Sajátos ellentmondást jelent a magyar szókészletben, hogy ’zene, dallam’ jelentésben a muzsika főnevet használjuk, nem pedig a muzika szót, a zeneértő, zenekedvelő, illetve a jó hallású, jó fülű emberre viszont általában a muzikális melléknevet vonatkoztatjuk, nem pedig a muzsikálist. A muzsika főnév latin–görög eredetű, muzikális pedig német. Az a mozzanat is a muzsika javára szól, hogy összefüggésben van a különféle művészeteket és tudományokat pártoló kilenc ókori istennő egyikét megnevező múzsa főnévvel.
Mind a muzikális, mind a muzsikális melléknév már jó ideje benne van a magyar nyelvben. Már Csokonai korában is használták őket. Annak a sorozatnak, amelynek harmadik darabjaként Csokonai néhány kottázott verse 1803-ban jelent meg Bécsben, „Muzsikális Gyűjtemény” volt a neve. Évtizedekig kicsi volt a muzsikális–muzikális gyakorisága, mígnem a XIX. század utolsó harmadában a muzsikális megelőzte a muzikálist. A XX. században nagy gyakoriságra tettek szert, de az első világháború után a muzikális szó frekvenciája jóval nagyobb lett, mint a muzsikális szóé, és a fölényét napjainkig megtartotta.
A huszadik század első évtizedeiben még úgy látszott, hogy a muzsikális szót részesítik előnyben a beszélők. Többek között Bartók Béla is vele élt A hangszeres zene folklore-ja Magyarországon című, 1911-ben megjelent cikkében: „Minden zene kezdete a vokális zene, amely hosszú ideig egyedüli kifejezője volt az emberek muzsikális érzésének.” A húszas-harmincas években is még megszokott volt a muzsikális szó használata: „Aki átélte a zongorakoncert első és utolsó tételének egyenes vonalban előretörő, feltartóztathatatlan muzsikális sodrát, az önkéntelenül valami megingathatatlan vas-sínnek érzi ezt az új formát, melyben robogó vonatként száguldja be a képzelet Bartók költészetének grandiózus birodalmát...” (Tóth Aladár: Bartók zongoraversenyműve és Stravinsky, 1928.) „A Városi Színház – népopera a szó szoros értelmében, itt olcsó előadásokkal kell szolgálni a kisebb pénzű zenekedvelők muzsikális kultúráját.” (Fővárosi Hírlap, 1930.)
A muzsikális szó az utóbbi évtizedekben csupán szórványosan fordul elő. Íme néhány példa: Hihetetlen muzsikális és zenei volt az előadás, amiben a Hungária együttes Ciao Marina c. dalát dolgozták fel. – Egy szép hegyre felfűztük az idei év pár „hírességét” és pár klasszikus muzsikális gyöngyszemet is. – Tudom, hogy nem annyira reklámzene, de kéne egy kis muzsikális segítség! – Úgy hallottam, nagyon muzsikális vagy. – A kislányom, Szintia meglehetősen muzsikális beállítottságú.
