Mérföldkövek, találkozások

Kishegyesen tartotta meg múlt szombaton tisztújító közgyűlését a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség. Sutus Áron – eddigi, és most egyhangúlag ismét megválasztott – elnök beszámolt az ernyőszervezet elmúlt időszakban kifejtett  sokrétű tevékenységéről. Beszédének szerkesztett változatát közöljük, hisz szavai a közösségben gondolkodásról, a szellemi gyarapodásról tanúskodnak, rávilágítva, az eddigi 121, mára már 148 tagszervezetben milyen odaadó munka folyik. Felemelő ünnepnapok, vidám, önfeledt vagy gondokkal terhelt, feszült pillanatok és dolgos hétköznapok sokasága.
– Ha az elmúlt időszakról kell beszélni, elsősorban a háláé kell hogy legyen a szó. Nem érzelgősködve, csak megköszönve Önöknek, tagszervezeteink vezetőinek a települések, a saját, az otthon közösségmegtartásának szentelt mindennapokat: a vívódást, harcot, ösztönző vidám pillanatokat, az átfordulás és átsegítés lelkét és lelkületét, a reményt adó és reményt keltő hit szétsugárzását, ábrándokat és valóra váltást, áhítatot és megszentelt falakat, benne a lüktető magyar szívet.
Igen, ezt szeretnénk mind megköszönni, pontosan azt, ami a mai közgyűlés arculati elemein olvasható, amit nem magunkról, nem saját jelmondatként véstünk rá. Hiszen az Önökről szól. Az Önök szolgálatát jelöli: az összefogást, az összetartozást, hogy közösségeik pillérei, kovászai és kötőelemei mindannak, ami – ha igaz és őszinte – akkor nyomában erős közösségek virágzanak. S így, egymás mellett, összekapaszkodva, együtt lüktetve pedig a közösségmegtartás és -építés ereje, motorja lehetnek. Azok!

Kérdezhetné valaki – akár jogosan, akár nem –, hogy ennyire egyszerű?
Nem tisztem ezt megválaszolni, köszönni viszont annál inkább.
Hogy az elmúlt időszakban mindezeknek a termő és virágoztató folyamatoknak a katalizátorai, inicátorai, aktorai, résztervezői, részszervezői, társépítői lehettünk és lehetünk. Hogy ismerhetjük, egyre jobban megismerhetjük Önöket. Minden együtt töltött pillanat ajándék. Köszönjük bizalmukat!

Hogy mi övezte az elmúlt időszakot, mik voltak azok a mérföldkövek, amelyek összefogásunkat, az odafigyelést egymásra és a támogatást jelölhetik, szegélyezték kikövezték? Nehéz minderre válaszolni, mert hála Istennek, annyi van belőlük! S bár most pillanatképek következnek, azokat mégis bennem, bennünk, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség jelenlegi vezetőségében és munkatársaiban, a teljesség igényének vágyával mondatnak ki. Így hát ezek a mérföldkövek, a megannyi út és útvonal, megálló és összetalálkozás, egymásra figyelés és egymást ösztönzés közül egyik például:

– A 2018–2019-es néptánckaláka-sorozat: januártól novemberig Muzslya, Maradék, Pancsova, Zombor, Kisorosz, Torontálvásárhely, Nagykikinda, Udvarszállás, Szentmihály, Nemesmilitics, Szaján, Tiszaszentmiklós, Magyarcsernye településen.
– A szórványban elindított népzenei csoportprogramok: népdalkörvezetők, a csokrok összeállításában segítő személyek szisztematikus jelenléte.
– A Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel három helyszínen, majd egy záróhelyszínen a Nemzeti Művelődési Intézettel közösen megvalósított közművelődési műhelysorozatok, képzések. Azok a képzések, amelyek az Önök közösségalkotói és -szervezői ösztönös tudását voltak hivatottak erősíteni, tudástárukat aláhúzni, gyarapítani. „Megfertőzni” egymást. Gyakorlatokat cserélni. Sokunk, sokak reménye szerinte ezt a közeljövőben folytatjuk.
– A 2017-ben reánk köszöntött Csoóri-támogatások lehívása, felhasználása, majd elszámolása kapcsán megírt és videós segédanyagként publikált tartalmak. Vagy amiként jártuk a terepet, hol Szávaszentdemeteren, Mitrovicán viseletvarratás ügyben, hol Veprődön színpadvilágítás-cserén, hol Cservenkán Pásti Zsuzsanna akkori elnök asszony házában elszámolva (csomagtartóban miniiroda, fénymásoló gyanánt szkenner és kis nyomtató). A mitrovicai útra visszatérve, jó volt eltévedni a Tarcalon Snejder Sándor útvezetőnkkel Temerinből odafelé, így hegyünk térerő nélküli szegleteit is megismerni. És jó volt még megannyiszor visszatérni Mitrovicára, vagy vendégül látni őket egy szabadkai és palicsi kirándulásra.
