A múlt héten a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon a Kishegyesről az olimpiáig című előadás keretében prof. dr. Halasi Szabolcs, az egyetem testnevelő tanára beszélgetett Világos Adriana gerelyhajítóval és edzőjével, Világos Györgyivel. A nemrégiben Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, többször egyéni és országos csúcsot döntött atléta lapunknak elárulta, hogy az idei versenyszezon sok kihívással járt. Bár nem minden az elképzelései szerint zajlott, az Európai Atlétikaszövetségtől frissen bezsebelt, az év feltörekvőjének járó elismerés új lendületet ad neki az elkövetkezőkre.
A római Eb-ezüst után az olimpia talán nem az elvárások szerint alakult. Mi történt Párizsban?
– Pszichikailag nem voltam teljesen felkészülve. Nagy nyomást helyeztem magamra, és a környezetem is rám. Hónapokkal ezelőtt nem tudtam az utcára lépni úgy, hogy ne az olimpiára gondoljak. Nem elég korán kezdtem el sportpszichológushoz járni, így nem kezeltem megfelelően a stresszt. Három dobásom volt, és nyolc éve edzettem erre a pillanatra. Fizikailag remekül éreztem magam, de a szorongás mégis visszatartott.
Az idényzáró viszont álomszerűen alakult, a Gyémánt Liga-döntőben már magával az olimpiai bajnokkal, a japán Kitagucsival versengtél az aranyért. Milyen tényezők járultak hozzá a sikeredhez?
– Az utolsó dobásom előtt biztattam magam, hogy úgy zárjam le az évet, ahogy én szeretném, hogy mosolyogva hagyjam el a pályát. Minden erőmet beletettem, mégis éreztem, hogy Haruka jobban fog teljesíteni. Nem örültem neki, de tudtam, hogy így igazságos, hiszen ő az egyik legstabilabb mentális erővel rendelkező gerelyhajító. Csodálom ezt benne, és remélem, hogy egyszer én is megközelíthetem ezt a szintet.
Milyen volt a versenyen a hangulat? Mennyire van hatással rád az erős konkurencia mint motiváló tényező?
– Az elején még nehéz volt az átváltani a junior kategóriáról a felnőttre. A juniorévem végén nem éreztem azt a konkurenciát, amit a szeniormezőnyben tapasztalok. Most olyan ellenfelekkel állok szemben, akik jobb eredményekkel rendelkeznek. Motivál, ha erős a riválisom, mivel sok a bizonyítási vágy bennem. A Gyémánt Ligán találkoztam az atlétákkal, akik a példaképeim. Felemelő érzés volt, hogy felismertek, hozzám szóltak, bátorító szavakat mondtak, és gratuláltak nekem. Többször beszélgettünk, és ezeken a versenyeken olyan pozitív energia uralkodik, ami szavakkal nehezen kifejezhető. A sportszerűség, a segítségnyújtás, a támogatás mindenütt jelen van, főként amikor a dobogóra léphetek velük. Fantasztikus élmény, olyan páratlan pillanat, amit semmihez sem tudok hasonlítani. Drámai, amikor a nyakamba akasztják az érmet, ami mindazt a befektetett energiát, azt a sok áldozatot jelképezi, amiért folyton harcolok. Amikor a himnusz csak nekem szól, mindig meghatódok. Ez a röpke pillanat számomra megér minden fáradozást.
Az Európai Atlétikaszövetség Feltörekvő Csillag díját is átvehetted a napokban. Megfelelő lezárása ez a szezonnak?
– Örömteli élmény az idei elismerés, amely megkoronázta az évem. Megtisztelő, hogy engem választottak. Tavaly nehéz időszakon mentem keresztül, és ez a díj motivációt ad a jövőre nézve. Az elismerés segít abban, hogy pozitív képet alkossak a szezonról, hiszen a rossz olimpián kívül összességében eredményes idényt zártam, négy országos rekorddal és több egyéni csúccsal. Szerintem az önbizalom kulcsfontosságú. Bízok a folyamatban, a csapatom munkájában és az edzésben, amit soha nem hagyok ki.
