Annak ellenére, hogy a fiatalok körében egyre kevésbé népszerű a jazz, még mindig van közönsége. Szerencsére olyan fiatal előadók is vannak, akiknek szívügye ez a stílus, és művelik is. Közéjük tartozik a bácsgyulafalvi Borsos Dóra is. A neve ismerősen cseng az olvasóknak, hiszen többször is fellépett már Vajdaságban, sőt, még a Nišvill Jazzfesztiválon is énekelt. A Szabadkai Zeneiskola jazz ének és zeneelmélet szaka után a Belgrádi Zeneművészeti Akadémián tanult tovább, ahol a jazz tanszakon szerzett diplomát. Első albuma 2017-ben jelent meg Minden perc (Every Moment) címmel. A közönség legutóbb a szabadkai VM4K-ban találkozhatott vele, ahol zenekarával együtt adta elő saját szerzeményeit. A többi között a dalszerzésről, a jazzről, a tervekről és az előadóművészetről is beszélgettünk vele.
Zenekarával a szabadkai VM4K-ban (Fotó: VM4K)
Azon kevés előadó közé tartozol, aki nemcsak szövegeket ír, hanem a dalai hangszereléséről is gondoskodik. Hogyan születnek ezek? Mi ihlet egy-egy dalt?
– A dalokhoz és a hangszereléshez egyaránt türelemre van szükség. Ezek nem olyan dolgok, amiket az ember órák vagy napok alatt befejez. Az ötlettől a megvalósításig nagyon hosszú az út. Sokszor előfordul, hogy úgy gondolom, már készen van egy-egy dal, de aztán még dolgozom rajta. A hangszerelés a zene- és dalszerzés egy másik, aprólékosabb formája. Nagyon érdekesnek találom, hiszen teljesen új vagy más hangzást ad az első ötletnek. Minden szerzeményt egy érzés ihlet, ez lehet saját tapasztalat, de mások életéből való történés, történet is. A munkámban és a magánéletemben is álmodozó típus vagyok, és ez nagyban hozzásegít az alkotás folyamatához. Ez a kedvenc részem, és azóta érzem magam teljesnek, mióta saját dalokat is írok/énekelek.
Az első lemezed 2017-ben jelent meg. Milyen volt a fogadtatása?
– Úgy gondolom, egy művésznek mindig nehéz a saját szerzeményét-alkotását másokkal megosztani. Kinyitjuk a lelkünket, és megosztjuk az emberekkel azt, ami bennünk van. Nem volt könnyű meghozni azt a döntést, hogy kiadjak egy albumot, hiszen rengeteg munkával, szervezéssel, gyakorlással, befektetéssel jár. Volt egy kedves tanárnőm az egyetemen (Dragana Jovanović zeneszerző), neki mutattam meg először a Minden Perc című dalom. Ösztönző hatással volt rám, és sokat segített az első lépésekben, de ezenkívül is rengeteg biztatást kaptam a családomtól, és a páromtól is. Annak ellenére, hogy a közönség mindig nehezen fogadja az új és ismeretlen dolgokat, úgy érzem, mégis megtalálta a közönségét ez a lemez. Sok minden van, amit ma már máshogy csinálnék (és fogok is a jövőben), de úgy érzem, minden úgy volt jó, ahogy történt.
Mikorra várható az új lemezed?
– Rengeteg tervem és célom van, amelyek folyamatosan változnak, bővülnek. Új dalokon dolgozom, de sokkal megfontoltabb vagyok, mint korábban. Ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor talán a jövő év folyamán sikerül összehozni mindent, és kiadni az új lemezt. A dalok és a hangszerelések folyamatosan készülnek, az idén még 2-3 dalt ki szeretnék adni, a nyár végére pedig egy teljesen új dologgal készülök, annyit árulok csak el, hogy nagy meglepetés lesz.
Van állandó zenekarod, vagy mindig másik formáció kísér a fellépéseken?
