Vége a nyári szünidőnek, már?… Valami ilyesmi motoszkálhatott Előd fiamnak a fejében, amikor kétkedően rám nézett a napokban, miután „leválasztottam” a számítógépről, a mobilról, a tabletről, meg a chatről, ezt ugyanis egyszerre műveli a fickó, így „játszanak” barátaival, akik Londonban, Újvidéken, Budapesten, Temerinben bámulnak naphosszakat a monitorra.
A nyári számítógépezésnek vége, következhet a leszoktatási fázis, mert akármennyire is hihetetlen, nagy szükség van rá, hiszen valódi függőséget okoznak a komputeres játékok. A számítógépről való leszoktatás mellett augusztus második felében minden héten fél órával korábban kellett lefeküdnie a nagyfiúnak, ez a kicsikre nem vonatkozott, mert ők még nem maradhattak fenn későig nyáron sem. Persze ment a dünnyögés, morgás, Előd a korábbi lefekvés után még elment párszor vizet inni, minden alkalommal elpanaszolta, hogy ő ilyen korán nem képes elaludni… de ez ezzel jár.
Annak ellenére, hogy az időjárás még nyárias, a reggelek már kellemesen hűvösek, az ősz a tanév kezdetével egyre közelebb jár. A nyári ancug helyett jöhet az őszi, ami természetesen azt jelenti, hogy jó mélyen a pénztárcába kell nyúlni, feltéve, ha nem lyukas.
Mindhárom gyerkőc alaposan megnyúlt az elmúlt pár hónap alatt, Előd pedig a sok számítógépezéstől még „szélességében” is gyarapodott, a nyári rövidnadrágokon kívül semmi sem fér rá, és már azokban is kilátszik hátul a „kőműves dekoltázs”, magyarán a popsi teteje ki-kiugrik belőle. Nemrég szét is szakított egyet, amikor strandolni mentünk, és egy óvatlan pillanatban lehajolt… Szóval jöhet az új sportcipő vagy őszi cipő, bent járó az oviba, zokni komplett, bugyi-gatya komplett, nadrág… szorozva hárommal. Ha ezt sikerül valahogy kipréselni, akkor jöhet a tankönyvcsomag, ami Előd esetében potom 15 000 dinárt tesz ki, igazán semmiség. De kellene még tanszerfelszerelés is, színesek, vízi festék, ecsetek, ceruzák és egy tolltartó is, mert a régi kriminálisan néz ki. Ja és xilofon, vagy szintetizátor zeneórára...
Szerencsére az iskolatáska sikeresen átvészelte a több kilós könyvek nyomását, és használható állapotban van. Természetesen úgy döntöttünk, hogy nem vásárolunk új tankönyveket, hanem használtat veszünk, és találtunk is nagyon szépen megőrzötteket. Előd napok óta radírozza őket, de nem sieti el, közben elolvassa a számára érdekes részeket, egész szépen elvan velük, és végre nem a képernyőre bambul.
Kata nagyon várja az ovit, illetve az iskolai előkészítőt, már nem tudjuk hova rakni a szerzeményeit, amit az óvónéniknek készített. Van ott rajz, kartonból összeragasztott virág, különböző szövetből kivagdalt és összetákolt táska… és közben megünnepeltük a nagylány szülinapját, hihetetlen, de már 6 éves...
Márkinak hiányoznak az ovis kolleginái, nagyon szépen összebarátkozott két-három kislánnyal, az óvó nénit pedig szintén gyakran emlegeti. Múltkor kijelentette: szed virágot, és elmegy az oviba, hogy odaadja az óvó néninek, mert nagyon szereti.
Megtörtént a ráhangolódás, egyeseknél könnyen, másoknál egy kissé nehézkesen, de nincs mese: megkezdődött az újabb tanév, amely teli lesz újabb élményekkel, történetekkel, úgyhogy, indul a mandula!
