Sikeres együttműködés Lakatos Evelin, a szorgalmas tanítvány és Miloš Nikolić kiváló hegedűpedagógus, a Vajdasági Kamarakórus művészeti igazgatója és koncertmestere között (Ótos András felvétele)
Remekelt Lakatos Evelin a Szerbiai Zene- és Balettiskolák Versenyén, Nagybecskereken. A szabadkai Đuro Salaj Általános Iskola ötödikese, a zeneiskola harmadikosa, aki hegedűjátékával már az előző években is bámulatba ejtette a szakembereket, elvitte az első díjat. Ennek kapcsán látogattuk meg otthonában.
A szülők, Lakatos Mihály és Julianna nagy örömmel tessékeltek be. Örömük oka: Evelin szép eredménye után a legidősebb lányuk, Leona sikeresen felvételizett, és bejutott a híres szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumba.
Mindkét Lakatos lány kitűnő tanuló, kedves és szerény. Amíg Evelin címlapfotója készült, Julianna kávéfőzés közben sok mindent elmesélt Evelinről. A lényeg azonban, hogy amikor szorgalmasan gyakorol, mindig jó eredményt ér el.
Julianna egyébként Schön Ignác híres hegedűvirtuóz, prímás és nótaszerző lánya. Az Újvidéki Rádió népi zenekarának koncertmestere, aki Đorđe Balaševićtyel, Zvonko Bogdannal és más neves zenészekkel dolgozott, az idén, márciusban halt meg.
A szerető, egymást támogató, szorgalmas Lakatos családban ki tudnak bontakozni a tehetséges gyerekek, Evelin, Leona és Misi (Ótos András felvétele)
– Apám nyugdíjba vonulása után megbetegedett, és sajnos, nem tudott Evelinnel foglalkozni. Amikor azonban 2013-ban unokája első lett Belgrádban, a Kis virtuózok hegedűversenyén, a felvétel meghallgatása után büszkén mondta: „A vonóskeze az enyém.”
A következő évben, 2014-ben Evelin ismét bizonyított, és a legjobb lett Belgrádban, a Kis virtuózok hegedűversenyén. A Vonósok Nemzetközi Fesztiválján, Sremska Mitrovicán 2016-ban második helyezést ért el, és az idén, 2017-ben remekelt a Szerbiai Zene- és Balettiskolák Versenyén, Nagybecskereken.
– A Schönöknél a zenei tehetség öröklődött. A családban a férfiak vonóshangszeren játszottak, volt csellós, nagybőgős, hegedűs. Evelin a hetedik generáció hegedűse. A legelső Schön, Teopold ausztriai származású. Édesapám mesélte, hogy a Tóni nevezetű Schön a családunkból a II. világháború idején Auschwitzban eltűnt, azt hiszem, ő volt a nagybőgős.
Evelin apai nagyapja, Lakatos Miklós is hegedűs volt. Az édesapa, Mihály hangszer-restaurátor.
– Hozták neki a munkákat, Evelin pici volt, szaladgált, és közben fölmászott a székre. Megpillantotta a férjem munkaasztalán a hegedűket. Mindennap pöngette, amíg megkapta az első hegedűjét. Úgy örült a kis hegedűnek! Amikor betöltötte a hatodik évét, beírattuk a zenedébe Miloš Nikolić tanárhoz. Nem is tudom, hogy van-e nála jobb pedagógus. Gyönyörűen motiválja Evelint meg az ilyen tehetséges gyerekeket.
A szülők, valamint a hegedűtanár, aki közben megérkezett Lakatosékhoz, elmondták, hálásak Mimica Andrić igazgatónőnek és Ostojić Melitta osztályfőnöknek, hogy megengedik, hogy a tanulójuk fellépés, verseny, koncert miatt hiányozzon az iskolából a tanításról. Evelin komolyan, szorgalmasan gyakorol, szépen halad, utólag pótolja a kimaradást.
Elkészült a Tarka Világ címlapfotója, a 3 éves Misi ott kíváncsiskodott Ótos Bandi bácsi fotóriporter körül. Az öcsit inkább a fényképezőgép érdekelte, mint Evelin a szép fehér-rózsaszínű ruhában.
Lakatos Julianna édesapjával, a hegedűvirtuóz Schön Ignáccal (Ótos András felvétele)
Evelinnel a hangulatos, Hello Kitty-s függönyös lányszobában beszélgettünk. A sok plüssjáték, felakasztott kis, színes táska sok mindent elárult a két nővér mindennapjairól.
– A szoba azért olyan szép, mert minden apróságot együtt terveztük anyuval. Itt van a zongora, a hegedű, itt gyakorolok. Apu ül és nézi, hogy hegedülök. Szól, amikor nem jó, s kijavítom a hibát. Szoktunk együtt hegedülni, ő kísér engem. Látja, ott, a zongorán van az első hegedűm, a kisöcsém használja, egyszer zongorázik, másszor hegedül.
A múlt hónap izgalmairól beszélgetünk.
