A 70-es és 80-as évek Jugoszláviájában a legjobb magyar nemzetiségű labdarúgók zöme két patinás vajdasági klubban, az újvidéki Vojvodinában és a szabadkai Spartacusban futballozott. Az 1914-ben alapított székvárosi egyesület 1977-ben érte el legnagyobb nemzetközi sikerét, a piros-fehérek ugyanis abban az évben megnyerték a Közép-európai Kupát, a kupagyőztes csapatban pedig ott volt a topolyai születésű Lőrinc László és a tősgyökeres újvidékinek számító Mókus Sándor is. A rendkívül gyors játékosnak számító Lőrinc 1969 és 1979 között viselte a Voša mezét, a védelemben szereplő Mókus pedig, aki többször is viselte a csapatkapitányi karszalagot, gyakorlatilag az egész pályafutását Újvidéken töltötte.
A temerini származású Nagy Sándor 1974-ben mutatkozott be a Spartacus felnőttcsapatában, majd 1978 és 1981 között ő is a Vojvodina labdarúgója volt. A védelemben és a csatársorban is egyaránt használható focista egy bitolai kitérő után a 80-as évek közepén a Diósgyőr csapatában fejezte be pályafutását.
A Nagykikindán született Mészáros András a 70-es évek végén szülővárosában kezdett el focizni, az 1981 és 1985 közötti időszakot már ő is a Vojvodinánál töltötte, ahol 77 első ligás bajnokin szerepelt.
A topolyai Lőrinc László szép sikereket ért el a Vojvodina tagjaként
A szabadkai Spartacus az 1980-as évek közepéig a jugoszláv másodosztály nyugati csoportjában szerepelt, majd a Kék Galamboknak 1986-ban és 1988-ban is sikerült kivívniuk a feljutást az élvonalba. Abban az időszakban több magyar is oszlopos tagja volt a kék-fehérek keretének: a bajmoki Szabó György 36 I. ligás mérkőzésen keserítette az ellenfelek csatárainak életét, az oromi felmenőkkel rendelkező, szintén védő Raffai Rudolf pedig 67 élvonalbeli bajnokin ölthette magára a Spartacus mezét. Raffai egyébként 1977 és 1991 között volt a szabadkaiak játékosa, és az I. ligában többször is csapatkapitánya volt a csapatnak. A padéi Nyári József a csókai Proletertől került át Szabadkára, ahol 1981 és 1987 között 13 élvonalbeli bajnokin egy gólt szerzett. A Spartacus 1988-as feljutásából oroszlánrészt vállaló Puhalák Antal 1985-ben érkezett a Kék Galambokhoz, és rövid időn belül a csapat meghatározó játékosa lett. A gyors szélső pályafutása során 102 jugoszláv első ligás bajnokin játszott, melyeken 16 gólt ért el. Puhalák egy rövid ideig szerepelt a Sarajevo és a Vojvodina együttesében, majd légióskodott Spanyolországban és Magyarországon is, karrierjét pedig a kúlai Hajdukban fejezte be.
A kishegyesi Ország Miklós a helyi Egységben kezdett el focizni, majd pályafutása legjobb éveit a 80-as évek első felében a II. ligás topolyai AIK-ban töltötte. A kiváló középpályás egy rövid ideig tagja volt a Crvena zvezdának is, pályafutása második felében pedig Ausztráliában légióskodott, a magyar kivándorlók által alapított St. George Budapest csapatában.
A zentai Özvegy József a 70-es évek elején a helyi cukorgyár csapatában kezdett el védeni, az évtized végére pedig már a II. ligás nagybecskereki Proleter kapuját őrizte. Özvegy egy évtizeden át volt a közép-bánáti klub játékosa, és ez idő alatt szerepelhetett a jugoszláv amatőr és olimpiai válogatottban is.
