Barátság, bátorság és önfeláldozás

Az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad legújabb előadását, A Pál utcai fiúkat szombaton, május 27-én mutatták be a nagyérdeműnek. A darab, mint maga a regény is, olyan alapvető emberi értékeket sorakoztat fel, mint a barátság, becsületesség, őszinteség. Egységre szólít fel és arra, hogy álljunk bele, ha kell. Molnár Ferenc 1907-ben megjelent regénye a mai napig aktuális, a fiúk figurái örök életűek, nem avultak el, hiszen ma is azonosulni tudunk velük. Mindannyian emlékezünk a grundra, az einstandolásra, a gittegyletre, a füvészkertre és Nemecsekre, aki feláldozta magát a grundért és a társaiért. Ezeket az emlékeket idézik fel a diákszínpadosok is. A produkció kapcsán Figura Teréziával, a Színes Szilánkok Diákszínpad vezetőjével, Tóth Dániellel, az Újvidéki Színház fiatal színművészével és a darab rendezőjével, valamint a szereplőkkel beszélgettünk.

– Örülök, hogy feldolgozhattam a művet, amelynek az üzenete, és a színpadra állítása is nagyon hálás feladat. Igaz, hogy ez egy regény és nem született belőle dráma, habár a Vígszínház megrendezte, és ma is hatalmas sikerrel játssza. Alapjáraton nem akartam semmiféle úton-módon lemásolni őket, de én is egy zenés darabot képzeltem el. A Tanyaszínház is színpadra adaptálta egyik évben. Akkor Góli Kornélia volt a dramaturg, és ő dramatizálta ezt a szöveget, amit én elkértem tőle, átdolgoztam, és egy kicsit adaptáltam a mi koncepciónknak megfelelően. Rengeteg háttérmunkát végeztünk, mert sehonnan nem vettük át a zenei műveket, hanem a mostani negyedéves színművészeti akadémistákkal összedolgozva megírtuk a dalszövegeket és a zenét is. Ágyas Ádám szerezte a dalokat, én írtam a dalszöveget, majd később egy stúdióban felvettük. Tehát nem a gyerekek énekelnek. Technikai okokból, meg sok minden más apróság miatt ezt nem lehet kivitelezni. A dalokat László Roland állította színpadra, vagyis ő volt a koreográfusunk. Én a prózai részt, azaz az egyszerű, nem zenés részeket állítottam színpadra – hallottuk Tóth Dánieltől.

Mivel örök érvényű témáról van szó, ennélfogva nem volt szükség aktualizálni.

– Amit anno Molnár üzent, az ma is ugyanúgy van. Az egyetlen, amit modernebbé tettünk, az az, hogy nem az aktuális korban játszódik, de ez semmi másban nem tűnik fel, csak a kosztümben, és abban, hogy a gyerekek kezében nincs mobiltelefon.

A mű úgymond az egységesítésre szólít fel, hogy egységként működjünk, ez mennyire valósult meg a próbák folyamán, sikerült még jobban összekovácsolódnia a csapatnak?

– Nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis a zenés-táncos művek rengeteg aprólékos munkát igényelnek. Itt nem színészekről beszélünk, hanem gyerekekről, akik szabadidejükben bejárnak próbálni és szeretik a színházat. Meg kellett velük értetni a feladat komolyságát, azt, hogyan kell hozzáállni egy ilyen kaliberű feladathoz. Ennek ellenére a próbafolyamat alatt egy jó kis csapatszellem alakult ki. Persze gyerekekről van szó, sok különböző korosztály, más iskolákba járnak, megvoltak és meg is vannak a klikkesedések, de úgy érzem, hogy sikerült összeszoknia a csapatnak is, ugyanúgy, ahogy a Pál utcai fiúk összevergődtek, és elválaszthatatlan barátok maradtak. Meggyőződésem, hogy ez a társaság is élete végéig magával viszi majd ezt az élményt – mondta a fiatal színész.

A darab főbb szerepeit Barna Sára Máté, Barna Sára Dávid és Forró Attila játssza.

Barna Sára Máté: – Én alakítom Nemecseket. Szerintem ez a karakter annyira nem illik hozzám, talán annyiban hasonlítunk, hogy Nemecsek is alacsonyabb gyerek volt. Nemecsek elég félős, visszahúzódó, csak a későbbiekben sikerült neki kibontakoznia és bátorságot szereznie. Szerintem én nem vagyok annyira félős. Kicsit nehéz volt megszoknom, hogy mindig félősen, csendesebben kell beszélnem, de azért sikerült belejönnöm.

Forró Attila: – Én játszom Boka Jánost. Őszintén, én megláttam magam a karakterben, mert hasonló a jelleme, mint nekem. Nagyon laza, és hát vezérként ki nem szeret rászólni másokra. Elég könnyű volt rákapni a karakterére. Számomra jó érzés, hogy néha kapok egy ilyen nagyobb szerepet is.

Barna Sára Dávid: – Én játszom Áts Ferit. Ő a főgonosz, a fő vörösinges, és mivel ő a vezér, ebből kifolyólag egy hangos, katonás alakról van szó. Rengeteget kell hangoskodnom, kiabálnom a többiekre, de jó dolognak tartom, hogy egy ilyen szerepben is kipróbálhattam magam.

