Az ősz a megfázások, az influenza, na meg a többi nyavalya ideje is, de inkább csodáljuk ezek helyett a platánfák rozsdás levelein bújócskázó őszi napsugarakat, ez kellemesebb élmény. Vagy inkább hallgassuk gyermekeink egyre élménydúsabb napi beszámolóit az oviból, suliból, hiszen most már nyakig vannak a „buliban”, és ez egy most kibontakozó thriller.
Kata új barátokat, és főleg barátnőket szerzett az oviban, úgyhogy délutáni programként egymáshoz járnak az ovis kolleginák. Ami a barátokat illeti, nem olyan pozitív az élmény.
– Apa, miért puszilgat engem állandóan az a kisfiú, én nem akarom, de ő akkor is állandóan jön utánam – panaszolta el lányom. Erre egy texasi apa lehet puskát rántana, de én megpróbáltam elmagyarázni, hogy biztos azért van, mert szeretne veled többet játszani, vagy tetszel neki, de természetesen nem szabad, hogy puszilgasson, ha te nem akarod, okvetlenül szólj az óvó néninek. És persze így is történt, az óvó néni regulája hatott, azóta már ritkábban próbálkozik az ovis Rómeó, de azért nem adta fel teljesen... Valahogy Texas mégsem tűnik néha annyira messzinek. A viccet félretéve, egy apa sem örül, ha ilyet hall, persze ovisokról van szó, de a viccet teljesen félretéve ők is felnőnek, úgyhogy csak szépen…
És ha már a „témánál” tartunk, Előd fiamat a gyengébb nem továbbra is inkább bosszantja, mint vonzza.
– Én nem értem apa, miért veszi el tőlem mindennap vagy a radíromat, vagy a könyvemet, és aztán beszalad vele a női illemhelyre, meg ilyenek… Én nem üthetek meg egy lányt, szóval, nem értem… – szólt a nagyfiú.
– Hát, tudod… – kerestem a legmegfelelőbb szavakat –, a lányok kicsit másként gondolkodnak és viselkednek mint a fiúk, és ez természetesen így van rendjén… Szóval, a lányok néha furcsán fejezik ki azt, ha egy fiú tetszik nekik, pl. olyat is csinálhatnak, hogy gorombák vele, bolondoznak vele, vagy éppenséggel elveszik a könyvét és beszaladnak vele az illemhelyre… És ebben a játékban az is benne van, hogy teljesen másról van szó… ebben ez az érdekes – próbáltam okos lenni.
– Hát nagyon érdekes, akkor most honnan tudjam mit akar?!… – mérgelődött a fiam. Csak annyit válaszoltam, hogy ezt sokáig én sem tudtam fiam, de az idő helyére teszi a dolgokat… (hahaha). Na mindegy, jókat szórakozunk mi ezen így utólag, de azért a helyszínen nem olyan mindegy, és ezt apa is tudja.
Na és Márki, a legenda. Hazajövet az oviból, a lányok egy része nem engedi el addig, amíg mindegyik meg nem puszilja. De a kedvenc továbbra is az óvó néni.
Megkérdezte tőle az anyja, ki a legszebb az oviban? Márki hozta formáját: „Hát én!”
Naná majd mákos… de azért nincs mindig ezen a véleményen ám, pl. amikor valamit szeretne az anyjától kikunyerálni, akkor odasomfordál hozzá, és elkezdi az udvarlást: „Anya, te vagy a legszebb a világon… Olyan szép vagy mint a királynők…” És ekkor Csilla már tudja, hány óra van, meg is kérdezi rendszerint: „Köszönöm, nagyon kedves vagy, de Márki, mondd el, valójában mit szeretnél!”
