Szép papírba csomagolta Jézuska
A vonatocskát kicsi unokámnak
S karácsonyfánk alá tette
Namama 30 évig őrizte egy
Papírkofferben a vagonokat és az
Évszázados gőzmozdonyokat
Összeraktuk a síneket mert a fölnőttek
Álmodni nem tudnak
Szaladt tarka szőnyegen a vonat
Szikrázott kerék alatt a sín talpa
Jó volna tudni Péter nagybátyámat
Szibériába vitte-e vagy onnan hozta-e
Tizenegy év fogolytábor után ez
A csattogó slipperek kedves kompozíciója
Nem hagyta abba Péter unokám
A váltók ujjheggyel való mozgatását
Jöjjön a szerelvény hozza utasait
És az utasok fura poggyászát
Hátán púpként cipeli nyögdécselve
Péter dédnagybátyja a második
Véres világháborút amely levágta
Kezünket féllábunkat lerohasztotta
Gyertyácskát gyújtok a fa ágán
Namama csönget angyalok jönnek
Érkeznek a háromkirályok is
Ó de nagy a karácsonyfánk kiált Petikénk
A plafonig ér ott meg már az ég
Istenke éppen ott lakik de jó neki odafönn
Natata letekint miránk néha Jézuska
A szemembe néz származékom úgy kérdez
Nem hazudhatok nyelek egyet
Keserűt és fulladni kezdek
Köhögök kegyetlen
Natata beteg mondja lelkem gyémántja
Jaj kisfiam de jó lenne
Ha néha Jézuskának valami szúrná
Valami nagyon birizgálná a szemét
Mi vagyunk szembe vért fakasztó muslicák
Borba fulladók pupillába fúródók
Istenke is könnyez ha fáj a szeme
Ezt kérdi maradékom neki még szabad
Őszinte ember négy és fél éves
Öregapád elérzékenyült kisfiam
Súgom unokám fülébe és az égig érő
Karácsonyfa alá amely épp plafont súrol
Szép ez a vonat nagyon szép
Örülök natata örülök nagyon
Én is örülök kisunokám csak az állomás
Falai hullámoznak a sínek metszik egymást
Itt a végtelen találkoznak a párhuzamosok
Péter nagybátyám hadifogoly emléke
Horogra húzza Horthyt Sztálint
Rákosit meg Titót pompás csaliköteg
Micsodás halat fogunk a jég alól
Baltázzuk a léket akár a holdkórosok
Ám a kukacok nem tekergőznek
Lógnak miként a keresztre feszítettek
Csokornyakkendőt rak pofájuk alá
A mindent megbocsátó csövet
Szeme elé emelő kórusének és zeng
A nagyzenekar a tuba beleröhög
Szamárcsődör hangján ünnepembe
Kisdedem villanyvonatot nyert Jézuskától
Szibériába megy éppen vagy biztosan
Onnan jön meghozza az adventi négy lángot
Négy arcú szárnyasok és négy szárnyú kerubok
Kísérik a titkos hazatérést
Unokám ükanyja imáit meghallgatta az Úr
Csak belépett a mi Péter bátyánk a
Tisztaszobába a fehér falak elsápadtak
Nagyanyám levegőt sem kapott ijedtében
Vagy nagy örömében annyira elszorult a szíve
Hogy majdnem lefordult a kisszékről
A szeme is fölakadt pufajkás nagybátyám
Elkapta a zuhanó testet jaj anyám mi van magával
Én a padkáról szemléltem a jelenést János sem
Láthatott ilyet még kifordult szemmel sem
Mert ránk hagyta volna mint legszörnyűbbet
De magyarok Bibliába nem kerülhetnek
Kicsoda maga bácsi ne bántsa öreganyámat
Ezt suttogta fenekem alól a lószaros padka
Ő az én egyetlen anyám kisfiam
Ringatta nagyanyát Péter bácsi
És szülikém azokban a pillanatokban
Biztosan szépet álmodott
Másnap múltat és jövőt font piros kalácsába
Öregapám a kiságyon ült suba világában
Bárányok lelke rámázta szeretetét
Elengedtek fiam azok a muszkák
Hát ők el még negyvenkilencben
De aztán Tiszalökön voltunk magyarok
Magyar rabszolgái
Tápláltuk gyenge vérünkkel a hazát
Csak ő éppen megtagadott minket
De végre hazahozott engem is a gőzös
Megy a gőzös rikkantja kisunokám Péter
Megy a gőzös megy a gőzös Kanizsára
És átveszem a dal ezüstszalagját
Kanizsai állomásról szép Zentára
Natata te most sírsz natata én nem vagyok rossz
Petikém egy régi Balogh Péter alakja ül az
Ablakpárkányon visszahozta a kisvonatod
Amelyet a Jézuska rakott karácsonyfánk alá
És visszhangzik lelkemben mindez
Jézuska jó szereti a gyerekeket
Karácsonyfát teremt minden tisztaszobába
Fölér a plafonig a miénk most volt rá pénzünk
Harcsasült ünnepi étkünk mézes pálinka
Tartja édes láncát öt felé vágott
Almánkat rágcsáljuk mert az alma
Hazavezet megmutatja mindenkor a helyes irányt
Natata te még sírsz
Ó nem sírok Petikém
Könnyezésem szabadságom
Ha azt látnád valami fáj
Rosszul látod
És elindul a villanyvonat
Fut a szobám szőnyegén
Péter bátyám integet messze mén
Péter unokám megszeret szorítja nyakam
Natata ne sírj én megvédelek
Mindentől mindig megvédelek
Szép karácsony őrizz és takarj be minket
Szárnyad puha és meleg
Valami angyal mégis valamilyen
Szabadságot hirdet azt mondják mások
Elfogadható bólintsunk csak
Hitölik számadóink
Megcsontosodott a nyakunk
Fáj a fejmozdítás
Csak beleférünk abba a szabadságba
Amely karácsony éjjelén virágzik
Sóhajtom
A születés pillanatában tán megbékél a világ
Csak megleszünk valahogy
Még éldegélünk
Bizony
A levegő kevés
Napunk ködbe vész
Vegetáció mozdonya lefékez
Szobánkban megszólal a világfa
Csak másszatok sudáromra felebarátaim
Kisunokám bátor szívdobbanása
Ünnepi aranyharang Szent Ferenc
Templomunk büszke tornyában
Szabadulást ver mindkét oldalára
2010. december 24. – 2020. december 13.
