Az észak-bácskai, sőt a vajdasági női labdarúgás története is a hetvenes évek elejére nyúlik vissza, Szabadkán ugyanis a Železničar nevű gyár dolgozói 1970-ben alapítottak egy női csapatot, amely öt évvel később meg is nyerte az első ízben kiírt országos bajnokságot. Szűkebb pátriánkban, a Tisza menti régióban csak jóval később, 2007-ben alakult meg az első női labdarúgóklub, amely egy helyi sportmunkás, Csernyák Imre ötlete alapján jött létre. A moholi egyesület Rubin NLK néven 2009-ben kapcsolódott be a legalacsonyabb osztály, a II. liga küzdelmeibe, ahol a bordó mezes csapat összesen hat idényt töltött el.
Csernyák Anitáék 2009. szeptember 26-án játszották le első bajnokijukat Törökbecsén, ahol a jóval nagyobb játékerőt képviselő hazai gárda 21:1 arányban nyert ellenük. A nagyarányú vereség nem szegte kedvét a lányoknak, akik az első szezonban elért 8. hely után a 2010/2011-es és a 2011/2012-es pontvadászatban is felkapaszkodtak a dobogó legalsó fokára. A moholi együttes fennállásának legnagyobb arányú győzelmét 2010. október 23-án aratta, amikor Bóka Klaudiáék hazai pályán 7:1-re verték a Pancsova csapatát, 2014 tavaszán pedig a zsablyai Bácska egy 6:1-es zakóval hagyta el a moholi pályát. A Barta Ottó, majd Monostori Miklós által irányított gárda idegenben is ért el néhány szép sikert: 2011-ben 5:1-re nyertek a belgrádi Kalemegdan libalegelőre hasonlító pályáján, egy év múlva pedig Nagybecskereken is ilyen arányban tudtak győzni. A Rubin együttese 2012 és 2015 között a bajnokságban hat alkalommal találkozott a régió másik női csapatával, a 2010-es alapítású Metalmaniával, amely 2012-től volt a II. liga északi csoportjának tagja. A két csapat első mérkőzését a moholiak nyerték meg 4:2 arányban, utána azonban egy döntetlen mellett négy magyarkanizsai győzelem született. A 2014/2015-ös pontvadászatban mindkét Tisza menti klub lendülete kezdett alábbhagyni, mindkét gárda játékoshiánnyal küzdött, ami természetesen megmutatkozott az eredményeken is: a Metalmania az utolsó előtti, a Rubin pedig az utolsó helyen végzett a bajnokságban. Az idény befejezése után a két szomszédos klub vezetői, belátván, hogy egyedül semmire sem jutnak, megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a moholi csapat legjobb játékosai, Csernyák Anita és Andrea, Hegyesi Eni, Tolmačević Gordana, Bóka Klaudia, Loketić Tumbas Sanja, Jelić Tijana és később Barta Dijana is, mind átigazoltak Magyarkanizsára, így a 2015/2016-os idényt már egy közös Tisza menti csapat kezdte el, amely a bajnokságban ugyanannyi pontot szerzett, mint a bajnoki címet megszerző belgrádi Rad, a fővárosiak csak jobb egymás közti eredményüknek köszönhetően előzték a délvidéki együttest. A következő szezonban viszont már minden úgy ment, ahogy azt Magyarkanizsán, illetve Moholon eltervezték, a lányok százszázalékos teljesítménnyel megnyerték az alapszakaszt, majd a lazarevaciak elleni osztályozón kivívták a feljutást az I. ligába. A történelmi siker óta sok víz lefolyt a Tiszán, Moholon pedig egy újabb generáció bontogatja szárnyait, így nincs kizárva, hogy az ottani focibarátok hamarosan újra láthatnak majd női meccseket a sok nagy csatát megélt moholi pályán. Legalább olyan jókat, mint az 2015. október 17-én lejátszott, Rad elleni győztes derbi, amely méltán vonult be a moholi és egyben a Tisza menti női labdarúgás történetének legjobb mérkőzései közé.
