Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a sajtó a külügyminiszter főnév helyett olykor a külügyér szót használja, különösen címekben: Amerikai szankciók az iráni külügyér ellen – Az iráni külügyér a Fehér Házba hivatalos – Mégiscsak a magyarellenes egykori külügyér lett a Szenátus elnöke – Nem engedték leszállni a hollandok a török külügyér gépét – A romák sivatagi deportálásáról beszélt a román külügyér – Lebontaná Sztálin tornyát a lengyel külügyér – Orbán ellenfele lehet a német külügyér – Szijjártó visszautasítja a svéd külügyér „pökhendi” nyilatkozatát – A holland külügyér is megtalálja a földijét – Rómában tárgyal az orosz és az amerikai külügyér
Előfordul, hogy a hír szövegében is szerepel a külügyér főnév: Lord Clarendon angol „külügyér” erőteljes helyeslésével Ausztriát marasztalta el az ottani tarthatatlan állapotokért. – Rosszindulatúnak minősítette Oroszországot az amerikai külügyér. – Lajčák-ellenes döntést hozott a parlament, még nem tudni, mit lép a külügyér. – A szerb külügyér szerint a montenegróiak avatkoznak Szerbia belügyeibe azzal, hogy független Koszovóról beszélnek. – Bőven van „hírértéke” annak, ha egy magyar külügyér Pozsonyba látogat. – A szlovák külügyér megjegyezte, készen állnak arra, hogy kétoldalú tárgyalásokkal rendezzék a nyitott kérdéseket. – A mogorvaságáról híres külügyér a román és a bolgár kormányt sommásan, de nem alaptalanul totalitárius színezetűnek minősítette. – A külügyér nevét két éve ismerhette meg a hazai közönség. – Milyen pontosan látta az összefüggéseket, amelyek a legtöbb külügyér előtt mindörökre rejtve maradnak. – A luxemburgi külügyér csak „ébresztőnek” szánta a Magyarország kizárásáról szóló kijelentését.
A második világháború után már-már elavultnak kezdett számítani a külügyér főnév, de néhány évtizeddel ezelőtt, különösen 2000 óta felkapott lett. Előretörése ellenére nem veszélyezteti a külügyminiszter szó pozícióját, hozzá képest napjainkban mindössze egy százalékos a gyakorisága. Egyébként mindkét szónak a XIX. század első felében kezdődött a pályafutása. A külügyér a XIX. század hatvanas–hetvenes éveiben érte el népszerűségének tetőpontját, használatának aránya ekkor a külügyminiszter szó használatának egyharmadát tette ki. Az első világháború után a külügyminiszter szó annyira lekörözte a külügyér főnevet, hogy az utóbbinak a gyakorisága alig haladta meg az előbbinek egy ezrelékét.
A külügyér szó nemcsak a külügyminiszter bizalmas stílusú szinonimájának számít, a szlengben külügyekkel foglalkozó politikusra, a külügy egyik dolgozójára, külügyi referensre, külügyi újságíróra, illetve rovatvezetőre is vonatkoztatják.
