Nemrég a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ vendége volt H. Bagó Ilona irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmuzeológusa, aki József Attila életútjáról tartott előadást. H. Bagó Ilona a Magyar Irodalmi Emlékházak Megújulása program egyik kidolgozója, számtalan kiállítás koordinálása, rendezése fűződik a nevéhez, melyek elsősorban József Attila, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza emlékéhez kapcsolódnak. A szárszói emlékházban megnyílt kiállítás kurátora volt, multimédiás vándorkiállítást rendezett József Attila születésének századik évfordulója alkalmából, valamint a Gát utcai emlékszobában látható állandó kiállítást is ő rendezte. Nagy szerepet vállalt József Attila költészetének népszerűsítésében és személyiségének bemutatásában. Irodalomtörténeti munkái közül is kiemelkednek a József Attila költészetével és életével foglalkozó írásai.
Ahogyan azt H. Bagó Ilonától hallhattuk, a rendszerváltás után kezdődött meg József Attila életművének az újragondolása.
– A szocializmus idejében nagy proletárköltőként tartották számon, és a leszűkített életművével akarta a hatalom a saját pozícióját legitimálni. A nyolcvanas évek közepe, különösen a rendszerváltás óta viszont mélyebb, erőteljesebb, kiterjedtebb kutatás indult Magyarországon. Az irodalomtörténészek a költészetének azokkal a szegmenseivel is behatóbban foglalkoztak, amelyek azelőtt a nagyközönség számára nem voltak nyilvánvalóak. Rendkívül fordulatos életpályáról van szó. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őrzi a Curriculum Vitae kéziratát, amelyet József Attila 1937 februárjában írt, amikor állást keresett. Ez az életrajz azonban nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit az elmúlt időszakokban gondoltak róla, akár az olvasók, a kutatók vagy akár az a politikai hatalom, amely mindenáron ki akarta sajátítani. Szinte nem is áll másból, mint a traumák felsorolásából – tudtuk meg H. Bagó Ilonától, akinek előadásából a közönség izgalmas részleteket tudhatott meg József Attila sorsáról, költészetéről, valamint a kéziratairól és a levelezéseiről is.
A korai évek
„1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok” – írta József Attila a Curriculum Vitae-ben, holott a születési anyakönyvi kivonata, amely a Kálvin téri református templomból való, mást fed fel. József Attilát ott keresztelték reformátusnak. Az anyja is református volt, az édesapja viszont valóban görögkeleti vallású – mondta H. Bagó Ilona, aki József Attila szüleiről is szól.
– Pőcze Borbála, József Attila édesanyja kivételes egyéniség volt. Egyszerű családból származott, de rendkívül intelligens volt, és sokat olvasott. Az olvasás szenvedélye bizonyos értelemben a házassága rovására is ment, mert előfordult, hogy emiatt elfelejtett ebédet főzni. A sorsa nagyon kalandosan alakult. Egészen fiatalon egy házasság elől menekült el Szabadszállásról, és Ferencvárosban ismerte meg József Áront. Mély és erős szerelem szövődött közöttük. József Áron vonzó embernek számított, és az első pillanatban levette a lábáról Pőcze Borbálát, aki annyira szerelmes lett belé, hogy abba is belement, hogy a leszerelése után vegye őt feleségül, miután már három gyermeket szült. „Apám – néhai József Áron – három esztendős koromban kivándorolt...” – írja tovább József Attila a Curricululm Vitae-ben. Ezt a család valóban így tudta, a hatvanas években viszont a József Attila-kutatók kiderítették, hogy mégsem ment ki Amerikába, sok vándorlás után Craiovába telepedett le, szappangyárban helyezkedett el, Pőcze Borbála halála után feleségül vette a szintén ott dolgozó Kiss Juliannát, és 1924-ben megszületett a Misu nevű kisgyerekük, aki testi és lelki fogyatékos lett – hallottuk H. Bagó Ilonától.
Mint az ismeretes, József Attila anyja nehezen boldogult, ezért Attila és testvére, Etuska Öcsödre került nevelőszülőkhöz:
– József Attilát ezt kegyetlenül megviselte, Etuska azonban alkalmazkodóbb volt. József Attila lesújtóan emlékezik vissza erre az időszakra, kiváltképp a Szabad-ötletek jegyzékében, közben Etuska szerint a nevelőszülők nem voltak azért annyira szörnyetegek. Dolgoztatták őket, de pont úgy, ahogyan a saját gyerekeiket is. Aki falun nő fel, annak az nem feltétlenül okoz traumát. Rettentően megviselte viszont az, hogy a nevelőszülei nem a nevén szólították. „A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe” – írta József Attila. Később visszakerültek az anyjához, és amit sehogyan sem sikerült feldolgoznia, az a mama halála volt – mondta H. Bagó Ilona.