Ti mit gondoltok, miért szeretik a diákok még ma is ezt a házi olvasmányt?

Barna Sára Máté: – Szerintem nagyon érdekes az egész eseménysorozat, ahogy harcolnak, ahogy megpróbálják védeni a területüket. Legalábbis én, amikor olvastam, akkor bele tudtam magam képzelni a történetbe. Elképzeltem, hogy milyen jó lenne ott lenni, és velük harcolni.

Forró Attila: – Maga a regény nemcsak arról szól, hogy van két csapat, akik verekednek, meg harcolnak, hanem az összetartásról, a barátok iránti szeretetről is. A műben szereplő karakterek az életben is jelen vannak. Mindig van egy csapat, akik erősebbnek érzik magukat és a kisebbeket vagy gyengébbeket szekálják. Ez a mi darabunkban is megvan. Nekem a kedvenc részem a koreográfiák, mert akármennyire is nehéz, meg akármennyire nehezen lehet megtanulni, annyira látványos is. Szerintem ez lesz a legjobb része az előadásnak.

Barna Sára Dávid: – Amikor olvastam ezt a regényt, nagyon élveztem. Kis faluból származok, nem vagyunk hú de sokan, de mindig is szerettem volna egy ilyen csapathoz tartozni. Szerintem részben emiatt is szeretik a diákok, gyerekek, akik olvassák, mert valójában ez róluk szól. Szerintem minden gyereknek részben ez az álma, hogy ilyen nagyban játsszanak.

Figura Terézia: – A bandázás mindig nagyon aktuális téma. Az én fiatalságomban is nagyon jelen volt a mindennapjainkban, meg a mai fiatalok jelenében is nagyon-nagyon itt van. Egy remekül megírt regényből készíthetünk egy olyan adaptációt, amiben majd a fiatalok magukat is felismerhetik, szembesülhetnek dolgokkal, és olyan helyzetekkel, amiket talán megéltek, vagy akár álmodoztak róla, hogy megéljenek hasonló helyzeteket. Vannak olyan kirekesztett fiatalok is, akik nem részei a bandának, ők mindig arról álmodnak, hogy a csapat tagjai legyenek.

Mivel egy házi olvasmányról van szó, így akár a tanárok segítségére is lehet az előadás?

– Ez egy jó anyag is egyben, amit akár a tanárok kezébe is adhatunk. Kicsit segíteni tudunk a házi olvasmány feldolgozásában. Az előadás után lehet arról vitatkozni, hogy a regényben egy-egy rész hogyan jelenik meg a színpadon. El lehet beszélgetni például arról is, hogy ők vajon ugyanúgy értelmezték-e azt az adott helyzetet, mint ahogy mi értelmeztük, és ahogy mi megmutattuk a színpadon. Nem jelenti azt, hogy ugyanúgy fogják értelmezni, mint mi, de akkor is kialakulhat egy pozitív diskurzus magáról a témáról. Nagyon fontos, hogy a fiatalokkal mindenáron, minden témakörben beszélgessünk és megosszuk velük a gondolatainkat, illetve meghallgassuk az ő gondolataikat – mondta Figura Terézia.

Ezek szerint a darab ugyanúgy szól a felnőtteknek is?

– Egyértelmű, hogy nem csupán a gyerekeknek szól az előadás. Tehát ez valahol egy családi program is lehet, mert, ahogy a gyerekek szembesülnek a bandázások problematikájával és a kirekesztettséggel, úgy a szülők is megélik azt, hogy a gyerekük kirekesztett, vagy éppen egy bandatag. Ilyenkor a szülő feladata, hogy visszarángassa a valóságba a fiatalt, és ez egy nagyon jó alkalom arra is, hogy a szülők átbeszéljék otthon a gyerekekkel a dolgaikat. Megindíthat egy beszélgetést, megindíthat egy témát, amit nem tudtak, hogy megkezdeni.

A mai gyerekeket mennyire érdekli a színház, hogyan lehet becsalogatni őket egy-egy előadásra?

– Ezeket a gyerekeket, akikkel mi dolgozunk, ráneveljük arra, hogy színházba járó emberkék legyenek. Mi mindig ajánljuk, hogy mi az, amit ők már megnézhetnek, és mi az, amit a szülőkkel nézhetnek meg. Szerintem, ha a gyereket nem nevelik idejekorán arra, hogy színházba járjon, akkor egy picikét talán már a mai világban el is késtek vele. Az tele van mindenféle ingerekkel, ezáltal egy teljesen más élményt hoz. Egy színdarab lényege, hogy a néző megtalálja a kulcsot az értelmezéséhez. Egy darabban vannak rejtélyek, vannak titkok, tehát nem árul el mindent egyértelműen, hanem arra késztet, hogy gondolkodj, és hogy egy-egy témakörben legyen saját véleményed. Mi tényleg arra törekszünk, hogy minél többen eljárjanak színházba, minél többfajta előadást lássanak – hallottuk Figura Teréziától.