Dr. Pomozi Péter nyelvész neve két okból is ismerős lehet olvasóinknak: egyrészt a Kilátó állandó szerzője, másrészt pedig többízben tartott előadást Vajdaságban különböző konferenciákon, továbbképzéseken. A budapesti ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének docense, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója. Utóbbi munkahelyén született meg a Palóc olvasókönyv, amely a Magyarságkutató Intézet Kiadványai című sorozat 10. köteteként jelent meg, és amely ingyenesen is hozzáférhető az intézet honlapján. Az új kiadványról beszélgettünk vele.
Milyen elgondolásból született meg a Palóc olvasókönyv?
– A könyv létrejöttének két kiemelt oka van: nyelvjárásainkat még a köznyelvnél is jobban kikezdték az utóbbi negyedszázad világméretű digitalizációs folyamatai, amelyekben egyre kisebb helyet hagynak a helyi értékeknek. Ugyanakkor éppen anyanyelvünk, és ha szerencsések vagyunk, anyanyelvjárásunk az, mely különösen sokat segíthet szülőföldünk hagyományainak megőrzésében, a helyi magyar közösségek megerősítésében. Vajdasági példával élve ez azt is jelenti, hogy „vigyázó szemünket” ne csak Budapestre vagy Szegedre vessük, hanem lássuk meg, tartsuk fontosnak a nyelvi és kulturális többletértéket szűkebb hazánkban, Bácskában, Bánátban és az összes délvidéki szórványban is, mert ez a teljes értékű megmaradás, a szülőföldön megmaradás egyik alapfeltétele. A másik ok, hogy sajnos többségében színtelen, unalmas, a Kárpát-medencei nyelvterület egészének teret alig szentelő anyanyelvi tankönyveket használ a közoktatás évtizedek óta. Márpedig az igazi, lelki magyar nemzetegyesítésre épp az anyanyelvórákon nyílna lehetőség: Csángóföldtől Szerémségig, a Muravidéktől Palócföldig megismerkedhetnének magyar nemzettársaikkal a kisdiákok. (Nem csak az anyaországban.) Érdemes még megemlíteni, hogy az életerős nyelvjárások folyamatosan táplálják a köznyelv szókincsét is, ha pedig elhallgatnak a táji változatok, színtelenné, erőtlenebbé lesz a köznyelv is.
Milyen szempontok alapján választották ki a szövegeket? Milyen szövegekkel találkozhat az olvasó?
– A Palóc olvasókönyv elsősorban Palócföld 7–18 éves gyermekeinek készült, közös családi olvasmányul csakúgy, mint iskolai magyarórák vagy honismereti szakkörök, táborok segédkönyvéül. Ennek megfelelően a népköltési rész gyermekmondókáitól és dalaitól az érettségi előtt álló „nagyok” nyelvtörténeti érdekű szövegeiig széles a paletta. A kötet a történeti nagy „Palócországot” mutatja be, azaz a mai Pest, Nógrád, Heves, Borsod, a történeti Bars, Hont, Torna, Gömör, Zólyom, Szepes, Sáros, Liptó vidékeit is, sőt, a török hódoltság utáni palóc kirajzások miatt Vajdaság sem marad említetlen. Épp ezért a kötetbe kupuszinai (bácskertesi) szövegeket is beválogattunk.
A népköltészet mellett a szépirodalom is helyet kapott a könyvben. Miért döntöttek úgy, hogy a Palócföldhöz és a palócokhoz kötődő szépirodalmi szövegeket is beválogatják?
– Mert Krúdy, Mikszáth, Tompa ugyanúgy a palóc identitás része, mint a helyi népköltés. Éppen Krúdy és Mikszáth mutatja be az egyszer volt hatalmas palóc terület ezer és ezer természeti, s kulturális csodáját, a „tót atyafiak” és a jó palócok sok évszázados együttélését, amelyre furcsa pontot tett a trianoni békediktátum. Nemcsak Palócföldet szakította többfelé, hanem azt a népi kulturális és nyelvi szimbiózist is, amelyet prózájukban oly mesterien és meghatóan ábrázoltak. Ennek élményére pedig nemcsak a palócoknak, hanem minden magyar gyermeknek szüksége van.
A szakirodalomban megszokott dialektológiai hangjelölés helyett inkább arra törekedtek, hogy visszaadják a szövegek eredeti hangzását, varázsát. Miért?
– Az utóbbi ötven évben két kiadási irányzat uralkodott: a néprajzi és nyelvjárási szakcikkekben a magyar nyelvjárási hangjelölést alkalmazzák, a népszerű, ismeretterjesztő kiadványok túlnyomó többsége pedig hangjelölésében minimalista, kizárólag köznyelvi betűket alkalmaz. Őszintén szólva nem tartom helyesnek, hogy nagyközönségnek szánt népköltési gyűjteményeink többsége „elrabolja” a helyi színt a közölt szövegekből. Mintha mindenütt mindig éppúgy beszéltek volna, mint a huszadik század közepi pesti utcán. A tudományos hangjelölés viszont nem kisdiákoknak való. Vissza kellett hát kanyarodnunk a krizai-vikári dilemma cseppet sem egyszerű pontjaihoz, és igyekeztünk tartani magunkat a Vadrózsák gyűjtőjének hitvallásához: „Lassanként tisztult bennem a gondolat, úgy adni ki a népkölteményeket és szólásmódokat, olyan hangejtéssel, éppen mint a nép kiejti – a virágot egész színével, illatával mutatni bé a közönségnek...”
Mindenesetre biztos vagyok abban, hogy az általunk javasolt és itt bemutatott, egyszerűsített palóc helyesírás sokkal, de sokkal közelebb hozza az igazi palóc élményt a gyermekekhez. Ők már úgy nőhetnek fel, hogy tudják, palócul akár sms-t vagy számítógépes levelet is lehet írni. Vagy épp karácsonyi üdvözlőlapot távoli palóc rokonainknak. A nagy betűtípusok, sőt a mai telefonok karakterkészleteiben is ott vannak a palóc betűk.
A könyv minden korosztály számára jó olvasmányélményt nyújt. Az oktatásban is használható, és felnőtt olvasók is kézbe vehetik. Melyik fejezeteket ajánlja az általános iskolásoknak, a középiskolásoknak és a felnőtt olvasóknak?
– Felső korhatár egyetlen lapnál sincs. Hiszem, hogy nyolcvan feletti palóc nagyszülők is új élményekre találhatnak a Jókai-kódextől a népköltésen és az irodalmi gyöngyszemeken át a Csorba Csaba tolmácsolta vármondákig. Kisiskolások természetesen elsősorban a folklórszövegekből meríthetnek, tanítói vagy szülői iránymutatás mellett. Remélem, sok korosztály veszi majd olyan örömmel és szeretettel kézbe ezt és a későbbi olvasókönyveinket is, ahogy azt munkatársaimmal készítettük. Befejezésül még annyit, Palócföld iránti szeretetemnek családi oka is van: apai ágon honti gyökereim vannak – szögezte le Pomozi Péter.
