Nemrég Szabadkán, a városi könyvtár épületében is bemutatták a Bácsország vajdasági honismereti szemle új lapszámát és a folyóiratot. Baráth Gábor Gergely történész tavaly óta a Bácsország főszerkesztője. Az elmondása szerint a céljuk minél több helyre eljuttatni a lapot, hogy a vajdasági magyarság megismerje a helyi értékeinket.
– Az idén úgy döntöttünk, hogy bemutatósorozatot szervezünk, a szabadkai volt a tizenharmadik, a záróállomás. Tömbben és szórványban, Bácskában és Bánátban egyaránt jártunk. Szabadka előtt bemutatót tartottunk Zomborban, Csonoplyán, Bácskossuthfalván, Topolyán, Kishegyesen, Bácsfeketehegyen, Horgoson, Magyarkanizsán, Zentán, Csantavéren, Tordán és Muzslyán. Csantavéren közös rendezvényünk volt a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társasággal és ez örömteli a számunkra, hiszen ezáltal szorosabbra fűzhettük az együttműködésünket. Aminek nagyon örülök, hogy több településen diákok, iskolások is eljöttek a bemutatóra és érdeklődőek voltak. Megnőtt az előfizetőink száma is. Végül is elértük azt, amit elsődlegesen gondoltunk, hogy a Bácsország megint eljusson az emberekhez.
Az idei első lapszámunk némi csúszással május elején jelent meg. Ez a 102., évente négy lapszám jelenik meg. A következőt, a másodikat, a terveink szerint július végén adjuk ki, őszre érkezik a 104., az évet pedig a 105. lapszámmal zárjuk. Az újság ára 300 dinár, az évi előfizetés 1200 dinár, igyekszünk barátságos, szimbolikus összeget kérni, mert azt szeretnénk, ha minél több olvasónk lenne. A Bácsország az egyetlen magyar nyelvű honismereti szemle Délvidéken, a helytörténetünk pedig kimeríthetetlen. Rengeteg új témát lehet kutatni és ezekre a helytörténészeink is mindig rátalálnak. Őszintén bevallom, amióta főszerkesztő vagyok, én is nagyon sok újdonságot a Bácsországnak köszönhetően tudtam meg. Olyan érdekes és értékes történeteket, amelyek egy helyi kis településre vonatkoznak. Azzal, hogy azt helyben kikutatták, mi pedig a Bácsországban leközöljük, a Délvidék többi területén is felkelthetik az érdeklődést ezek a témák. Nemcsak a mai Vajdaság határain belül gondolkodunk, hanem szélesebb körben is, a hangsúly azonban mégiscsak a Délvidéken van – hallottuk Baráth Gábor Gergelytől, aki azt is részletezte, hogy milyen írások jelennek meg a Bácsországban és mi minden olvasható az új lapban.
– Számomra fontos az, hogy minden velünk kapcsolatos téma helyet kapjon, legyen szó szinte bármiről, akár a labdarúgásról, vagy a természetrajzról. A helytörténészeink nagyon fontos küldetést teljesítenek, hiszen fontos kutatásokat végeznek, mi lehetőséget adunk nekik, hogy publikálják az írásaikat és a kutatási eredményeiket, a helytörténeti értékeinket pedig így részleteiben is megismerheti az olvasóközönségünk. Például Szlávics Károly Csonoplyát kutatja és mutatja be alaposan, a következő lapszámunkban pedig Kerénybe kalauzol bennünket. Nem csupán a helytörténészeink aktívak, hanem mindenki, aki kutat és szeretné az adott témát az olvasók elé tárni. Egyre jobban bővül a szerzőink névsora. Főleg vajdaságiak vannak, olyanok is, akik itt születtek, de Magyarországon élnek, nagy örömünkre pedig anyaországi szerzők is írnak nekünk. Igyekszünk mindenkinek teret biztosítani, egyetemisták és nyugalmazott egyetemi tanárok is szerepelnek a szerzők listáján. Az idén sikerült a kapcsolatainkat Magyarország irányába is kibővíteni, például Bácsalmásra. Új számunk címlapján a település egyik ékköve, a Csauscher-ház látható. Remélhetőleg Magyarországon is sikerül majd terjeszteni a lapot és ott is tarthatunk bemutatókat.
A Csauscher-ház százéves épület. Kívülről még mutat is valahogyan, de belülről nagyon szomorú látványt nyújt, és belakták a galambok. A helyiek szeretnék megmenteni, és ezért is adtuk meg azt a lehetőséget, hogy az épülettel kapcsolatban három írás is megjelenjen. Ezzel is felhívva a figyelmet a Csauscher-házra, és annak fontosságára, hogy megmaradjon. Egy nagyon érdekes írásunk is van Szabadkával kapcsolatban. Szedlár Rudolf, akit Csantavér krónikásának is nevezünk, rengeteg gyönyörű írást készített, Csantavért mindenfelől bemutatta, most pedig a szabadkai műszaki középiskolával szembeni szobrot különleges történetét járja körbe. Emellett a csantavéri Bibliamúzeumról is írt, amelyről sokan talán nem is tudják, hogy létezik. Pekár Tibornak köszönhetően megismerhetjük az 1862 és 1914 közötti szabadkai szerb színészeket. Kazi Zsolt a szabadkai futball úttörőivel foglalkozott. Szlávics Károly ebben a lapszámban a Csonoplyán szolgálatot teljesítő egyházi személyek adattárát tette közzé, az ott szolgáló katolikus plébánosok életrajzát kutatta, szinte Csonoplya betelepítésétől a napjainkig. Ahogy közeledünk jelenünk felé, úgy bővülnek az életrajzok, hiszen több adatokat tudott találni. Pecze Rózsa bemutatja az adai napsugaras házakat és gazdag képanyaggal is készült. Molnár Tibor zentai levéltáros – aki átfogó kutatást végzett az első világháborúról – bánáti témát járt körbe, Hertelendyfalva hősi halottairól emlékezett meg. Dr. Czékus Gézának köszönhetően elindítottunk egy természetrajzi sorozatot is, az invazív állat- és növényfajokról. Ebben a lapszámban egy bevezetőírás található, a következő lapszámokban pedig egy-egy úgymond agresszív fajt mutatunk be. Gergely József a pusztuló természet eltűnő madaraival foglalkozott, általa a délvidéki madár- és állatvilágba nyerhetünk betekintést. A végére egy újabb labdarúgással kapcsolatos téma maradt, Kiss Ernő történész, aki szabadkai, de Magyarországon él, a Délvidék bajnokcsapatáról írt.
Kaptunk írást a bánáti vasútról is, amit majd szintén megjelentetünk. A célunk az, hogy minden, ami velünk, a múltunkkal kapcsolatos, és gazdagítani tudja a délvidéki magyarság értéktárát, az megjelenjen a Bácsországban. Tematikus számokat is készítünk, helyi kutatók, szerzők segítségével. Az idei harmadik lapszámunk is ilyen lesz, nagyrészt Bácskossuthfalváról szól majd. Tavaly Zentával foglalkoztunk behatóan, jövőre pedig egy újabb települést szemelünk ki – tudtuk meg Baráth Gábor Gergelytől.
Nyitókép: Molnár Edvárd