– Igen, ajándék volt az elmúlt időszakban a Petőfi-program ösztöndíjasaival bejárni a szórvány- és szigetmagyar közösségeket. Megismerni az ő szolgálatukat is.
– S ajándék az is, amiként Újhelyi Nándiékkal és Jerasz Anikóékkal a törökkanizsai Durindót és Gyöngyösbokrétát szervezve a félhomályban – a köztisztasági közvállalattól átvállalva a teendőket – rozsdás reklámtáblatartókkal is elbánni. Ez is az együtt lüktetés része, bármikor és mindenkor.
– Az Órás Villa Polgári Egyesülettel való együttműködések a Bartók Béla Horgoson rendezvény társszervezése vonatkozásában.
– Eljuttatni több tíz vajdasági magyar fiatalt Taliándörögdre a Határtalanul Értékőr Táborokba.
– A Rákóczi Szövetséggel és a Vörösmarty Színházzal együttműködve sok-sok fiatal színjátszót eljuttatni Székesfehérvárra, a Rákóczi Színjátszó Táborokba.
– Tóth Péter Lóránt és Kálló Béla Szabadságharc című pódiumjátékát csaknem 30 településre segíteni tájolni.
– A Lippogó és Így tedd rá szakmai napok és képzések.
– Amikor 250 fiatal néptáncossal Versecről, Udvarszállásról, Zentáról, Adáról, Újvidékről, Topolyáról, Óbecséről, Magyarkanizsáról, Szabadkáról és Palicsról útra keltünk egy budapesti szakmai napra, Parlament-látogatásra és a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja című előadását megtekinteni.
– Ott lenni megannyi jubileumi ünnepségen, ünnepibeszéd-felkéréseknek eleget tenni, együtt örülni és ünnepelni.
– Ott lenni településvezetőkkel, képviselőkkel egy asztalnál, közösen megoldást kimunkálni a néptáncoktató és csoportvezető megtalálására, és ami még fontosabb: megtartására. Több turnusban, több nekifutásra, de sikeresen!
– Együtt lüktetni a palánkaikkal, és a háttérben segítve őket minden adminisztrációs és szervezési feladatban azért és annak csodájáért, hogy a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség hathatós támogatása és közbejárása révén teljes valójában adhassák át a palánkai Magyar Házat! Igen, több év volt mindez, kellett hozzá szívósság, akarat, türelem, méltóság és hit. Ez utóbbi, mondhatják, könnyű, hisz Frantisek atya ebben is velünk, velük volt és van! És igen, 2021. december 18-án, advent harmadik vasárnapján, a téli ünnepkör kegyelmet üdvözlő pillanataiban püspöki áldással adták át és szentelték fel a palánkai Magyar Házat. Csaknem 10 éve megkezdett beruházást sikerült befejezniük. Jó emlék odafelé tartani, és útközben Lackó Lénárddal e-mailezni, hisz lemaradt egy köszönőlevél, s szerb nyelvű kell hogy legyen... Megoldható ez is. Hisz a példa megint csak az Önök elkötelezettsége és hűsége.
– Fontos és megkerülhetetlen pillanat és ügy volt számunkra a Covid alatti rendezvényszervezői elvonási tünetek közepette összefűzni egymás kíváncsiságát: online ádvent / Add-vent képzéssorozattal és meglepetésekkel, meglepetéskiadványok megküldésével, közösségfejlesztő játékokkal kapcsolatos miniképzésekkel: jó lesz az akkor, sőt akkor lesz rá igazán szükség, amikor (és akkor persze még nem tudtuk, mikor és meddig) feloldják a gyülekezési korlátokat.
– A Pannon Televízióval való megannyi társszervezés közül a Covid időszakában a stúdióban felvett magyar szórvány napi ünnepség programja: minden résztvevővel, fellépővel, stábbal együtt.
– A Covid utáni közösségi-vezető felrázó és összerázó, önismereti jellegű műhelysorozat, a Jöjj lendületbe, hozd lendületbe!
– A Boldogasszony ablakában című film megszületése – hála oly sokaknak ezért az aracsi pusztatemplomtól a kupuszini, Istent s Boldogasszonyt szerető hagyományőrzőkig. Bakos Árpádtól a Fokos zenekarig. Cs. Simon Istvántól Silling Istvánig. Tomislav Dedović Tomić – Dinótól Kálló Béláig.
