Kihívásokkal teli örökség

A tavaly (május elején) jubiláló, kilencvenéves Híd körül korábban kialakult szerző- és szerkesztőgárda, valamint a lap profilja az irodalmi jelenségek dominanciáját mutatja, amely irányvonal a továbbiakban is folytatódni fog, megadva természetesen a szükséges teret a művészeti ágakat érintő és társadalomtudományi szövegeknek is. Műfaji sokszínűségre törekszik, felületet ad – ahogyan az előző szerkesztőségek idején is jellemző volt – a szépirodalmi és művészeti alkotásoknak, fordításoknak, valamint az aktuális szépirodalmi, művészeti és egyéb társadalmi folyamatokra történő reflexióknak, kritikáknak, esszéknek, elméleti írásoknak. E törekvést tükrözi a nemrégiben megjelent, 2024. évi évkönyv is, amely a főszerkesztő hiányában kialakult kilenchavi hiátust is betölteni igyekszik. Folyóiratunk fennállásának kilencvenéves jubileumáról 2024. december 13-án egy kisebb konferenciával emlékeztünk meg, amelyet vers- és prózafelolvasások, valamint kiállítások kísértek. S e koncepció részben nyomtatásban is tükröződik, hiszen – az egykori és jelenlegi főszerkesztők és szerkesztők tartotta – előadások képezik az első egységét a Híd évi kiadványának, majd a szépirodalmi művek és fordítások között az elhangzott szövegek is helyet kapnak. Tapasztalt, generációk óta jelen lévő íróinktól és költőinktől kezdve egészen fiatal, pályakezdő tollforgatóink is gazdagítják az évkönyvet. A három, színművészetünk történetének, kulturális antropológiai jelenségeink, illetve egy ex-jugoszláv terület, Szarajevó irodalmi megjelenítésének egy-egy mozzanatát érintő tanulmány, valamint a múlt századvég avantgárd irányzatát is érintő életinterjú mellett a Forum Könyvkiadó 2023. évi díjainak laudációi is az olvasók rendelkezésére állnak.

Úgy hiszem, hogy a Hídnak – mint a vajdasági magyar kisebbség mértékadó folyóiratának – irodalmi, művészeti és társadalomtudományi meghatározottsága már eleve keretet biztosít. Összhangban e hármasság meghatározta arculattal, a folyóirat a jövőben is igyekszik megtalálni azt a formát, amely által kisebbségi létünk lényegére, alapvonásaira és önazonosságának kérdéseire és folyamataira reflektálni tud, dialógust tud kialakítani az eltérő nézetek között. Egy-egy lapszám – amely nem tematikus szám – alapvetően szépirodalmi (vers, próza, dráma), művészeti (képanyag) produktumokból, fordításokból, valamint a társadalomtudomány területébe tartozó tanulmányoknak, esszéknek, szakmai diskurzusoknak, valamint műközpontú kritikáknak szentelt szekciókból épül fel, azonban nem előre és szigorúan meghatározott arányban és sorrendben, hogy alkalmazkodni tudjanak az aktualitásokhoz. Az elkövetkező időszakban a Híd szerkesztési folyamatában a kézirat-előkészítésben részt vevő tördelő és korrektor munkatársak mellett szerkesztők bevonására kerül sor a különböző műfajokat, fordításokat és témaköröket érintve. Ezen szerkesztők egy része állandó munkatársként jelenik meg, míg egyesek vendégszerkesztőkként kapnak teret egy-egy tematikus blokk, illetve szám erejéig, így alakítva a Híd profilját is. E működési modellnek természetesen megvannak a maga előnyei és nehézségei, ugyanakkor ez biztosíthatná azt a többszólamúságot, ami ahhoz kell, hogy a Híd olvasóközönsége széles spektrumból tájékozódjon.

