Néhány éve külön szóval utalnak a beszélők arra az időtartamra, amelyet önmagára fordít az ember, azzal tölt, ami fontos számára, ami róla szól. Ez az énidő. Ilyenkor bármit csinálhat, ami örömet szerez neki, feltölti, azzal foglalkozhat ezalatt, amihez kedve van. Ez akár semmittevés is lehet. Vagy éppen olyan foglalatosság, amelyet mások munkának tartanak, számára viszont izgalmas és szórakoztató. Voltaképpen nincsenek olyan kialakított sémái az énidő eltöltésének, amelyek minden emberben működnek. Mindenki máshogy töltődik fel, és máshogy lazul el. Van, akinek naponta pár perc egyedüllét is elég a feltöltődéshez, más ennél jóval több énidőt érez szükségesnek. Meg kell találnunk azt a módot, helyet és időt, ami ahhoz kell, hogy igazán önmagunkra leljünk!
Az énidőre való igény nem önzésből jelentkezik az emberben, hanem azért, mert belefárad abba, hogy folyton mások szükségletei, kívánságai, utasításai, elképzelései szerint tevékenykedjen. Testi és lelki pihenésre vágyik, időnként ki szeretne lépni a mókuskerékből. Az énidő alatt többek között olvashat, sétálhat, kocoghat, jógázhat, meditálhat, kézimunkázhat, beszélgethet az ember. Előkerülnek a személyes igények, ötletek, célok, és ez segíti a belső harmónia megteremtésében, ez emlékezteti arra, hogy ki is valójában, és ezáltal jobb minőségű lehet az élete, új tartalommal töltődik fel, más színben látja a világot.
Mind a lelki, mind a testi egészség javára válik az énidőnek számunkra megfelelően való eltöltése. Türelmesebbek leszünk másokkal, pozitívabb lesz a hangulatunk, találhatunk magunknak célokat, kihívásokat, mindez pedig az önismereti fejlődésünkben is segíthet bennünket. Az, hogy harmonikusabb életet élhetünk, a tartósabb testi egészségnek egyik előfeltétele. A kedvtelésből végzett, örömteli tevékenységeknek egészségmegőrző szerepük is van, ezért fontos lehet, hogy valamilyen napi rutint alakítsunk ki az ilyen időszakok rendszeressé tételére.
A mai világ lüktető tempója kifejezetten az énidő ellen dolgozik: az elcsendesülésre, a magunkba fordulásra teljesen felesleges időpocsékolásként tekint a társadalom... Hiszen annyi program van!
Az énidő főnév az angol me time (’nekem idő’) magyar megfelelője, pontosabban ’amikor az ember megteheti, amit akar’. Ez az összetett szó voltaképpen jól illeszkedik azok közé az összetételek közé, amelyek az arra fordított időt nevezik meg, amit az előtag kifejez: böjtidő, dologidő, ebédidő, menetidő, munkaidő, próbaidő, sétaidő, szabadságidő, szünidő, tenyészidő.
