Ma 19.30-kor bemutatóra kerül sor a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban. A Babilon angyalai című előadást Mate Matišić horvát író darabja alapján, Dino Mustafić szarajevói rendező állította színpadra. A produkció első repríze vasárnap lesz. Dino Mustafić elmondása szerint a darab egy fekete humorú, politikai szatíra:
– A deviáns politikai rendszerekről szól, amelyek jelen vannak az életünkben. Azt taglalja, hogyan vált át a demokrácia demokratúrába, és hogyan válik így karikatúrává. A szöveg, mondhatni fájóan nevetett. Ami tragikus az egyszerre nevetséges is, közben pedig gondolkodásra késztet. Egy kép rajzolódik ki a korszerű emberiségről, amely az elveszett értékek után kutat. A közönség sok mindenre ráismerhet a hétköznapi életéből, a környezetéből. Remek csapattal dolgoztam. A KDSZ jó hírneve messze eljut. A színházban játszó színészek nyitottak az új színpadi formákra, ugyanakkor ügyesen bánnak a klasszikus drámai szövegekkel is. Nagy élvezet volt számomra, hogy együttműködhettem ezekkel a színészekkel – mondta Dino Mustafić.
Az előadás dramaturgja Željka Udovičić Pleština, a fordító Gyarmati Kata, a díszlet- és jelmeztervezője Lejla Hodžić, zeneszerzője Irena Popović Dragović, a koreográfus pedig Varga Heni:
– Ezúttal is a színészekből indultam ki. Nagyon fontos az, hogy milyen mozgáskultúrával rendelkeznek és hogyan használják a testüket. A rendezőnek pontos elképzelései voltak, ami nagy segítséget jelentett, ezért amit megálmodtam, elképzeltem és utána megosztottam a többiekkel, sokkal gyorsabban tudott megvalósulni. Koreográfusként mindig izgalmas kihívás a színészekkel együtt létrehozni egy előadás mozgásvilágát – tudtuk meg Varga Henitől.
Habár a Babilon angyalai szereplőgárdája menet közben változott, a próbafolyamat során összeállt csapat így is igencsak sokszínű. A szereplők közt újvidéki és szabadkai társulattagok, független színészek, pályakezdők egyaránt megtalálhatók.
Elor Emina, az Újvidéki Színház társulatának a tagja, az előadás egyetlen női szereplője:
– Hozzám nem igazán közel álló karaktert játszok, a polgármester feleségét, aki felszínes és anyagias. Nem számítanak neki a belső értékek, csak a külsőségekkel foglalkozik. Amikor hallottam az előadásról, nagyon kíváncsivá tett a rendező. Ismert alkotóról van szó, örülök és hálás vagyok, hogy vele dolgozhatok. Nagyon jó volt hallgatni őt, a tapasztalatait, a történeteit, a vízióit a világról és a társadalmunkról. Olyan színházi meglátásokat osztott meg velünk, amelyek szakmailag is gazdagítanak. A színészekkel már ismerjük egymást, tehát nem az ismerkedéssel kezdtünk. Szeretem az Újvidéki Színházat, szeretek ott lenni, de azért felüdülés kicsit kilépni a saját közegünkből, az ad valamiféle frissességet. Mindig jó megfürödni más emberek energiáiban és más közönség előtt is játszani – hallottuk Elor Eminától.
Molnár Zoltán független újvidéki színművész később csatlakozott a szereplőgárdához:
– Mivel ez a felkérés hirtelen jött, meglepődtem és éreztem némi félelmet. Nem volt lehetőségem felkészülni, és nem igazán tudtam, mi vár rám. Belecsöppentem egy folyamatba, ami már tartott egy ideje. Viszont amint beléptem a színházterembe, kellemes melegség járt át. A többiek nagyon jól befogadtak, egyből megszűnt minden aggályom és félénkségem. Onnantól kezdve már csak az előadásra koncentráltam. Úgy érzem, hogy egy szuper csapatba kerültem, ahol mindenki maximálisan toleráns, befogadó és átadja magát az előadásnak. Ami ezenkívül összetart bennünket, az a kiváló szöveg és a remek rendezői vezetés. Minden adatott, hogy egy nagyon jó előadást készítsünk. Polgármestert alakítok, akit tanítani kell írni, olvasni, de azt képzeli magáról, hogy majd ő megmutatja hogyan kell vezetni egy várost. Persze kiderül, hogy aki tudatlan, az az is marad, függetlenül a funkciójától. Régebben inkább a kisebb településekre volt jellemző, de ma már sajnos a nagyvárosokban is az tapasztalható, hogy a vezetés nem igazán érett a rábízott feladathoz. Ez a közép-kelet európai valóság lenyomata. Az előadás szórakoztató, viszont egy iszonyatosan sötét tartalom is meghúzódik mögötte. Ráismerhetünk akár a saját valóságunkra is, ami nem épp olyan rózsás, mint amilyennek gondoljuk – fejtette ki Molnár Zoltán.