Kiemelkedően fontos kisebbségi létünk azon szegmense, hogy egy többségi nemzet keretein belül vagy mellett élünk és alkotunk, így interakcióban állunk a többségi – és nemcsak a többségi, hanem –, a térség többi kisebbségi, illetve ex-jugoszláv nemzetével és  kultúrájával. Ilyetén a Híd számít a fordításokra és a reflexiókra is az adott nyelvterületen született alkotások kapcsán, metszetet mutatva az aktualitásokról, felvállalva ezáltal a kultúra- és irodalomközvetítő szerepet. A regionális jellegű törekvések között szerepel – az irodalmi és társadalomtudományi produktumok mellett természetesen – a szín-, valamint a képzőművészeti eseményekre és jelentős történésekre való adekvát reflexió, bemutatókról, tárlatokról szóló beszámolók, interjúk, kritikák stb., egy-egy írás vagy tematikus blokk, illetve szám formájában. A művészeti ágak közül a képzőművészeti termékek, az illusztrációk minden szám velejárói, s ez az évkönyv és a jövőbeli számok esetében is aktuális.

Ahhoz, hogy a Híd regionálisan és a határokon túl is érdeklődést váltson ki, valamint a saját kategóriájában mértékadó orgánumként legyen jelen, ahogyan oly sokszor hosszú története során – ami a jelen szerkesztői program egyik fő törekvése –, a regionális állapotok és folyamatok mellett a magyarországi irodalmi, irodalomtudományi és művészeti kontextusra, minőségi jelenségekre és aktualitásokra is figyelnie kell. A Híd ugyanakkor az értékcsere jegyében a Kárpát-medence kortárs magyar szépíróira és alkotóira is számít egy-egy publikáció erejéig. Célja továbbá metszetet láttatni az új társadalom- és irodalomtudományi trendeket illetően, mint amilyen például – a teljesség igénye nélkül – a digitális bölcsészet vagy a mesterséges intelligencia hatása, amelyeknek jelenléte paradigmaváltást eredményezett a bölcsészettudományok (és minden tudományterület) kutatásmódszertana és közléskultúrája területén. Vagy az irodalom és a pszichológia határterületére tartozó témakörök közül az irodalomterápia jelenségének körüljárása, amely egyre nagyobb népszerűségre tesz szert mint az irodalmi szöveg gyakorlati, élményszintű hasznosítási módszere, amely a személyiségfejlődést támogatja. Több folytatásra, illetve újrakezdésre érdemes, évekkel korábban kialakult szakmai kapcsolat ápolása, új kapcsolatok kialakítása a lap szempontjából rokon intézményekkel is a jelen szerkesztői koncepció törekvése.

Számos alkalommal felmerül a kilencvenes évek vajdasági magyar irodalmi közösségében kialakult, a délszláv háborúk okozta elvándorlás, elhallgatás miatt létrejött értékválság, talán nevezhető vákuumnak is, amely némileg a kétezer-tízes évek táján, a Híd Kör létrejöttével mérséklődni látszott, legalábbis a Híd holdudvarában, ám az akkor is már folyamatban lévő, azóta csak fokozódó demográfiai valóság, az ország, és azon belül a vajdasági magyar kisebbség számának fogyatkozása, napjaink politikai eseményei régi-új probléma elé állítják a térség intézményeit, köztük a kilencvenéves Hidat is. Az elmúlt években érzékelhető volt a Híd megjelenésének akadozása, a számok csökkenése és késése, ami – meglátásom szerint – többnyire független a korábbi főszerkesztő munkájától, s inkább a kedvezőtlen gazdasági, valamint aktuális kultúrpolitikai mozgásoknak tudható be, a pénzhiánynak, a pályázati pénzek csökkenésének. Nem gondolom, hogy csodát lehet tenni e téren, hiszen e gondok nemcsak a Híd esetében merülnek fel, hanem az egész Kárpát-medence folyóirat-kultúrájában. A Híd kiadója a Forum Könyvkiadó, s munkaprogramja közintézményként függ az alapítók jóváhagyásaitól, határozataitól – s ez a folyóirat működését is meghatározza. Bízom benne, hogy mind a kiadónak, mind az alapítóknak célja és érdeke a nagy múltú, esztétikai értékeket és színvonalat képviselő lap folyamatosságának biztosítása, a Kárpát-medence legrégebben megjelenő magyar havilapjának a jelenlegi kultúrpolitikai és gazdasági helyzetben való megtartása. Bízom a korábbi értékeket át- és továbbgondoló, generációs megújulás útján járó, értékteremtő folyóirat megsegítésében, támogatásában, valamint abban a szellemi tágasságban, amely biztosítja a szükséges függetlenséget a lap szerkesztéspolitikáját illetően. A kilencven év kötelez.

