László Ágnest sok vajdasági focidrukkernek nem kell bemutatni, ő szerkeszti ugyanis a méltán népszerű Kislány, nagy foci nevű blogot, amelynek több tízezres követőtábora van. A dávodi származású ifjú hölgy korábban is adott már interjút lapunknak, most pedig felkérésünkre a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokság eseményeit értékelte.
Most történt meg először, hogy nem egy, hanem több országban rendezték meg az Európa-bajnokságot. Neked hogy tetszett az új lebonyolítási forma?
– Egy picit önző módon a számomra legnagyobb pozitívummal kezdeném. Ennek a szokatlan lebonyolítási formának köszönhetem ugyanis, hogy két meccset is a Puskás Arénában követhettem végig. Összességében elégedett vagyok, hiszen így viszonylag sok embernek teljesülhetett az az álma, hogy egy Eb-n a helyszínen szurkolhatott hazája válogatottjának. Viszont a több helyszínes tornából nem minden válogatott profitált: egyeseknek túl sokat kellett utazniuk, míg másoknak sokkal kevesebbet, így utóbbiak kipihentebben készülhettek a következő megmérettetésre. Éppen ezért Aleksandar Čeferin, az UEFA elnöke már azt nyilatkozta, hogy nem lesz újra ilyen jellegű torna. A következő Európa-bajnokságot egy helyszínen, Németországban rendezik majd.
Élőben láthattad a szárnyaló magyar válogatottat. Milyen hatással volt rád a fiúk játéka?
– Pontosan úgy éreztem magam a nemzeti stadionunk lelátóin, mint ahogy Nick Hornby írja Fociláz című könyvében: „Az embert elfogja egy roppant erős érzés, hogy pontosan a megfelelő helyen van a megfelelő időben, és ő az egész világ közepe.” Eléggé beszédes volt, amikor a mellettem ülő, számomra ismeretlen szurkoló oldalba bökött, és a lábamra mutatott, ami a majd 40 fokban is lúdbőrzött, és az elismerését fejezte ki: „Te aztán átéled!”
Hogyan értékeled a magyar csapat Eb-n nyújtott teljesítményét?
– A vb-címvédő franciák és a németek elleni müncheni döntetlen magáért beszél. Nem sokan gondoltuk volna, hogy az utolsó csoportmérkőzés utolsó negyedórájában még lesz esélye a magyar csapatnak a továbbjutásra. Marco Rossi és stábja nagybetűs csapatot faragott a játékosokból, és kihozták a maximumot ebből a keretből. Ráadásul úgy, hogy a két legtechnikásabb magyar labdarúgó sérülés miatt hiányzott.
A magyar mellett mely válogatottak játéka nyerte el még a tetszésedet?
– Az olaszok a törökök elleni nyitómeccsen teljesen lenyűgöztek, és utána is végig csodáltam őket. Szépen, eredményesen fociztak, egy rendkívül szimpatikus, összetartó gárda benyomását keltették. Nem az olaszoknak volt a legerősebb keretük, viszont egészen biztos, hogy a legegységesebb az övék volt, és teljesen megérdemelten nyerték meg a tornát. A dánok játékát kíváncsian vártam, mert nagyon erőteljesen kezdték a vb-selejtezőket, és nem is csalatkoztam bennük. A torna előtt az elődöntőbe tippeltem őket, és ezt, ha nem is könnyen, de elérték. A dánoknál Damsgaard és Maehle játéka tetszett a legjobban. Az olaszokon és a dánokon kívül a svájci válogatott volt még számomra kellemes meglepetés. Nagyon emlékezetes volt a franciák elleni nyolcaddöntőjük, ahol a hajrában kétgólos hátrányból tudtak visszajönni a meccsbe.
Voltak-e olyan csapatok, amelyektől sokkal többet vártál?
– A világbajnok franciáktól sokkal többet vártam, nagy csalódás volt a játékuk A legerősebb keret egység nélkül semmit sem ér, amit Pogbáék be is bizonyítottak a tornán.
Az Európa-bajnokságon nyújtott teljesítmény tükrében hogyan ítéled meg, a magyar együttesnek van-e esélye kijutni a 2022-es világbajnokságra?
– Talán most érzem azt, hogy valóban van esélyünk. Marco Rossi munkájának köszönhetően alakult ki ez a bizakodással teli légkör a magyar futballtársadalomban, mivel a szövetségi kapitány és a játékosok között tökéletesen működik az a bizonyos kémia. A magyar válogatott meccseit nézve az volt az érzésem, hogy a fiúk maximálisan megvalósítják azt, amit az olasz mester kér tőlük. Szoboszlaival és Kalmárral kiegészülve ez a magyar csapat képes lehet arra, hogy kijusson a katari világbajnokságra.
