mi van ha nem veszlek fel
ölellek hallgatlak meg titeket
ha azt mondom elég
most én kellek
ha a fal felé fordulok
nem adom a melleimet
csináljatok a hajammal amit
akartok az sem baj ha
kopaszon ébredek
elnézem a testetek kitolom
a határt amikor mozdulok
elmegyek a széléig
ki kell bírnom mert
különben belefulladok
a halogatásba hogy én
mindig csak az utolsó
hogy futva a vécére
hogy sürgetem a testem
valami veri bennem az ütemet
a húgyhólyagnak hogy gyorsabban
ürüljön ne húzza az időt mert
a nyitott ajtón túl annyi
a feladat a hiány és várják
a választ a sok igent pedig
én ma annyira nem
félrenyelem a vizet
eltévesztem a lejáratot
a tüdőbe szalad és ha köhögsz
felébred az az áldott egy aki
éppen csukott szemmel pihen
már nem miattatok hanem magam
miatt kapcsolom be a fehér zajt
hogy ne őrüljek meg
nincs miért néznem az órát
senki nem fog hazaérni hogy
leváltson kicsit átvegye a szerepet
nincs mit számolnom várnom
egyszer úgyis este majd reggel lesz
minden kezdődik elölről
én meg egy helyben állok
növekednek rajtatok a ruhaméretek
a csontok körül forgolódik az élet
nincs miért néznem az órát
senki nem jön szeretni minket
egy újabb ránk sötétedés
ma még az utcán se voltam
csak a szemeteskukákig jutottam
egy zöld és egy kék
a föld és az ég
hol vagyok én