– Számomra a verseny volt a legizgalmasabb. Boldog vagyok, hogy sikerült! Egy picit megijedtem verseny előtt, de amikor én kerültem sorra, nagyot lélegeztem, elengedtem magam. Muzsikálás közben megnyugszom, mert csak a hegedülésre gondolok. A tanárom nagyon elégedett volt a játékommal. Ő választja, milyen programot hegedüljek. Nehéz volt egy kicsit, de megtanultam. Máté Krisztina zongoratanárnő a korrepetitorom. Az osztálytársaim, amikor megtudták, hogy első lettem, megöleltek, s azt mondták: Nagyon ügyes vagy! Jólesett, és megköszöntem nekik. Két barátnőm van, Krisztina és Tifani. Ők nem járnak zeneiskolába, hanem matekversenyre. Krisztina a lecke pótolásában segít.
Nehezedre esik-e a sok gyakorlás?
– Néha nehéz a két-három óra gyakorlás, de nem esik nehezemre, mert nagyon szeretem, legjobban a hegedülésnek örülök. Schön nagytata a példaképem, aki kicsi koromban játszott velem, de csak a tévében láttam, hallgattam, milyen gyönyörűen muzsikál. Az én dolgom a hegedülés, az olvasás, a tanulás, szombatonként azonban szoktam porszívózni, letörölni az asztalt, megtisztítom az ablakot a nővéremmel együtt.
Julianna finom süteménnyel kínált meg bennünket. Ezt az úgynevezett Mađarica süteményt, amely Evelin kedvence, mindenki szereti a családban.
– Evelin is besegített a sütésbe. A lányaink kitűnő tanulók, de azt gondolom, a házi munkákat is jó, ha megtanulják.
Evelin a hegedülésen kívül a tornát szereti, a sport a hobbija.
– Amikor hegedülök, állva gyakorolok, ami kicsit fárasztó. Ezért zumbára kezdtem járni hetente kétszer, élvezetes a tánc, a mozgás. És örülök, hogy majd Mórahalomra megyünk a szüleimmel, a nővéremmel és a kisöcsémmel. Csak egy napra, fürdünk egy kicsit, és jövünk vissza.
Evelin ünnepi ruhában lép fel a versenyeken, koncerteken.
– Az iskolába azonban rendesen, iskolásan járok: farmernadrágban és néha szoknyában. Különben a rikító narancssárga a kedvenc színem. Ilyen színű cipőt, ruhát szeretek, de csak nyári szünetben festhetem be ilyenre a körmömet. Augusztus 1-jén leszek tizenkét éves. Az uszodában tervezzük megünnepelni a szülinapomat. Ott lesz az egész családunk, és meghívom az egész osztályomat, amelybe nyolcan járunk. Úszunk majd, labdázunk, és Oreo kekszes fagyitortát eszünk, azt nagyon szeretem.
Mit kívánsz magadnak, Evelin?
– Szeretném, hogy mindig jól hegedüljek és jól tanuljak. Eddig csak Szegeden, Újvidéken voltam. Párizsban, Londonban nem. Londonba vágyok, mert nagyon szép város, láttam a tévében meg a telefonon.
Evelin jó kezekben van. Miloš Nikolić tanár, a Vajdasági Kamarakórus művészeti igazgatója és koncertmestere. Schön Ignác tanítványa volt, és pedagógusmunkájának eredménye Kurina Viktória sikeres hegedűművész, aki most Linzben tanul. Evelinnel kapcsolatos tervekről faggattam.
– Nagyon szorgalmas és tehetséges kislány. Három évvel előre van a korosztályánál. A legfontosabb, hogy szorgalmas: naponta két-három órát gyakorol. Nincs nagyon igazi gyermekkora, hanem olyan élete van, mint a sportolóké, de ő nagyon szeret hegedülni. Alig három hónap alatt begyakorolta a versenyprogramot, amelyre mások kilenc hónaptól egy évig készülnek. Rövid idő alatt sokra viheti komoly gyakorlással.
De nem lenne komoly siker, ha a „trió” – a tanár, a diák és a család – nem működne együtt. Az otthoni gyakorlás nagyon fontos és ez a legnehezebb.
Szeptember végén, október elején Oroszországba készülünk, majd Grúziába nemzetközi fesztiválokra, ha jól felkészülünk a munkajellegű nyár során. A fesztiválon a 16 éves korosztályig léphetnek fel a gyerekek, akik úgy zenélnek, mintha már nem lennének gyerekek. A grúziai fellépés is nagy siker. Ott szeretnénk lemérni, hogy mi hol tartunk. Ha nem sikerül jól, van következő év is. Hallani kell azonban a konkurenciát, amely lökést ad nemcsak nekem mint pedagógusnak, hanem a növendékemnek is – mondta Miloš tanár.
Evelin kitűnő tanuló, ha ilyen szorgalommal gyakorol, akkor szép jövője lesz. Mi is ehhez kívánunk sok kitartást!