– Dudás Károly Tengésből küldetés című, Trianon 100. évfordulójára megírt, a tagszervezeteknek megküldött esszéimája, amelyet a nemzeti összetartozás tüze meggyújtásakor megannyi helyen olvastak fel.
– Az Így kell járni… képzés Covid-rezsimű elindulása, csoportokba osztva, maszkban, lázméréssel, de jöttek: 75-en, 30-an végeztek is. Megannyi szervezés a vizsga-tábornapokra. Majd a tanúsítványok átadása a XXX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok nyitórendezvényének keretében a jövő néptáncoktató generációja tagjainak. Két és fél év elkötelezett és jövőt rajzoló képzést követően. Hálásak vagyunk nekik, műhelyvezetőiknek és a teljes néptáncos fórumnak, akikkel 2017-ben kezdtük el közösen ennek az alapjait is lerakni.
– Hálásak lehetünk azért, hogy amit 2021. november 18-án dr. Pásztor Bálinttal, akkor Szabadka város képviselő-testületének elnökével, a hivatalában folytatott megbeszélésen elhatároztunk, az 2022. február 14-én, születésének napra pontosan 125. évfordulóján, valósággá vált: Garay Béla emléktáblát kapott a szabadkai Korzón, annak a háznak a falán, ahol életének jelentős részét leélte. Annak rendje és módja szerint a tábla négynyelvű. Mindez megint csak az összefogás eredménye: Szabadka városáé, a Szekeres László Alapítványé és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségé.
– Több év előkészület után a Magyar Nemzeti Tanáccsal és a pancsovai Petőfi-egyesülettel közösen sikerült beindítani a dél-bánáti szórványközpontot, így fejleszteni a szórványközpont-hálózatot is.
– Igazán lelkesítő élmény volt úton lenni egy többszörösen díjazott temerini varrónővel Torontálvásárhelyre, a Gyökerek népdalkörhöz: még ma is büszkén hordják az ennek nyomán elkészült viseletüket.
– Megtisztelő volt a sándoregyházi székely–magyar ház átadóünnepségének szervezésében segítséget nyújtani. Köszönjük ezúttal Lőcsei Ilonának, mi is, a sok közös munkálkodást, ezen is!
– Felemelőek voltak a kupuszini, majd a szabadkai és a tordai színjátszás centenáriumának közös ünnepei: megélni, belülről, az előkészületek révén is részese lenni mindezeknek.
– Meghatározó élmény volt ünnepi beszédet mondani Muzslyán, a Sziveri János-mellszobor avatóünnepségén.
    • Folyamatosan működtetni a színjátszó mentorprogramot.
– Az új lendületet kereső színtársulatok részére élményhétvéget ajándékozni, a drámapedagógia alapjaira épülő közösségfejlesztő műhelyeket csempészni az útkeresésükbe.
– Lemezsorozatot indítani a Szekeres László Alapítvánnyal. Gondoljunk csak a Fokos zenekar versmegzenésítéseket tartalmazó Zengető albumára, a Bodros tamburazenekar Bodrosodik című lemezére vagy a Sin Seakas-albumra.
– De itt van még a Csonka Ferenc Halmos Béla hegedűjével című lemeze, a végül másodszori stúdiózásból megszülető Flaman–Hézső citeraduó nagy sikerű albuma, nemrég a társkiadásunkban is megjelenő Csörgő citerazenekar lemeze... Majd 2024-ben az első könyves kiadványunk: Resócki Rolland Mutasd meg az utrinai utcát.
– Az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör, a Cécó Műhely, a Pendergő tamburazenekar Életképek a vajdasági Tisza mentéről című előadásának felvételezése a Kosztolányi Dezső Színházban, majd a díszdobozba álmodott felvétel baráti premierje a Vadvirág ekkor már átadott, csodálatosan megújult székházában.
– A padéi Takáts Rafael Magyar Kultúrkörnek vásárolt és odaajándékozott citerák, hisz hál’ Istennek hirtelen megnövekedett az érdeklődők száma, legyen mindig ez így!  
– A 150 éves szabadkai Népkör jubileumi ünnepségén beszédet mondani.
– Jelen lenni a Lányi Ernő-egyesület 125 éves jubileumi rendezvényén.
– A martonosi művelődési élet centenáriumi ünnepségének részese lenni.
– Amiként a pancsovai és muzslyai Petőfi- és a magyarcsernyei Ady-egyesület 75 éves vagy a Madách Amatőr Színház 70 éves jubileumának...
– Megosztani ünnepi gondolatainkat az óbecsei Botra férfikórus 10 éves vagy a topolya Kaláris asszonykórus 40 éves jubileumi rendezvényén.