– Sokáig tartott, amíg rájöttem, mit is keresek a zenésztársaimban vagy egy zenekarban. Körülbelül egy évvel ezelőtt alakult meg a jelenlegi zenekarom – Varga Iván (zongora), Szűcs Dávid (basszusgitár), Sánta Zoltán (dobok). Nagyon jó közöttünk az összhang, amit szeretnék megőrizni, így szinte biztos, hogy már nem változtatok a felálláson. A dalaim főként magyarul íródnak, és nagyban hozzásegít, hogy a zenekar tagjai magyar anyanyelvűek, így ők is teljes mértékben át tudják magukat adni az előadásnak. Nemrég költöztem Svájcba, így nem tudunk állandóan próbálni és koncertezni, amikor viszont találkozunk, ugyanaz a hangzás fogad a próbákon, mint amikor elváltunk. Ez egy csodálatos érzés, és tudom, hogy megtaláltam a megfelelő embereket. Koncertek és új dalok is tervben vannak velük. Ezenkívül más zenészekkel, producerekkel is együtt dolgozom Magyarországon és Svájcban is. Elsőre bonyolultnak tűnhet, de én nagyon élvezem, hogy több helyen is kipróbálhatom magam, és az sem mellékes, hogy mindig tanulok valami újat.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy egy előadó tudásának egyik fokmérője, hogy mennyire tudja magáévá tenni az örök klasszikusokat. Lesz -e olyan lemezed, amelyen mások dalait adod elő?
– A középiskolai és egyetemi éveim alatt egyaránt szinte csak másik előadók dalait énekeltem. Az örök klasszikusok és a nagy előadóktól megtanult stílusjegyek az alappillérei annak, amit ma csinálok. Aki előadóművészettel foglalkozik, tudja, hogy a dzsessz-sztenderdek mennyire elengedhetetlen részei is a szakmánknak. A karrierem kezdetén teljes erőbedobással csak ezzel foglalkoztam, így alapoztam meg azt, amit ma csinálok. Egy-egy koncerten, fellépésen mindig szívesen csendítem fel ezeket a dallamokat, hiszen a tanáraimon kívül ezeknek a műveknek köszönhetek mindent, viszont ilyen lemezt egyelőre nem tervezek.
Jazz-szakra jártál, és a dalaidat is ebben a stílusban adod elő. Szeretnél más műfajjal is megpróbálkozni?
– A dzsessz sajnos nem azok a műfajok közé tartozik, amelyekből gond nélkül meg tudna élni egy előadó, így sokszor rá is kényszerülnek, hogy kipróbáljanak valami mást. Számomra szerencsére ez nem teher. Nagyon szeretek egy csomó más stílust is, hallgatni és énekelni egyaránt, olyannyira, hogy a következő lemezem már nem kifejezetten jazz stílusban íródik. Természetesen mindig ez lesz az a műfaj, amely a legközelebb áll hozzám, de fontosnak érzem, hogy mindent kipróbáljak, és meglássam, hogy melyik műfajban találom meg leginkább önmagam és a közönségem is.
Mit üzennél azoknak, akik énekesi karrierbe kezdenének, de nincs elég bátorságuk belevágni?
– Az énekesi pálya legfontosabb alkotóeleme a kitartás. Vannak kisebb-nagyobb sikerek, és vannak csalódások is. Sokan lesznek, akik támogatnak, de azok is akik nem. Mivel maga a zene egy rendkívül bensőséges dolog, csak úgy lehet csinálni, ha a teljes szívünket és lelkünket beletesszük. Ez sokszor nagyon nehéz feladatnak bizonyul, de megéri. Amikor a padlón vagytok, fogjatok egy füzetet és egy ceruzát, írjátok le, ami bennetek van, mert ezt nem veheti el tőletek senki. Az álmok azért vannak, hogy harcoljunk értük, hát harcoljatok!
