Tényleg csak sugár vagyok? És ami bennem ragyog,
és most eltűnőben az ürességbe szerteszór,
megvilágítva a feneketlen örvényt utamon?
Mindezek tehát csupán elmúlt, futó árnyékok,
melyekre a jóságtól, csendtől és fájdalomtól
rázkódni kezdett, remegni sugárzó, tiszta csillagporom?
Hát fiatal őzsuták meleg testétől távozom
fájdalmas rohantamban valamely jeges csúcs felé?
S ahogy lóg szürkületben remegő, forró fonalon
egy golyó bíborában, sírásom mégis visszatér?
Itt, itt, ebben az életben lepjen el zuhatagként,
mint illatos tej, ha hull, érzékek minden gyönyöre.
De úgy tűnik, már egyetlen fényes cseppjétől is
lent messze a talaj, a föld, a pusztaság fövenye.
Tényleg csak sugár vagyok? És ami bennem ragyog,
és most eltűnőben az ürességbe szerteszór,
megvilágítva a feneketlen örvényt utamon?
Mindezek tehát csupán elmúlt, futó árnyékok,
melyekre a jóságtól, csendtől és fájdalomtól
rázkódni kezdett, remegni sugárzó, tiszta csillagporom?
Dániában, 1928
Csorba Béla fordítása