– Részese lenni az őrszállási magyarság éves Katalin- és Erzsébet-báljainak.
– Segédkezni a dél-bánátiak nyári hagyományőrző és anyanyelvi táborának újbóli elindításában...
– Vagy segédkezni tavaly a torontálvásárhelyieknek a 230 éves idetelepülés rendezvényét felépíteni, összefűzni az ötleteket, színpadra álmodni. És nem jelentett az sem akadályt, hogy aznap, pár órával később Magyarittabén, szórvány napi központi ünnepség is következett... Ezért voltunk lent Debellácson előző este is, a főpróbát is közösen végigvezetni... Odaállni a saját szolgálattal az ő szolgálatuk mellé. Nem is lehet másként, és nem is szabad!
– A magyar kultúra napi központi ünnepségek díjátadó pillanatai is mélyen bevésődnek.
– És ott a színjátszó találkozók, a Durindók és Gyöngyösbokréták, a magyar szórvány napi ünnepségek, a kórustalálkozók házigazdáinak, templomocskáinak, de a lelkészek áldásával útjára induló Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok nyitórendezvényeinek értékteremtő csodái, (mindeközben jubilált a színjátszók találkozója: 25.; Gyöngyösbokréta 60.): ha csak az elmúlt éveket nézzük Nagykikinda, Kupuszina, Szaján, Temerin, Topolya, Törökkanizsa, Horgos, Törökbecse, Palics, Magyarcsernye, Ada, Zenta, Nagybecskerek, Óbecse, Szabadka csodateremtő közösségei. Mind-mind egytől egyig. És nem csupán csak ők, nem csupán csak Ti, hanem a ma itt lévőkkel, vagy épp távol maradottakkal egyetemben!
– Lehet, hogy nem teljes a rendszer, hogy nem tartunk ott, ahol kellene, de ott tartunk, hogy tudjuk, mindent megtettünk és megteszünk, amit csak lehet! Hol telefonon, hol e-mailben, hol személyes találkozók révén és alkalmával...
– Egy munkaközösséggel, együtt a szórványközpont-munkatársakkal és egy olyan vezetőséggel, Fesztiváltanáccsal, akik önzetlenül vitték a hátukon az elmúlt évek tevékenységét, és akikre méltán lehetünk büszkék. Én biztosan az vagyok. Köszönet ezért: Krizbai Hajnalkának, Karcher Erzsébetnek, Bodrogi Bélának, a Felügyelő Bizottság tagjainak; a Durindó és Gyöngyösbokréta Fesztivál Tanácsa tagjainak Tímár Gabriellának, Sári Vastag Enikőnek Ilia Lászlónak, Juhász Gyulának, Kisimre Árpádnak, Kónya Sándornak, Patyerek Csabának, Szabó Gabriellának, Szécsi Viktóriának, Tápai Róbertnek és az égből ránk tekintő Sárközi Istvánnak. S nem utolsósorban az Elnökség tagjainak, így: Hajvert Ákosnak, Hugyik Richárdnak, Jenovay Lajosnak, Kisimre Szerda Annának, Koncz Lázárnak, L. Móger Tímeának, Ladisity Melindának, Szerda Balázsnak, Tápai Róbertnek, Valka Károlynak, s külön köszönet a két alelnöknek, Kiss Tóth Erikának és Rancz Károlynak – s igen, tiszteletbeli elnökünknek, Dudás Károlynak is.

* Sutus Áron fenti beszéde március 1-jén Kishegyesen a VMMSZ tisztújító közgyűlésén hangzott el a teljesség igényének vágyával: pillanatképek, pontosabban életképek: a közösség erejének életképei.
Amelyekhez bizalmukba fogadtak, hogy útvezetők, útitársak, néha potyautasok lehessünk. Együtt lüktetni, együtt hatni.

Annyi mindent lehetne még most felsorolni, de bízom benne, hogy lehetőség szerint az ehhez a napirendhez tartozó jelentéseket átolvasva mindenki kaphatott arról egy olyan összképet, mint amiből táplálkozik mindaz, amit most igyekeztem Önök elé tárni, néha nem a kronológia elvét, inkább az emlékek szövevényes összekapaszkodását követve.
Amelyben egybeforrnak, egybeforrtak tervek, stratégiai célok, rendhagyó és váratlan elemek és cselekmények, a folyamatosan és néha kiszámíthatatlanul változó és felforduló eseményekre válaszadások, de mindenekelőtt szív és szolgálat – abban a hálóban és ernyő alatt, amely közösen szőtt, közösen továbbszőtt, közösen működtetett és közösen továbbformálni adatott!
Köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönjük még egyszer Mindnyájuknak, hogy azok, akik!