Amióta a modern ipar rájött, hogy a gyerekek a legjobb fogyasztók, játékok tízezreivel vannak tele az üzletek polcai. Plüssökkel, társasjátékokkal, kisautókkal, babákkal és a fölnőttek számára sokszor csak hasznavehetetlen kacatnak tűnő apróságokkal már néhány évtizeddel ezelőtt is tele voltak a gyerekszobák, manapság azonban az elektronikára terelődött a hangsúly: szinte nincs olyan gyerek, aki ne nyomkodná naphosszat a számítógép, a telefon vagy valamelyik más kütyü nyomógombjait. De nem volt ez mindig így: a világháború és különösen az ipari forradalom előtt másféle játékokkal kellett szórakoztatni a gyerekeket. Mert háborús körülmények ide, gazdasági világválság oda: játszani mindig is kellett! A régi korok játékairól Pecze Árpád zentai régiséggyűjtővel beszélgettünk.
Milyen játékok találhatók a gyűjteményében?
Pecze Árpád (Gruik Zsuzsa felvétele)
A kisfiúk régen is szívesen játszottak fegyverekkel (Gruik Zsuzsa felvétele)
Ólomkatonák (Gruik Zsuzsa felvétele)
Papírmasé baba készítéséhez használt forma (Gruik Zsuzsa felvétele)
Kisvasút (Gruik Zsuzsa felvétele)
Gyerekek számára készült hegedűk (Gruik Zsuzsa felvétele)
A korcsolyázás népszerű időtöltés volt (Gruik Zsuzsa felvétele)
– Több mint tízezer régi tárgyat őrzünk, ezek között több száz régi gyermekjátékunk van. Kislányok és kisfiúk játékai egyaránt megtalálhatók. Több mint három évtized alatt gyűjtöttem össze a játékokat, Újvidéktől Bácsszőlősig, Nagykikindától Telecskáig mindenhonnan hoztam játékszereket. Szinte kizárólag a második világháború előtti korok játékai vannak a gyűjteményben. A legrégebbi egy csontból készült korcsolyatalp, amely néhány száz éves lehet. Látszik rajta, hogy sokat használták. Marha sípcsontjából készítették: élesítették, majd kifúrták, így kötötték föl a cipőre. Később fa és vas kombinációjával készítettek korcsolyát, jellemzően a fiúk saját maguknak.
Mi mindennel játszottak a gyerekek régen?
– A lányok számára kicsi vasalók, tulipános ládák, asztalok, székek készültek. Vannak kis varrógépek, amikkel a lányok játszhattak. Ezek mind működőképes, kézzel hajtott szerkezetek. Hajas babák, különböző méretű babakocsik is készültek számukra. A fiúk korcsolyáztak, katonákkal játszottak. A gyerekeknek általában olyan játékokat gyártottak, amelyekkel a fölnőttek mindennapi tevékenységeit utánozhatták. Kis sparhelt edényekkel, kicsi mozsár – mert a kislányok általában látták, hogyan főz az anyjuk, hogyan töri a mozsárban a cukrot vagy a kenyeret. A valódi tűzhelyhez nem állhattak oda, mert az forró volt, de a saját kis edényeikkel utánozhatták az anyjukat. Ugyanígy az anyát utánozták, amikor a kis babaruháikat vasalták.
A kisfiúkat milyen játékok segítették fölkészíteni a férfiszerepre?
– Akárcsak ma, a fiúknak régen is volt pisztolyuk, puskájuk. Parittyát is használtak, íjuk és nyilaik is voltak. Készültek játék puskák bodzafából. Ezek egyszerű játékok voltak. A fiúk játszottak még kishajóval, traktorral, teherautóval is. Bugylibicskájuk is volt; szinte minden felnőttek által használt tárgynak volt a gyerekek számára készült változata is.
Mik voltak a népszerű játékok?
– Nagyon népszerűek voltak egy időben az ólomkatonák. A háború előtt az egészen kicsi, négy-ötéves kisfiúk is ezzel játszottak. Nagy becsben tartották őket: dobozban, papírba csomagolva tárolták. Szinte minden kisfiúnak, akinek a szülei megengedhették maguknak, volt ólomkatonája. A módosabbaknak nyilván több, mert elég drágák voltak ezek a játékok, hiszen nemcsak kiönteni kellett őket, hanem befesteni is. A szegényebbek kukoricacsőből készítettek játékot, vagy rongylabdával játszottak. Voltak hintalovak, az ügyesebbek ördöglakattal is játszottak. Sok hangszert is készíttettek gyerekeknek, szintén inkább a módosabb szülők. Fa- és bádoghegedűn, kisdobokon, szájharmonikán, körtemuzsikán játszottak a gyerekek. Társasjátékok is voltak: a kisebbek gombfociztak, a nagyobbak sakkoztak, kártyáztak, dominóztak.
Miből és hogyan készültek a régi korok játékai? Kik készítették őket?
– Voltak játékkészítők, akik általában többféle játékot is készítettek. Rajtuk kívül gyárak és kisebb, manufaktúraszerű üzemek is léteztek, ezekben nyilván kevésbé egyedi játékokat gyártottak. Sokféle eszközt fölhasználtak maguk a gyerekek is, például kukoricacsutkából baba készült. Ez volt a legegyszerűbb és legolcsóbb baba. Sokaknak az anyja varrta a rongybabát hulladék rongyokból, erre festettek aztán szemet és szájat. De a gyártók is érdekes technológiákkal dolgoztak. Zentán élt egy házaspár, ők papírmasé babákat is készítettek az egyéb játékok mellett. Ennek nagyon érdekes az elkészítési módja, gipszformákat használtak hozzá. Először egy nagy edényben le kellett áztatni az összetépett papírt. Ehhez öntöttek enyvet, és jól összekeverték. Ezután leszűrték a masszát, a víz lecsurgott, azt a pépes anyagot pedig, ami megmaradt, kézzel belenyomkodták a babaformákba. Így vette föl az anyag a baba alakját. A test elülső és hátulsó részét külön meg kellett csinálni. Amikor mindkét formában megszáradt az anyag, összeragasztották őket. Ezután kijavították az esetleges hibákat, és befestették a babát. Ilyen játéka nem volt minden kislánynak, pedig a papírmasé baba nem a legdrágább játékszer volt, hiszen készültek bádog- és kaucsukfejű babák is. Ezekhez külön varrták rongyból a ruhákat. A legdrágábbak a porcelánbabák voltak, amik Németországban készültek. Ezt csak a módosabb családok tudták megvenni a gyerekeiknek. Ezeknek a babáknak a feje porcelánból készült, és kézzel festettek rá. A kezüket és a lábukat fából faragták, a térdnél és a könyöknél csuklanak is a végtagok. Szépen fel lehetett öltöztetni őket, a nyolc-tízéves kislányok a kis varrógépükkel már maguk is készítettek ruhákat nekik.
Manapság reneszánszukat élik a régi játékok. Ön szerint fontos, hogy a gyerekek olyan játékokkal is játsszanak, amilyeneket a dédszüleik használtak?
– A fa természetes anyag, a műanyag nem az. Ma már a játszótereken is fajátékok találhatók, és a vásárokban is sok olyan játékszert lehet venni, amik a dédszüleink játékaira hasonlítanak. Fontos, hogy megőrizzük azt, ami a múltban volt, hogy megmaradjanak azok a régi játékok, amikkel száz évvel ezelőtt játszottak az őseink. Egészen biztosan jó az, ha manapság is készülnek ezekhez hasonló játékok. A régi, fából készült játékszerek közelebb állnak a természethez, ezért, szerintem. a gyerekekhez is.