Mókus Sándor góllal járult hozzá a Vojvodina KK-győzelméhez
Az 1973-ban született Szabados Attila a Spartacusban kezdte el profi karrierjét, a robusztus támadó 1989 és 1993 között 37 élvonalbeli összecsapáson lépett pályára a kék-fehérek színeiben, majd az anyaországban folytatta, ahol játszott a Békéscsaba, a Vasas, az MTK és a Diósgyőr gárdájában is.
A nemesmiliticsi Szabó testvérek közül Zoltán futott be nagyobb karriert, a hórihorgas védő ugyanis két bajnoki címet és egy kupát is nyert a Partizan tagjaként a 90-es évek elején, előtte pedig több mint száz mérkőzésen szerepelt a Vojvodina csapatában. A topolyai TSC néhai edzője játékos-pályafutása második felében Dél-Koreában, Cipruson és Magyarországon is légióskodott. Öccse, Tibor Magyarországon futott be komolyabb karriert, az apró termetű középpályás szerepelt a Debrecen, a Diósgyőr, a Honvéd, a Videoton, a Ferencváros és a Pápa együttesében, majd kipróbálta magát Oroszországban és Lengyelországban is.
Az óbecsei Kaszás Attila a Vojvodinában lett ismert játékos, majd tagja volt a Becse aranygenerációjának, amely a 90-es évek elején kiharcolta a feljutást a legfelsőbb osztályba. Kaszás a Tisza-parti klubbal kiléphetett a nemzetközi porondra, és egy rövid kitérő erejéig kipróbálhatta magát Spanyolországban is, ahol egy szezonon át az akkoriban első osztályú Logrones gárdáját erősítette.
A horgosi Radics Zsolt és az oromi Hangya Csaba a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején egy ideig csapattársak voltak a Spartacusban, a védelemben szereplő Radics később játszott Eszéken, a Partizan által kiszemelt Hangyának viszont sajnálatos módon korán fel kellett hagynia az élsporttal, a jugoszláv U19-es válogatott olaszországi edzőtáborában ugyanis olyan súlyosan megsérült, hogy azt követően már nem focizhatott tovább.
Raffai Rudolf (jobbról) Davor Šuker társaságában egy Spartacus–Osijek bajnoki előtt
A Zomborban született Visinka Ede 1991 és 1993 között a nagybecskereki Proleter tagja volt, majd az 1996/1997-es idényben a Crvena zvezdában játszott, ahol kupagyőztes lett, a piros-fehérek színeiben pedig 12 mérkőzésen egy gólt jegyzett. Visinka később szerepelt a kruševaci Napredakban, illetve a belgrádi Radban és Obilićban, és egy ideig profiskodott Izlandon is.
Az udvarnoki Szalma Gáspár aktív részese lehetett a helyi labdarúgóklub, a ma már nem működő Budućnost felemelkedésének és bukásának. A gyors lábú szélső ugyanis szülőfaluja klubjával 2003-ban feljutott a szerb/montenegrói első osztályba, egy évvel később pedig Szalma a bánáti klub tagjaként kupadöntőt játszhatott a Crvena zvezda ellen. Az udvarnoki labdarúgó hét éven át volt csapatkapitánya a Budućnost gárdájának, négyszer pedig házi gólkirály volt.
A Topolyán született Dudás István a kishegyesi Egységben kezdett el védeni, majd a topolyai klub érintésével a Vojvodinához került, ahol az 1991 és 1993 közötti időszakot töltötte. A kitűnő kapus a 90-es évek végén az akkor fénykorát élő kúlai Hajdukban védett, majd Belgiumba szerződött, ahol a Charleroi csapatában 74 első osztályú mérkőzésen szerepelhetett. Játékos-pályafutása befejezése után Dudás kapusedzőként kezdett el dolgozni Belgiumban.
Nyitókép: Raffai Rudolf (jobbról) Davor Šuker társaságában egy Spartacus–Osijek bajnoki előtt
