Bartók Béla emlékére
Mezzoszoprán szél. Suttogó kottapapír.
Egyensúlyt tart egy öreg libaszárnytoll.
Agyonfaragott, szomorkás ördögfejek.
Sötét sarkokból dögkeselyűk fürkésznek.
Öreg brácsát porlepte mestergerendán.
Átkozott birkabél barbár szóra pattan.
Varkocsdísznek kisbojtárhang az a’’’.
Pokolból lépkednek mély regiszterek.
Lelkében hallik szentek kék kopogása.
Öreg brácsa húrtalan haldoklik immár.
Törvény a csönd! Csak abszolút csönd!
Egy kvinttel lejjebb szoprán tündérdaltól!
Áttetsző pókháló szűri Aranka vadvizét.
Kamaszok mutálnak. Jegenye széthasad.
Fogja három ujjal a tollát. Tintába mártja.
Lelkében él a mű. Bús férfi éghez szól.
Rézfúvók kontrapunktja aranykacsa jégen.
Tollát tintába mártja. Üres. Száraz. Sötét.
Szívmetronóm rövid Allegretto szakasz.
Fehér vércsöpp Anubisz búcsúvacsorája.
Isten umbraszín brácsája Primrose kezében.
Három betyár dudaszóra mindhalálig járja!
2025. február 10.