A 2024. évi Híd-évkönyv tartalma

Sági Varga Kinga: Kilencvenéves a Híd
Faragó Kornélia: Híd-változatok, folyóirat-történeti távlatok
Bordás Győző: Amikor a Híd irodalmivá vált…
Toldi Éva: A vajdasági magyar irodalom kulturális fordulata és a Híd
Berényi Emőke: Rituális csapatjátékok – A Híd Kör tizenöt éve a Híd történetében

Ladányi István: Koszorú (vers)
Harkai Vass Éva: Panoptikum: 1. hazatérés, 2. nomen est omen (versek)
Terék Anna: Gyerekek, utca, Átlépni az óceánt, Valakinek a talpa, Csók (versek)
Celler Kiss Tamás: cipőben és bőrben, ítéletnapi várakozók, búcsú az igazság utolsó birtokosától, köztes évek (versek)
Antalovics Péter: keresni, beleveszni, érintés (versek)
Berényi Sarolta: Tündérmese, Légy, A mozgás törvénye (versek)
Katarina Mitrović: Nincs minden háznak udvara (verses regény, részlet) (Orovec Krisztina fordítása)
Vitomirka Trebovac: szeptemberi hétfő, a mieink, gyávák, két bárány (versek) (Fülep Virág fordításai)

Bíró Tímea: Moldva (regényrészlet)
Aaron Blumm: Улица Џака бб (részlet) (próza)
Bicskei Gabriella: Nexus: Tejeskávé, Megérte, Mintha minden megváltozott volna (prózák)
Jódal Kálmán: Fist fuck (novella)
Szemerédi Fanny: Varjúbél (novella)
Várady Tibor: A híres Monkey trial (és közben Markusitzné becskereki pere) (dokumentumpróza)
Jelena Lengold: Nem szeretlek (próza) (Szakács Patrícia fordítása)
Dragoslav Čupić: Ez a nap is örökké tart (próza) (Kecskés Ildikó fordítása)

Oláh Tamás: Szenteleky Kornél, a színházcsináló (tanulmány)
Fehér Viktor: Identitáspolitikai küzdelmek és etnicitáskutatások a kilencvenes évek Jugoszláviájában (tanulmány)
Fehér Miklós: A város mint hermeneutikai tér: Szarajevó dekonstrukciója Miljenko Jergović Szarajevói Marlboro című művében (tanulmány)

Csak fegyelmezett élet mellett lehet az ember szertelen (Orovec Krisztina interjúja Ladik Katalinnal)

Laudációk a Forum Könyvkiadó 2023. évi díjaihoz
Kocsis Lenke: A hiány is a folklór része (Sándor Zoltán Híd Irodalmi Díjához)
Madár Anikó: Bábok, jelmezek, selymek – Janovics Erika kreatív univerzuma (Janovics Erika Vajdasági Magyar Művészeti Díjához)
Szalma Viktória: A hely, amely a lelket gazdagítja (a Kulturális Zóna Forum Képzőművészeti Díjához)

Az évkönyv illusztrációi Pesti Emma alkotásai, a fedőlapon Gleccserfolyó III. című munkája látható.