Sokan hallgatták kíváncsian a szabadkai előadást (Fotó: Kolovity Edina felvétele)
Édesanyádat a már említett szövetség az év női edzőjének választotta. Mit jelent számodra az ő támogatása?
– Anyukám későn váltott. Nagyon bátor volt, amikor húsz év után a jogászi pályáját feladta, hogy az edzőm legyen. Büszke vagyok rá, és hálás vagyok az áldozatokért, amiket értem hozott, hogy együtt ilyen szép eredményeket érjünk el. Bár nehéz különválasztania az anyai és az edzői szerepet, de végül mindent megoldunk együtt.
Hogyan telt a pihenőidőszak, mi következik ezután?
– November 3-án kezdtük a felkészülést az elkövetkező szezonra, októberben laza edzések voltak. Kézilabdáztam, fociztam, röplabdáztam, minden olyan sportot űztem, ami nem a gerelyhajítás, mégis segít formában maradni. Külön öröm számomra, hogy nyaralni is eljutottunk, mert a pszichikai kikapcsolódás, a lazítás már elképesztően hiányzott. Hetente egy-két alkalommal járok órákra a Tims Egyetem Sport és Pszichológia Karára Újvidéken. Régen is az iskolában színkitűnő tanuló voltam, most is jól tanulok, így szerintem összeegyeztethető a tanulmány a sporttal.
Adriana a Rómában szerzett ezüstéremmel (Fotó: Kolovity Edina felvétele)
Indul az új olimpiai ciklus, Los Angelesig sok részcél vár rád, melyek ezek?
– Jövőre az U23-as Európa-bajnokságon az aranyérem megszerzése a célom. Ezenkívül szeretnék jól teljesíteni a tokiói világbajnokságon és a Gyémánt Liga-sorozatban is.
Melyik eredményre vagy a legbüszkébb? Hosszú távon mik a céljaid?
– Az első hatvan méteremre igazán büszke vagyok, amit 400-as gerellyel dobtam. Tinédzserként nem reális célokat tűztem ki magam elé, mégis majdnem mind elértem. Ma reálisabban gondolkodok. Három évig dolgoztam, hogy a 600-as gerellyel a 64 métert elérjem, amit az Eb-n sikerült még túl is szárnyalni. Azt a pillanatot már nagyon vártam, hiszen több év munkáját vittem a pályára. Három éven keresztül nem adtam fel, biztos voltam benne, hogy meg fogom csinálni. Anya volt az, aki mindig mellettem állt, és támogatott. Egyszer majd szeretnék olimpiai bajnok lenni, megdönteni a világcsúcsot, ami sok tényezőtől függ, de mindent megteszünk érte, hogy sikerüljön.
Világos Györgyi hozzátette, hogy Adrianának nehezen múlt el a tavalyi félelme a sérülése után, így a gerelyhajítás is nagyon nehezen indult. Tavaly egy edzésen sem dobott gerelyt, csak versenyeken, így nehezen oldódott fel élesben. Az édesanyja úgy adta vissza számára a reményt, hogy bátorította, edzésről edzésre, versenyről versenyre ügyesebb lesz. Az edző úgy véli, a tanítványának a felkészülés utolsó fázisa, az utolsó felmérő a mérvadó, mert ha jót dob, akkor rendszerint a versenyen is jól fog szerepelni. Elmondása szerint Adriana a harmadik dobásába sűríti bele az erejét, energiáját. Úgy érzi, hogy lánya a legnehezebb pillanatokban teljesít a legjobban. Ezt láthattuk a selejtező során Münchenben és Rómában is, ahol a harmadik dobás mentette meg a kieséstől, amivel még a döntőbe is bejuttatta magát. Elégedett az idénnyel, bár az olimpia nem a reményeik szerint alakult, de épp ezért sikerült győzedelmeskednie a többi versenyen, ezzel is megmutatva a kivételes tehetségét.
Nyitókép: Györgyi végig biztatta a lányát, Adriana előrehaladásáért korábbi hivatását is feláldozta (Fotó: Kolovity Edina felvétele)
