Az értelmező szótár szerint a cécó jelenthet zajos mulatságot, nagy feltűnést, de a látszat kedvéért rendezett felesleges hűhót is. Az adai Cécó műhelyben nagy feltűnés és minden felesleges parádé nélkül folyik a szorgalmas munka, de ha jól végzik a dolgukat, abból bizony zajos mulatság lesz!
A Cécóban folyó műhelymunkáról az óbecsei származású, Budapesten építőmérnökként dolgozó Varga Gergelyt kérdeztük.
Hogy lettél te a tambura szerelmese?
– A családom 1991-ben költözött Óbecséről Budapestre, de az iskolai szünetekben mindig visszajártam a nagyszülőkhöz, egyetemistaként pedig már egész nyarakat töltöttem itthon – így csöppentem bele egy népzenei közegbe. 2005-2006 körül került a kezembe a Csalóka Duna menti lakodalmas cédéje, én addig nem is nagyon ismertem a tamburát, és ekkor – viszonylag későn – vettem meg az első tamburámat. Akkoriban ez a hangszer még nem volt ennyire népszerű, mint manapság. Nem sokkal később elkezdtem járni a péterrévei Tücsök- és az adai Vadvirág táborba, ahol már tanítottam is a tamburázást. Közben 2010 körül Adán megalakult a Kócos tamburazenekar, többek között azokból a fiatalokból is, akik a táborokban tanultak, és így együtt zenéltünk. A Kócos baráti köréből később több zenekar is született – a Tücsöktábor növendékeiből igazi missziós csapat lett!
Mi hívta életre az adai Cécó műhelyt?
– Szerettünk volna egy műhely keretében, szakmai segítséggel Tisza menti anyagokat gyűjteni, archív felvételeket elemezni. Kezdetben nem ismertünk autentikus magyar hanganyagot, és nem volt kapcsolat élő zenészekkel sem. A dalok csak kotta- vagy énekes formában voltak meg, a stílusjegyeket meglévő zenekarok játéka alapján vagy más tájegységek zenekarai alapján próbáltuk meg visszafejteni. Ezeknek a Tisza menti daloknak és táncoknak a felkutatása hiánypótló vállalkozás Vajdaságban. Resócki Rolland a néptáncokat kutatja, én a tamburazene gyűjtésével foglalkozom. Jó kiindulópont volt, hogy régi gyűjtésekről találtunk felvételeket, ami elsősorban Király Ernőnek köszönhető, mert jó minőségben ő rögzített a hatvanas években Vajdaságban magyar tamburazenét. A műhely keretében több előadást is tartottunk már az eddig gyűjtött zenei és táncos anyagokból.
A Cécó műhelyen belül két éve megalakult a Cécó tánccsoport, amely a Tisza mente táncait kutatja és népszerűsíti oly módon, hogy a tánc több legyen színpadi koreográfiánál. A műhelyen belül mikor és miért alakult meg a Czéczó Banda?
– A régi zenés-táncos összejöveteleken egy-két tambura felejthetetlen élményt varázsolt, és a 2015-ben alakult Czéczó Banda ezeket az időket kívánja újra megidézni mind hangzásvilágában, mind pedig előadásmódjában. Az eddig méltatlanul elhanyagolt és feldolgozatlan Tisza menti népzenei gyűjtéseket szeretnénk népszerűsíteni. A mi vidékünkön a tamburát nemcsak a falvakban és a tanyákon használták, hanem a cigányzenekarok mintájára alakult tamburabandák a városi kávéházakban is – mi ezt a teljes palettát szeretnénk feltárni és megmutatni. A kutatásunk kiterjedt a modernebb időkre, azaz a hatvanas-hetvenes évekre is, amikor a tambura mellett megjelent a harmonika és több fúvós hangszer is.
Vannak még rejtett kincsek, adatközlők?
– Vannak, de nehéz megtalálni azokat az embereket, akik még őrzik ezt az archaikusabb néptáncot és népzenét, ami a hetvenes évekre szinte kihalt. A Zenetudományi Intézet archív felvételei értékes kiinduló anyagnak bizonyultak, mert őriznek táncrészleteket a Tisza mentéről. Sok utánajárással tudunk találni olyan adatközlőket, akik morzsákat vagy egész táncokat, dalokat is vissza tudnak még adni nekünk. A legtöbb anyagot táncos szempontból egy idős kispiaci házaspárnál találtak, de Moholon, Adán is voltak források. A zenei gyűjtés is nehéz munka volt, mert alig maradt mára gyakorló zenész, de sikerült találnunk olyan idős embereket, akik tudnak mesélni vagy akár el is játszani néhány nótát. Nagykikindán például Krekus Györgynél volt az első ilyen gyűjtésünk. A még mindig aktív Zsoldos Rudolf oromhegyesi lakodalmas zenésznek is sokat köszönhetünk, ő nyolcéves kora óta jár lakodalmakba. Vele az a szerencsénk, hogy már fiatalon felismerte a gyűjtés fontosságát, és autodidakta módon, a kocsmákban felvételezve gyűjtött. Sok inspirációt és anyagot tud adni nekünk – nem is reméltük, hogy ilyen létezik! Örömmel adja át nekünk azokat a népi játékmódokat, amelyekkel ő találkozott, és amelyek nem feltétlenül illenek bele az akadémikus zenei kottaírásba. Ezekben a népi ritmusokban teljesen aszimmetrikus dolgok is vannak: olyan, mint egy szívdobbanás, egy belső lüktetés – ez adja a zene ízét, és mi most mindezt vissza tudjuk fejteni.
A Halmos Béla Program támogatásával a Czéczó Bandának most készül az első lemeze. Mi lesz rajta?
– Ezen a lemezen megjelenítjük a régi Tisza menti tamburazenét, de bemutatjuk a városiasabb, sőt a modernebb, például szaxofonnal kiegészült zenét is. Ez az őszre várható lemez kuriózum lesz azzal, hogy bemutatjuk rajta a tamburazene minden aspektusát egészen a mai időkig.
