lejegyezték
öt és fél hét között
post meridiem
a sütő még mindig tele burgonyával
a szomszéd története elmozdítja az idő irányát
sejtetvén minden utak tudóját
ám az öreg mester látomásai a cella üvegén
nem mozdulnak
valaki gitárt hoz
és még sokáig üldögélnek
feledésbe ment az alkalom
Vujicsics Marietta fordítása
