Pintácsi Alexandra Réka, művésznevén Szandi az első tinédzsersztár volt Magyarországon, ma már három gyermek édesanyja, és immáron 34 éve van a zenei pályán. Az újkígyósi koncertjét követően az ottani művelődési házban beszélgettünk.
Tinédzserként robbantál be a zene világába, és azóta is rendületlenül tartod a dinamikát. Milyen érzés volt elindulni? Tervezted egyáltalán, hogy valamikor sztár leszel?
– Nem. A Jóisten engem ebbe az irányba terelt, nem volt időm azon gondolkodni, hogy mi leszek, amikor nagy leszek, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy: Jé, én énekesnő vagyok! 13 éves voltam, amikor megjelent az első lemezem, és igazán fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem. Onnantól kezdve fenekestül felfordult az egész család élete. Édesapám az Óbuda MGTSZ-nél dolgozott, édesanyám pedig bérszámfejtő könyvelőként, tehát egy teljesen civil életet élő család voltunk, egészen addig, amíg meg nem jelent az első lemez. Onnantól teljesen megváltozott minden, én pedig a lehető legnagyobb szorgalommal próbáltam továbbra is helyt állni az iskolában is. Nyolcadikos koromig nappali tagozaton jártam iskolába, a gimnáziumot viszont már levelezőn végeztem, mert egyszerűen nem tudtam bejárni az órákra, nem tudtam követni a tananyagot, de végül is leérettségiztem. Nagyon-nagyon sok dolog kimaradt az életemből. Pl. az a tipikus tinédzserkor, a gimnáziumi diákévek időszaka, a lázadás. Nem tudtam a többiekkel lázadni, egyszerűen nem volt időm rá. Viszont nagyon sokat kaptam az élettől és a közönségtől. A Jóisten rendezte azt is, hogy 16 éves koromban megismertem Csabit. Akkor jelent meg a negyedik lemezem. Az akkori nyári turnén ismerkedtünk meg. 18 éves voltam, amikor hozzá költöztem. Onnantól kezdve együtt dolgozunk, és hét év szerelem után 1999-ben házasodtunk össze.
Amikor valaki berobban ebbe a műfajba, pontosabban zenei világba, akkor nagyon sok mindenről le kell mondania. Említetted, hogy lemondtál a tiniéletről és mellette még sok mindenről. Bánod?
– Nem, egyáltalán nem, mert úgy érzem, hogy sokkal több dolgot kaptam az élettől. Nem úgy fejlődtem, mint ahogy elvileg az normális, a pszichológusok szerint. Éppen ezért, amikor bármit mondok a gyerekeimnek, ami ezzel kapcsolatos, akkor azt mondják, hogy „Anya, te ezt nem tudod, hogy milyen”. És teljesen igazuk van. Nekem úgy alakult az életem, hogy gyakorlatilag a színpadon lettem felnőtt. Ismert emberként nőttem fel, szinte nem is tudom, hogy milyen lehet nem ismert emberként élni. De számomra mindez természetes. Nagyon megbecsülöm a szeretetet, amit az emberektől kapok, meg is dolgozom érte, a férjemmel minden alkalommal próbálunk a lehető legprofesszionálisabb módon, legszínvonalasabb előadást csinálni, ő biztosítja számomra a technikai hátteret, és ő a menedzserem, aki gondoskodik arról, hogy a szervezés is rendben legyen. Ő a sofőröm is, nem is bíznám rá magam senki másra, úgyhogy ez így nagyon jó. Rengeteget vagyunk együtt, nem is szeretünk egymás nélkül lenni. Amikor korábban felébredek, mint Csabi, már alig várom, hogy ő is felébredjen, mert nem szeretek nélküle lenni. Lehet erre azt mondani, hogy normális, vagy nem normális, de nekünk ez így természetes, és így jó.
Rengeteget és folyamatosan turnéztok. Ehhez erő, energia, motiváció kell. Honnan és miből meríted az energiát, hogyan győzöd?
– Úgy, hogy amikor otthon vagyunk, mi vagyunk a legnyugodtabb emberek a környéken. Mi nem bulizunk hangosan, hiszen a munkánk, a hivatásunk a szórakoztatás, ami azt is jelenti, hogy sok emberrel körülvéve, folyamatosan hangzavarban, zenében élünk ilyenkor. Tehát amikor otthon vagyunk, akkor nem bulizunk. Szeretünk tudatosan rápihenni a hétvégére. Csabi is érzi a felelősséget, hiszen amellett, hogy vezet, szervezi a koncerteket, pihentnek kell lennie. Hetente 3-szor, 4-szer edzek otthon, sokszor valamelyik fiammal együtt.
Mikor történik ez a pihenés? Hiszen három gyermeketek is van, mellettük a koncertek, fellépések és utazások. Van időtök egymásra?
– Ha az ember akarja, akkor igen, van ideje, igyekszünk tudatosan élni az életünket. Mindent átbeszélünk, mindent előre megszervezünk, hogy aztán minden rendben legyen, így a mindennapjainkat is. Ezt csak úgy lehet, ha az ember szervezetten éli az életét.
Ha újra kellene kezdeni, akkor újra ezt választanád?
– Igen. Nem is tudok mást mondani erre.
Végül egy picit a tervekről. A ma esti koncerten már rockos dallamok is felcsendültek. Ezt mit jelent?
– A stílusváltások mindig teljesen természetesen alakultak az életemben. Az mindig fontos volt, hogy önazonos legyek. A közönség várja tőlem a Tinédzser Lamourt, a Nyugi dokit, a Szerelmes szíveket, de vicces lenne, hogyha még mindig olyan stílusban adnám elő, mint ahogyan 14-15 évesen énekeltem őket. Emiatt már teljesen másmilyen az alap. Leginkább arra törekedtünk, hogy olyan legyen, hogyha az ember becsukja a szemét, és mondjuk nem élő koncerten van, olyan legyen a hangzás, mintha élő koncerten lenne. Fontos továbbá, hogy mindig és mindenhol élőben énekelek. A hangzás néha elmegy a rockos irányba, de az populáris rock. Alapi Pistivel, az Edda gitárosával nemrégen volt egy közös tévés felvételünk, vele is most lesz egy különlegesség, illetve Bonnie Tyler-től feldolgoztuk a Hero című dalt, amit ma is elénekeltem. Orbán Tamás írt rá magyar szöveget, a címe: Nekem a fény kell! Tinédzserkorom óta vágyam ezt a dalt elénekelni a magyar közönségnek magyarul. Végre megvalósult! Két napig forgattuk a videoklipet, hamarosan látható lesz a YouTube-csatornámon és a közösségi felületeimen.
A kérdésre, hogy mikor láthatja őt legközelebb a vajdasági közönség, Szandi elmondta, hogy augusztus 13-án 19.30-kor Tornyoson ad koncertet, ahova férjével szeretettel várnak mindenkit.