Mess Attila több év kihagyás után nemrég a KDSZ Nézőművészeti Főiskola című előadással tért vissza a színpadra. A közönség most a Babilon angyalaiban is láthatja:
– Szerencsésnek mondhatom magamat, habár általában magam kovácsolom a szerencsémet. Egyrészt annak örülök, hogy független művész lehetek, emellett pedig van egy főfoglalkozásom, a jachtvezetés. Ez azt eredményezi, hogy olyan helyeken és projektumokon dolgozhatok, amelyek valóban érdekelnek. Nincs rám erőltetve semmi se, és ezt az állapotot nagyon szeretem. Korábban ezt nem tehettem meg, tizenöt évig egy színházhoz voltam kötve, habár azzal párhuzamosan sok amatőr előadást is készítettem, és azt is élveztem. Számomra nagyon fontos volt, hogy Urbán Andrással dolgozzak. A Nézőművészeti Főiskola arról szól, hogy jelen helyzetben milyen a színházak helyzete és a nézők viszonyulása. A Babilon angyalai szintén fontos tematikával foglalkozik. Nem feltétlenül ad választ a nagy korkérdésekre, de a színház mindig is megkérdőjelezte a valóságot. Ez a szöveg is ezt teszi. Ami körülvesz bennünket, azt néha mi magunk sem akarjuk észrevenni. Ezért jó, hogy a színház ezeket a kérdéseket állandóan felveti. Izgalmas volt Dino Mustafićtyal dolgozni. Érdekes eszmecseréket folytattunk a valóságunkról, a Balkánról, arról, hogy úgy a bosnyákok, mint a horvátok, szerbek vagy magyarok mindennapjait is ugyanazok a problémák nyomasztják – mondta Mess Attila.
Mészáros Gábor, a KDSZ társulattagja szerint ez az előadás, tökéletesen beleillik színházuk idei évi koncepciójába:
– A komédiát helyeztük terítékre, és ez egy eléggé sötét színházi szatíra. Aktuálpolitikával foglalkozik, viszont köztudott, hogy a szatírába sok minden belefér. A darabnak megvan az éle, ugyanakkor mégsem hatol az emberbe szúró késként. Ez az előadás inkább szórakoztató, nevettető, de egyúttal véresen igaz – hallottuk Mészáros Gábortól.
Kucsov Borisz szintén a KDSZ társulattagja, tőle megtudhattuk, hogy kifejezetten jó hangulatú munkafolyamat zajlott:
– A próbák idején sokat beszélgettünk és nemcsak kollégákként. Úgy érzem, baráti szintre emelkedett a hangulat. Ez pluszt ad a történethez, ugyanis fontos, hogy a gondolatainkat összehangoljuk. A Babilon angyalai nagyon izgalmas előadás lesz, szórakoztató, mulattató, de kemény és súlyos mondanivalóval – mondta Kucsov Borisz.
Búbos Dávidnak ez az első előadása a KDSZ új társulattagjaként:
– Nyilván kicsit félelmetes egyszer csak bekerülni egy társulatba, azután ezt lassan sikerül megszokni. Nem könnyű közben Újvidék és Szabadka közt ingázni, viszont élveztem a csapattal a munkát. Nagyon tetszik az, amiről szól ez a darab, hogy a jelenlegi helyzetünket taglalja. Büszke vagyok, hogy egy ilyen előadásban szerepelhetek. Jó volt dolgozni a rendezővel. Szakmai szempontból is fontos dolgokról beszélgettünk és jó tanácsokkal látott el. Olyasmiket jegyeztem meg tőle, amik a továbbiakban is a hasznomra lehetnek – hallottuk Búbos Dávidtól.
Szalai Bence is pályakezdő, ő az Újvidéki Színházban játszik:
– Örülök, hogy Urbán András megkeresett, egy kezdő színésznek jól esik, ha szükség van rá. Alig vártam a munkát, kocsiba pattantam és jöttem. Izgalmas a csapat összetétele és nagyon érdekes a szöveg is. Sok lehetőséget rejt. Annyira nem friss, mégis megvan az aktualitása. Amikor a politikáról vagy a politikusokról szarkasztikusan szólunk, az mindig aktuális, mert már nagyon régóta a lényeg mit sem változott. Ilyen műfajú előadásban még nem játszottam. Szeretem a politikai szatírát, az igényes humor szerintem nagyon fontos tényezője egy előadásnak. Gyerekkoromban sokat hallottam az ún. jugó-nosztalgiáról, ez most úgy érzem utolért a darab kapcsán – fejtette ki Szalai Bence.