– Anyja halála után a sokat kritizált Makai Ödön lett a gyámja. Ekkortájt többször öngyilkosságot kísérelt meg. A makói gimnazistaévek során egyszer kiment Makó határába, kifeküdt a sínekre és várta vonatot, de az nem jött. Kiderült, hogy azért nem jött, mert előtte valaki mást ütött el. A makói értelmiség viszont korán felismerte a tehetségét, egyik fő mecénása ebben az időszakban Espersit János volt, aki befogadta, Juhász Gyula pedig elismerően írt róla. A későbbiekben Szegeden tanult, és mindent megtett, hogy megállja a helyét, ekkor történt viszont az, hogy az állítása szerint Horger Antal eltanácsolta őt az egyetemről, holott a tanítástól tanácsolta el, de ezek után máshol sem fejezte be a tanulmányait – fejtette ki H. Bagó Ilona.
Útkeresés, szerelmek, közösségi élet
– Izgalmas a nőkhöz való viszonya, erről külön előadást lehetne tartani. Vágó Mártával 1928-ban ismerkedett meg, de a lányt az apja elküldte Londonba tanulni. A távolság megtette a magáét, a szerelmük mégsem volt olyan erős, hogy kiállja a próbát. Ezután is be nem teljesült szerelmek voltak rá jellemzőek. Amikor szerelmi kudarc érte, megpróbált keresni magának olyan területet, közösségi élményt, amiben sikeres lehet. Bekapcsolódott különböző politikai mozgalmakba, az első a Bartha Miklós Társaság volt, amely egy idő után az ő ízlésének túlságosan jobboldali lett, ezért kilépett, de később visszatért. Időközben csatlakozott az illegális kommunista párthoz, de itt sem alakult minden a kedvére. Saját elképzelése volt a proletárságról. Nem azokat tartotta proletároknak, akik éheznek. A proletárságot nem az életszínvonalhoz, hanem a szellemi szabadsághoz kötötte. Számára az volt proletár, aki hagyja magát megfosztani a gondolkodás szabadságától. Miután sehova se tartozott igazán, létrehozta a Szép Szót – tudtuk meg H. Bagó Ilonától.
– Az életében érdekes időszaknak számít 1936 nyara. Ekkor már nagyon beteg volt. A nyár legelején megírta a Szabad-ötletek jegyzékét, augusztusban pedig A Dunánál című versét. Elképesztő, amint a Szabad-ötletek jegyzékében teljesen lebontja a való világot a semmiig, ugyanakkor megírja az egyik legszebb közösségi versét – mondta H. Bagó Ilona.
– József Attila nem tudott megfelelni a polgári élet követelményeinek. Bajcsy-Zsilinszky Endre is szeretett volna segíteni rajta, lett volna állása, de nem tudott polgári életet élni, mint más írótársai, például Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc vagy Németh László. Erre a típusú munkára képtelen volt, mert nehezére esett felkelni és betartani a határidőket. A Dunánál kézirata is erről tanúskodik. Az újság már szinte elkészült és csak az ő versére vártak. Ez nem volt egyedi eset. Egyszer felkereste Bartók Bélát, hogy küldjön anyagot a Szép Szóba, mert készül írni egy Bartók-tanulmányt és szeretne a mesterrel beszélgetni. Bartók rábólintott, megadott egy időpontot, József Attila viszont nem jelent meg. Másnap levelet küldött, amelyben elnézést kért, hiszen éjjel írta a tanulmányt, és mire elindult volna, elaludt. Bartók ezzel úgy volt, hogy vele nem lehet viccelni, és az esettel nem is foglalkozott többé. Ugyanez előfordult Móricz Zsigmonddal is, csakhogy tőle kapott másik időpontot, és arra el is ment. Amíg Móricz várakozott rá, Kálmán Kata parasztemberekről készített szociofotóit tartalmazó könyvét lapozgatta. Ezt meglátta József Attila, és elkezdtek beszélgetni. Többször is találkoztak, végül a beszélgetéseikből Móricz megírta az Árvácskát. Korábban azt gondoltuk, hogy kizárólag Littkey Erzsébetről szól, a kutatások során viszont kiderült, hogy József Attila inspirálta. Ezek a beszélgetések hasznosak voltak a számára, de valójában nem tudott szót érteni a kortárs kollégákkal sem. Babtis Mihályt is kritizálta, és ennek lett is következménye. József Attila elért egy ponthoz az életében, amikor sem szerelmi téren, sem a közösségi létben nem boldogult, és az lett a vége, ami lett – hallottuk egyebek közt H. Bagó Ilona előadásában.
